Van egy szlovákiai magyar politikus, akinek már folyik boldoggá avatási eljárása, miközben Szlovákiában még mindig háborús bűnösnek számít. Úgy hívják, hogy Esterházy János. Olyan politikus volt, aki sosem a helyezkedést kereste, és mindig kiállt azok mellett, akiket sérelem ért.

Hamarosan szeptember van, újabb évforduló! 2017 szeptemberében temették újra Esterházy Jánost Alsóbodokon. Meghalt 1957-ben. Mi történt ötvenhéttől kétezertizenhétig, hogy nem nyugodhatott békében?

esterhazy-1-indito.jpg

Ki volt Esterházy János?

Főnemesi családba született, és háborús bűnösként halt meg. Bűnöst kreáltak belőle, mert fellépett a magyarokat visszaszorítani igyekvő „csehszlovakizmus” ellen. Olyan időket éltünk mi itt, a huzatos Kelet-Európában, hogy egyszerre lehet valaki bűnös és vértanú. Esterházy volt az, aki az 1942-es zsidótörvény szavazásakor egyedüliként tartózkodott, mert embertelennek és istentelennek tartotta a törvényt. Ez sem számít ma a vádlóinak.

Gróf Esterházy János 1901-ben született Nyitraújlakon. Édesanyja Tarnowska Erzsébet lengyel grófnő, édesapja Esterházy János Mihály, aki az Esterházyak cseszneki ágához tartozott. A kis grófnak boldog gyermekkora volt az újlaki kastélyban, félig lengyel, félig magyar származásával pedig – szlovák falvak karéjában – egy életre megtanulta, hogy minden népnek jut hely a nap alatt.

Négyéves volt, mikor édesapja elhunyt. Az apai intelmet – „Légy mindig jó magyar!” – sosem tévesztette szem elől a nevelése során az édesanyja. A gróf pedig egyenrangúnak tekintette a magyart, a szlovákot, a lengyelt és a csehet.

A húszas évek „csehszlovakizmusa”

Esterházy az 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását. Ahol a kisebbségek sérelmet szenvedtek, ő mindig ott volt és felszólalt az igazságtalanságok ellen. Világos programja volt: a magyar kisebbség nyelvi és gazdasági jogainak tiszteletben tartását, a szlovákok és Kárpátalja számára pedig autonómiát követelt. Ez annyit jelent, hogy a szlovákság jogait is védelmezte. Az 1935-ös parlamenti választásokon Kassán bekerült a csehszlovák parlamentbe. Egy évre rá a magyar pártok kongresszusán ő lett az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke.

esterhazy-emlekoszlop.jpg
Esterházy János a húszas években dúló „csehszlovakizmus” ellen lépett fel. Ez a politika a magyarok visszaszorítását tűzte ki célul Csehszlovákiában. Esterházyból végül háborús bűnöst kreáltak, pedig ő volt az egyedüli, aki 1942-ben nem szavazta meg a szlovák zsidótörvényt!

Ebben az időben visszautasította Eduard Beneš ajánlatát, miszerint miniszter legyen a csehszlovák kormányban. Esterházy ugyanis nem volt lekenyerezhető: kijelentette, hogy a tisztséget csak akkor vállalja el, ha orvosolják a magyarok sérelmeit. Az 1938-as visszacsatolást követően ugyan Kassa képviselőjeként üdvözölte Horthy Miklós kormányzót, de nem fogadta el a magyar parlamentben neki felkínált képviselői helyet. Inkább a szlovák oldalon maradt (hetvenezer magyarral együtt), és megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. Ezek után egyaránt védelmezte a szlovák oldalon maradt magyarság érdekeit, a magyar kormánytól pedig a szlovák lakosság jogainak betartását követelte. Örök hivatásának tekintette, hogy elérje „az igazságtalan trianoni döntés felülvizsgálatát”.

– Esterházy politikusi hivatását komolyan vette – magyarázza Molnár Imre, Esterházy János életútjának a kutatója. – A politikára úgy tekintett, mint a nép szolgálatára. 1942-ben a zsidóság kitelepítéséről szóló 68/1942-es alkotmánytörvény szavazásakor a szlovák parlamentben egyedüliként tartózkodott a szavazástól, ami bátor tettnek számított.

"… Én ellenben, mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.”

Ezt követően zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. A szlovák állam elnökével, Tisóval többször tárgyalt a magyarok jogairól – ő volt ugyanis az egyetlen magyar képviselő a szlovák parlamentben. A szolgálatot akkor sem hagyta abba, amikor új idők jöttek.

– 1945-ben jelentkezett Gustáv Husáknál, hogy ő tovább akarja szolgálni a népét, mert ez az ő hivatása – mutat rá Molnár Imre. – Naivság volt? Lehet, hiszen akkor már nem volt semmi sem a kezében, nem volt pártelnök, sem képviselő, a grófi titulusát eltörölték. Husáknak bizonyára szóvá tette a magyarellenes intézkedéseket. Egy maradt meg neki, az élete. Ezt viszi Husák elé, és igaza és hivatása mellett pedig mindvégig kitart. Husák utasítására letartóztatják, és átadják a szovjet titkosszolgálatnak. Koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélik, és Szibériába küldik Gulag-táborba.

falu.jpg
Alsóbodok domboldalában! A Zobor és a Csitári hegyek szomszédságában, a gímesi várral szemben nyugszik Esterházy János.

A Szlovák Nemzeti Bíróság pedig halálra ítélte, mert „együttműködött a fasisztákkal”. 1949-ben az oroszok kiadják a csehszlovák hatóságoknak, de nem végzik ki, elnöki kegyelmet kap. Végül a morvaországi Mírov börtönben halt meg. Meg akarták szöktetni, de mindig azt mondta: ő nem bűnös, nincs miért szöknie... A mai világban, amikor mindenki a jobb helyezkedést keresi, nagy példa az övé.

Itt akart boldog lenni

Esterházy mindvégig hűséges volt szülőföldjéhez, a népéhez, a hitéhez és az otthonához. A család ötezer holdnyi birtokának a kilenctizedét elveszítette a csehszlovák földreformmal. Ám az adót az egész birtok után hajtották be tőlük… Ő mégis itt maradt, a Csehszlovákiához csatolt területeken, mert ragaszkodott a népéhez.

Esterházy Zoboralján akart örökre megpihenni! Ez volt az utolsó kívánsága a börtönben. Míg Szlovákiában fasisztának bélyegezik, a Vatikánban elindult a mártír gróf boldoggá avatási eljárása...

– Nem tudott volna másutt boldog lenni! – mondja Molnár Imre. – Nem is kereste ennek a lehetőségét. Tudta, hogy magyarként mindig másodrangú állampolgár lesz itthon, mégis ragaszkodott a szülőhelyéhez. Börtönben pedig hűséges maradt hitéhez, fogolytársainak lelki támasza volt.

esterhazy-janos_0.jpg
Leánya, Esterházy-Malfatti Alice évekig igyekezett elérni, hogy Esterházy Jánost nálunk is rehabilitálják. Sikertelenül. Pedig az oroszok már semmisnek mondták ki az ellene hozott ítéletet. Csehországban és Szlovákiában azonban még mindig háborús bűnösnek számít!

Sírhelyét csak halála után ötven évvel sikerült felkutatni, a cseh politikus, Karel Schwarzenberg herceg segítségével találták meg: Prágában egy tömegsírban pihentek a hamvai. Négy éve újra temették, földi maradványait az általa hőn szeretett Zoboralján, az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában helyezték örök nyugalomra.

paulisz-marian.jpg

A képen Paulisz Marián, Alsóbodok polgármestere: édesapja, Paulisz Boldizsár hozta Zoboraljára a mártír gróf hamvait. Paulisz Boldizsár Zoboralja lovagja volt, a vidék egyetlen magyar tannyelvű magán-középiskolájának az alapítója. Ő álmodta és építette fel (a saját kezével) az Esterházy zarándokközpontot és kápolnát Alsóbodokon.

2009-ben a lengyel állam kitüntette, mert annak idején elősegítette a lengyel emigráns kormány hadügyminiszterének a Nyugatra szökését. 2019-ben a Vatikán engedélyezte Esterházy János boldoggá avatási eljárásának a megindítását. Sokan kérdezik: hogy lehet valaki háborús bűnös, ha más kormányok antifasiszta hősként ünneplik? A kérdésre nincs válasz.  

Fotó: Dömötör Ede

Kapcsolódó írásunk: Stációk

M. Ando Krisztina
Galéria