A régi időkben a naptári új év kezdete nem a mostani időpontra, január 1-jére esett. Eleinte a téli napforduló ideje, december 25. környéke volt (idén december 21-én volt) az új év kezdete, amikor a nappalok hosszabbodni kezdtek. A nap ugyanis ilyenkor fordul vissza az északi félteke felé, hogy a következő hónapokban azt árassza el melegebb sugaraival. 
Mivel régen az emberek nagyon függtek a természettől, számukra nagyon fontos megfigyelés volt, hogy közeledik a rügyfakasztó időszak. Táplálékuk is fogytán volt, de felcsillant a remény, hogy az új tavasz visszatér. Azt gondolták, hogy a nap télen meghalt, s félve várták, feltámad-e újra. Megörültek, mikor a nappalok hosszabbodni kezdtek, és örömükben ünnepeltek. Így aztán az új év kezdetét a nap visszatérésének idejére tették.
 
A régi korok embere a megmagyarázhatatlan változásokat – a téli napfordulót is – isteni tettnek hitte. Elterjedt a hiedelem, miszerint a fény, a Nap legyőzi a rosszat. A rómaiak Mithrász személyében a legyőzhetetlen Napot köszöntötték, és az istent a télen meghaló, majd december 25-én újra feltámadó Nappal azonosították. A vallás szerint ekkor született, mégpedig barlangban, amely istálló is volt, és születésekor pásztorok vették körül. Mithrász isten kultusza akkor élte virágkorát, mikor a keresztény vallás is megszületett. 
Ezért találunk sok közös elemet a két vallásban.
 
kara24.jpg
A kereszténység más népek szokásiból is sokat átvett, így a sok ezer éves, a téli napfordulóra eső ünnepet is bevonta az ünnepkörébe. A kereszténység is egyik legnagyobb ünnepét, Jézus születésnapját tette erre a napra. Lukács evangéliuma így meséli el a történteket:
Abban az időben Augustus volt a római császár. Parancsot adott, hogy birodalma összes lakóját számolják össze, mégpedig úgy, hogy mindenkit ott írjanak ös­sze, ahonnan származik. József, aki Dávid családjából származott, a nemzetség pedig Betle­hemből való volt, elindult vá­randós feleségével, Máriával, hogy Betlehemben iratkozzék fel. Betlehemben azonban sehol nem kaptak szállást, csak egy istállóban, az állatok között pi­henhettek meg. Itt szülte meg Mária kisfiát, Jézust, akit jászol­ba fektetett.
Pásztorok tanyáztak a vidéken a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszer csak egy angyal jelent meg előttük. Nagyon megijedtek. De az an­gyal megnyugtatta őket: „Ne féljetek! Örömhírt mondok nektek! Menjetek Betlehembe, mert meg­született a Megváltó, Jézus. A jel, amiről felismeritek: bepólyálva fekszik egy jászolban.” Akkor a pásztorok gyorsan útra keltek, s meg is találták a Szent Családot: Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket, és elmesélték, mit jövendölt Jézusról az an­gyal. Eközben, mint erről Máté evangéliumában olvashatunk, böl­csek – mágusok, csillagjósok – jöttek napkeletről, egy fé­nyes csillag vezette őket Betlehembe, és gazdag ajándékokkal megrakod­va érkeztek. A csillag éppen a fölött a hely fölött állt meg, ahol a gyermek volt. A bölcsek kö­szöntötték őt és Máriát, s király­hoz méltó ajándékaikat átadták nekik. Az az éjszaka, amelyen Jézus született, a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe lett. 
Varga Klára
web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg