Annak ellenére, hogy a nem kívánt terhesség elleni védekezés, modern nevén: antikoncepció (fogamzásgátlás), egyidős az emberiséggel, az igazán hatékony s tömegméretben alkalmazott védekezésre csak alig fél évszázada van mód.
1960-ban az USA-ban került piacra az első ún. hormonális fogamzásgátló, népszerű nevén az „antibébi-tabletta”. A G. Pincus amerikai biológus által kifejlesztett tabletta szintetikus női nemi hormonokat tartalmazott, melyek egyrészt gátolták az érett petesejt kiszabadulását a petefészekből, másrészt hatottak a méhnyálkahártyára és a méhnyaki váladékra is, megnehezítve így az esetleg mégis kiszabadult s megtermékenyített pete beágyazódását a méhbe.
A hormonális hatáson alapuló fogamzásgátlás rohamosan terjedt világszerte, s talán ennek is köszönhető, hogy már bevezetése után egy évvel felfigyeltek az orvosok az antibébi-tabletták egy potenciálisan életveszélyes mellékhatására. Egy fiatal amerikai egészségügyi nővér volt az első áldozat, akinél az alsó végtag visszereiben keletkező vérrög (trombusz) leszakadva a tüdőverőérbe sodródott, és halálos kimenetelű tüdőembóliát okozott.
Azóta sok minden tisztázódott az antibébi-tabletták és a véralvadás vonatkozásában. Ma már tankönyvi adat, hogy az antibébi-tabletták hormontartalmuk miatt fokozzák a véralvadáshoz szükséges tényezők vérszintjét, ugyanakkor csökkentik az alvadást lassító faktorok szintjét.
A végeredmény tehát a véralvadási hajlam fokozódása. Kiderült az is, hogy e hatásért elsősorban a tabletta ún. ösztrogén (tüszőhormon)-tartalma a felelős. Ezért a ma használatos fogamzásgátlókban a minimálisra csökkentették a „vágyhormon” (a szó eredeti görög jelentése: heves vágy) mennyiségét.
Ennek ellenére, mint azt egy 2008 márciusában megjelent tanulmány is leszögezi, a hormonális fogamzásgátlók tekinthetők a fiatal nőknél fellépő vérrögösödés és tüdőembólia fő okának! Ezen életveszélyes szövődmény kialakulásának a rizikója a hormonális antikoncepció első (fél)évében a legmagasabb.
Később kiderült az is, hogy a véralvadás nemcsak a visszerekben, hanem az ütőerekben, jelesül a szívet, ill. az agyat oxigéndús vérrel ellátó artériákban is bekövetkezhet. Közérthetőbben: az antibébi-tabletták fokozzák a szívinfarktus, ill. a szélütés (gutaütés, „stroke”) rizikóját is. E veszély különösen azon hölgyeknél fenyeget, akik erős dohányosok, és/vagy magas a vérnyomásuk is. Aki nem tud lemondani szenvedélyéről, s naponta 15-től több cigarettát füstöl el, ne szedjen antibébi-tablettát!
Az elmondottakat természetesen nem ijesztgetésnek szántuk, inkább arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a hormonális antikoncepció alkalmazásának is megvannak a maga szabályai. Ezért az egészségével játszik az a nő, aki orvosi vizsgálat, javallat nélkül és tartós felügyelet nélkül szed antibébi-tablettát.
Ez fokozottan érvényes azokra a fiatal lányokra, akik az orvosi vizsgálatot mellőzve, barátnőjükön „keresztül” jutnak tablettához. Orvosi javallatra, rendszeres orvosi felügyelet mellett folytatott antikoncepció esetén viszont a trombózis rizikója a minimálisra csökkenthető.
