Mi lesz veled magyar iskola?

Városi iskoláink zömében kevesebb lesz az elsős, néhány kisiskolába pedig egy gyereket sem írattak be. Pár magyar alma matert a megszűnés veszélye fenyegeti. De ezért nem csupán a kisebb gyermekvállalási kedv a felelős. A vizsgálatok szerint a 2002/2003-as tanévben a magyar nemzetiségű alapiskolás korú gyerekek 20,7%-a szlovák tannyelvű iskolában tanult. A középiskolák esetében az arány 39,69%.

Azt, hogy ki minek érzi-vallja magát – magyarnak-e, szlováknak-e –, nagyban befolyásolja, milyen nyelven végzi az iskoláit. Legalább az első, „alapozó” osztályokat, hisz itt válik „vérévé” anyanyelvének szókincse, itt ismeri meg népe történelmét. Itt tudja meg, kiféle-miféle ember is ő valójában.

Lampl Zsuzsa szociológus 1998-ban végzett egy érdekes felmérést. A felmérésben arra kereste a választ, miért adják magyar szülők szlovák iskolába a gyermekeiket. 

– A nemzeti identitás, vagyis azonosságtudat alakulását rengeteg dolog befolyásolja. Én úgy gondolom, hogy ezek közül az iskola nyelve az egyik legfontosabb. Ezzel nem mondok semmi újat, mert ugyanezt mondja a szakirodalom is. A magyarság megőrzésének szempontjából fontos, milyen nyelven végzi iskoláit a gyermek. A későbbiekben, az egyetem, főiskola esetében az iskolaválasztás valószínűleg már nincs oly nagy hatással az identitásra. Ezért a felmérés során kimondottan alapiskolás gyerekek szüleivel beszélgettem. Azt vizsgáltam, hogy azok a szülők, akik magyar iskolába adják a gyerekeiket, milyen iskolába jártak, illetve azok, akik gyerekei szlovákba járnak, ők maguk milyen iskolába jártak.

– Milyen eredményre jutott?

– Kiderült, hogy azon szülők közül, akik maguk is magyar alapiskolába jártak, sokkal többen adták magyar iskolába a gyereküket. Úgy is lehet ezt értelmezni, hogy az iskolaválasztásnál egyfajta átöröklődő mechanizmus működik: amilyenbe én jártam, olyanba járjon a gyerekem is. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki magyar iskolába járt, magyarba fogja íratni a gyerekét. Az iskolaválasztás egyrészt a szülő identitásáról szól, ugyanakkor arról is, hogy (képletesen mondva) milyen identitást álmodik meg a gyermekének. Az indokok mögé nézve kiderült, hogy a szlovák iskola mellett voksolóknak igazából az a fontos, hogy a gyerekük – szlovák legyen.

Egyébként akadtak szülők, akik hol magyarnak, hol szlováknak vallották magukat: őket köztes identitásúaknak neveztem el. De voltak, akik egyértelműen szlováknak vallották magukat. 

– Mivel indokolták a szülők, hogy a szlovák iskolát választották?

– Általában azt mondták, azt szeretnék, hogy a gyerekük jobban érvényesüljön. Természetesen sok más válasz is volt. Többek között olyan is, hogy azért nem íratják magyar iskolába a gyereket, mert az messze van a lakhelyüktől. De nem ez volt jellemző. Aki magyar iskolába szerette volna adni a gyerekét, akkor is oda íratta be, ha helyben csak szlovák iskola volt, a magyar pedig három faluval arrébb vagy a város másik végén. 

– A felmérések viszont azt bizonyítják, hogy a szlovák iskolát végzett magyarok nem érvényesülnek jobban...

– Feltehetjük a kérdést: mi az, hogy jobban érvényesülni? A jobb érvényesülés egyik fokmérőjének azt tekintettem, hogy a megkérdezett szülő elégedett-e az életével. Ez, ugye, szubjektív dolog. Lehet például, hogy mi az ő helyében boldogok lennénk, ő mégsem boldog, vagy fordítva. Viszont a másik, az objektív oldalt is megnéztem: mit ért el a szülő az életben, milyen végzettségre tett szert? Az volt az érdekes, hogy a szlovák iskolát végzett szülők sem a szubjektív, sem az objektív szempontok alapján nem érvényesültek jobban, mint a magyar iskolát végzettek. Az eredmény érdekes bizonyítékként szolgált arra, hogy az emberek micsoda hamis mítoszokat táplálnak magukban, és azokat átruházzák a következő generációkra is. A szlovák iskola szerintük jobb érvényesülést biztosít – annak ellenére, hogy ezt saját példájuk, sorsuk közel sem bizonyítja. 

– A felmérés óta csaknem nyolc év telt el. 

– Azóta sok más tényező is hatással van a nemzeti azonosság alakulására. Ma már mindenképpen figyelembe kell venni a globalizáció hatását, ami bennünket sem kerül ki, és elsősorban a fiatalokra hat. Aki ma külföldre megy, nem nemzetiségi okból teszi, azért például, mert itt magyar nyelven nem tud boldogulni. És a fiatalok zöme nem Magyarországra megy, hanem Nyugatra. Az érvényesülés végett vagy anyagi megfontolásból. A pénzkeresési attitűd, a fogyasztói életmód előtérbe kerülése negatívan hat a nemzeti identitás alakulására. Ma már egyre inkább nem az a fontos, hogy ki vagyok, mi vagyok – hanem a pénz. Másrészt azokban a régiókban, ahol nagy a munkanélküliség, a megélhetési problémák miatt háttérbe szorul a nemzetiség kérdése. A fiatalok nem látják biztosítottnak a jövőjüket, így ha tehetik, kimennek külföldre. S ott már nem az a kérdés, hogy megmaradjak-e magyarnak, hanem hogy megéljek és boldoguljak. Vagyis a gazdasági kényszer valamilyen módon ötvöződik a globalizációs hatással, és egyik a másikat erősíti – az identitás ellenében. 

Csökken a magyar

– Soha nem tartoztam a vészmadarak közé, de most azt kell mondanom, hogy komoly veszélynek van kitéve a magyar oktatásügy Szlovákiában – kezdi Hunčík Péter pszichiáter. – Az 1991 és 2001 között végzett népszámlálási adatok azt mutatják, hogy csaknem 50 ezerrel csökkent a magyarság lélekszáma. Ezen el kell gondolkodni. És azon is, hogy a szlovákiai magyar gyerekek 30-40%-a szlovák iskolába jár. A minap megjelent egy cikk az egyik szlovák napilapban. Egy Dél-Szlovákiában élő szlovák asszony írta, aki oda ment férjhez, és a férje kedvéért megtanult magyarul. Gyermeke most került iskoláskorba, és ennek kapcsán írta le a dilemmáit. Ő magyar iskolába adta volna a gyerekét, de nem tud annyira magyarul, hogy a kisiskolással foglalkozhatna. Ezért döntött a szlovák iskola mellett. Volt egy javaslata: mi lenne, ha vegyes lakosságú területen a szlovák iskolákban oktatnák a magyar nyelvet és irodalmat is? Ám ha ez megvalósulna, attól félek, hogy a magyar iskolák végét jelentené. 

– Ha az elmúlt másfél évtizedben végigtekintünk a magyar iskolák számán, úgy tűnik, hogy nincs baj.

– Igen. Megkaptuk azt az iskolaszámot, ami nekünk a számarányok szerint jár. A baj csak az, hogy közben elfelejtettük modernizálni az iskoláink szellemét. Villámgyors és összehangolt lépésekre lenne szükség. Egyrészt az MKP részéről, hisz egyedül ők képviselik a kisebbséget. Ahhoz, hogy a magyar iskolák ismét vonzóak legyenek, szemléleti átalakításra van szükség.

– Vagyis tudatosítani kell, hogy változott a világ... 

– A globalizáció mára teljes mértékben rátelepedett Európára, és megváltoztatta a gondolkodásunkat. És a nemzethez való viszonyulásunkat is. A mai európai fiatalok egyre inkább regionálisan definiálják önmagukat. Újra kellene fogalmazni a magyarság, a kisebbségi magyarság fogalmát. Ez utóbbit konkrétan Szlovákiára értelmezve.

Mint már a ’90-es években Bordás Sándorral végzett tanulmányainkban is leírtuk: a szlovákiai magyar identitás különbözik a magyarországi vagy a romániai magyartól. A különbségek kitapinthatóak. Ennek megfelelően kell kiépíteni azt az intézményrendszert és hátteret, amelynek következményeként vonzó, kellemes volna magyarnak lenni Szlovákiában. 

– Ön már régebben felhívta a figyelmet az intézmények hiányára. 

– Szükség lenne egy magyar kisebbségkutató, egy kulturális és egy pedagógiai kutatóintézetre, ahol kielemeznék a helyzetet, és megtennék a szükséges javaslatokat a politikai döntéshozóknak. A Fórum Kisebbségkutató Intézetet már fel lehetett volna fejleszteni egy erős, önellátó intézetté, amely választ tudna adni a kisebbséget érintő kérdésekre. A 2001-es népszámlálás kielemzése nem történt meg. Azóta eltelt újabb öt év, és könnyen lehet, hogy tovább hat az a folyamat, amely a csaknem 50 ezres csökkenést eredményezte. 

– Ön hogy látja, milyen hatással volt a ’90-es évek nemzetiségi politikája a magyarság számának alakulására?

– Az asszimilációnak nem feltétele az erőszak. Általában az mondható el, hogy minél keményebb a terror, annál nagyobb az ellenállás. Az, hogy van-e belső kohéziós erő, amely összetartja a kisebbséget, igazán akkor derül ki, ha a kisebbség teljes szabadságot kap. Most már nem beszélhetünk erős szlovák nyomásról – mégis vannak, akik magyar létükre a magyar többségű városokban, falvakban a szlovák iskola mellett döntenek. Itt inkább a tétovaság, a megalkuvás és a karriervágy játszik szerepet. 

– Milyen szerepet játszik a magyar államnak a határon túli magyarokhoz való viszonyulása?

– Nagyon fontos lenne a magyar–magyar együttműködés. Attól tartok, hogy a magyarországi viták nagyobb rombolást végeznek a lelkekben, mint a szlovák nacionalisták. 

– Mi a helyzet a kivándorlással?

– Megnyíltak a határok, sokkal szabadabban lehet jönni-menni. Ám a gond nem ezzel van, hanem azzal, hogy a Magyarországon tanuló diákok több mint 90 %-a nem jön haza. De még Prágából sem, Nyugat-Európáról, az Egyesült Államokról nem is beszélve. Arra is választ kellene adni, hogyan lehetne megállítani a migrációt. Erre sincs kidolgozva modell, hogyan lehetne motiválni a frissen diplomázott fiatalokat, hogy térjenek haza. Olyan közeget kell teremteni, hogy a fiatal azt mondhassa: igen, megtalálom itt a helyem. Nincsenek magyar intézmények, ahol dolgozhatnának a magasan kvalifikált fiatalok. Esetleg csak szlovák közegben találnak munkát, és akkor ismét fennáll annak a veszélye, hogy 5-10 év alatt szlovákká válnak. 

A kutatás kérdőíves volt: szülőket kérdeztem meg ugyanazokról a településekről. Olyanokat, akik magyar iskolába adták a gyereküket, és olyanokat, akik szlovák iskolába. Számomra az derült ki, hogy az iskolaválasztás identitás kérdése. Azon szülők identitása, akik szlovák iskolába adták a gyereküket, egyfajta megrepedt identitás. Igaz, ők még magyarok, de a gyereküket szlovák iskolába íratják, mert azt szeretnék, hogy biztosabb lábakon álljon, mint ők, de már ne magyar lábakon. Engem ezért annak idején megtámadtak, hogy pesszimista képet festek. Eddig ugyanis azt mondtuk: a magyar szülők azért adják szlovák iskolába a gyereküket, hogy az érvényesüljön.

Kiderült, ez csak alibi: egy magyar szülő nem fogja azt mondani a környezetében, hogy azt akarom, a gyerekem szlovák legyen. Lelke mélyén persze tudja, hogy a szlovák iskolában nem marad meg magyarnak. Ez azt jelenti, hogy hiába mondjuk neki, hogy a gyerek magyar iskolából is érvényesül! Ő azt szeretné, hogy a gyereke szlovákként érvényesüljön.

• Az utóbbi évtized jelentős magyarságfogyatkozását kisebb mértékben a magyar termékenység csökkenése, valamint a rejtett migráció, legnagyobb mértékben a felerősödött asszimilációs, nemzetváltási folyamat okozta.
• A magyarországi közalapítványok által nyújtott anyagi támogatások, az ún. beíratási programok pozitív hatásával mindenképpen számolni kell, ugyanis ennek eredményeként a szlovák tannyelvű iskolába járó magyar nemzetiségű tanulók számának csökkenése várható. A statisztikai adatokból azonban az is kitűnik, hogy a támogatások jelenlegi formái nem eléggé hatékonyak, s azokat sokszor politikai és csoportérdekek éltetik. A támogatóknak a megelőzésre is nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük.
• Azokon a településeken, ahol a lakosság jelentős részét a magyar romák alkotják, a szülők a magyar iskolákban meglévő magas roma jelenlét miatt inkább szlovák iskolába íratják gyermeküket.
  (Forrás: Magyarok Szlovákiában, Összefoglaló jelentés a rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó, 2004)