Milyen a nő?

Meglátogattunk egy tanfolyamot, ahol az előadó elmondta: az a baj velünk, nőkkel, hogy nem vagyunk elég szelídek.

Úgy vágtatunk végig a szobán, mint egy férfi, nem pillogunk és nem tekergünk közben. Hanem rohanunk, és lehúzzuk a kifutó főzeléket. És ez nem helyes: hagyd a kifutó főzeléket másra! Mikor bemész egy szobába, ahol férfi tartózkodik, legyél csak őzike vagy megsebzett vad... A férfi attól fogja igazi férfinak érezni magát. Mert a kifutó főzelék utáni kapkodásodat majd úgy érzékeli, hogy ugyanolyan fazon jött be, mint ő maga. Vagyis egy hímnemű. (Hogy mi lesz a kifutó főzelékkel? – azt destruktív kérdésnek vette az előadó.)

Ma ez a divat. A nőkkel tudatosítani szeretnék – persze nem ingyen, mert az előadók a felvilágosításért komoly pénzt kérnek! –, hogy elfelejtettek nők lenni. És a nők tódulnak ezekre a tanfolyamokra. Két kolléganőnk végigpfujolta az egész estét – majd két hét múlva befizettek egy ugyanilyen előadásra, csak ott már nem egy férfi mondta a képükbe, hogy nem elég nőiesek, hanem egy meggyőzően fuvolázó nő. És ezek a kemény nők észre sem vették, hogy megint csak magukban kereshetik a hibát, amiért nem sikerült a férjükkel zöld ágra vergődni.

Zsuzsától, aki elsőként jelentkezett a tanfolyamunkra, azt kérdeztük, hogy miért szeretik a nők ennyire ezeket az előadásokat.

− A legtöbb nőnek nem sikerült a házassága, és nem akarja azokat a sorozatos hibákat újra elkövetni, amelyeket elkövetett. Nekem még nincs párom, de én is úgy érzem, hogy eddig valamit nem jól csináltam. Nagyon jó erős nőnek lenni, viszont a kapcsolataimban ezzel nem jutok előrébb. Mi, nők azt hisszük, hogy erősnek kell lenni, s azzal majd mindent elérünk. A munkában ez jó tulajdonság – nem úgy a szerelemben. Én egy olyanfajta nő vagyok, aki mindent kimond. Ha volt valami probléma, akkor én azt mindig meg akartam beszélni. Mindig azt hittem, hogy így majd meg tudjuk oldani. Ám ez nem igaz!

Egy férfinak nem kelI szerepet váltania. A munkában és otthon is lehet ugyanolyan. Viszont a nőktől, azt várják, hogy váltsanak szerepet. Munkában mindent megcsinálnak, határozottak, és mikor hazaérnek, még várja őket a házimunka. Behúzzák maguk mögött az ajtót, és nem mosolyognak – pedig váltani kéne az odaadó, lágy és gondoskodó nő szerepére.

– Nekem az anyum is harcos fajta. Mikor állok a konyhában, és hallom, hogy anya hogyan szól megint apához, ma már rosszul érzem magam. Ma már tudom, hogy na, ez megint kiveri apunál a biztosítékot. Mi, nők mindig kiharcoljuk az igazunkat. De azzal, hogy igazunk van, nem érünk el semmit. Mert azt a férfi is belátja, hogy igen, drágám, igazad van, így van, ahogy mondod, értem, amit mondasz... Aztán pedig lelép. Lelép, mert nem szereti, hogy mindig nekünk van igazunk. (Még ha nekünk is van igazunk.) Kezdem hinni, hogy nem az a lényeg, hogy mit mondok, hanem az, hogy hogyan mondom. Fontos, milyen mozdulattal tesszük le a poharat az asztalra, lágyan ülünk-e le, vagy keményen. Ezeken a tanfolyamokon megtanítják a nőt a férfi szemszögéből látni.

– Volt egy olyan gyakorlatunk, ahol a Nap képviselte az erőt, és nekünk át kellett érezni a férfias energiákat. Ez minden nőnek könnyen ment. (Az volt az érdekes, hogy a nőknek a férfias dolgok sokkal jobban mentek.) Mikor Holdnak kellett lenni, lágynak és titokzatosnak, azzal minden nő küszködött. A mai nő hadakozik és erőszakos, s ezt egy férfi sem szereti. A férfi nem akar otthon ülő bikát! El tudjuk érni azt, amit akarunk, csak lágyan kell viselkedni, hogy a férfi az odaadást érezze. A férfi egyszerű teremtmény. Sokszor csak azt kell neki elmondani, hogy ő milyen erős és bátor.A legtöbb nő arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért nem működik a házassága. Vajon miért nem csinálja meg a férfi azt, amit a nő szeretne?

– Hát például a nő azt szeretné, hogy a férje szerelje fel a polcot, de nem bírja kivárni, mikor csinálja már meg. Végül a nő hozzáfog, s megcsinálja. Ettől a férfi férfiatlannak érzi magát, mivel a nő átvette a munkáját. Ezután pedig ráhagyja a nőre, mert ha annyira erős a nő, akkor csinálja meg most már ő.Egy másik nő azt szerette volna, ha a férje felrakja az új függönyt, melyet megvett. A férfi első szóra hozta a létrát, felállt, elkezdte rakni, a nő pedig mindenbe beleszólt: Drágám, az úgy nem lesz jó! A férfi lemászott a létráról, és annyira felhúzta magát, hogy az ablakon a negyedikről kihajította a létrát. Ha valakivel elmegyünk vacsorázni, ott a kínos kérdés, hogy ki fizessen. Nálam is mindig ez ment, hogy ki fizesse a számlát, mindig ezen filóztam. Most viszont már a férfira hagyom. Ő hívott el randizni, akkor ő rendezze a számlánkat is. Egy igazi férfi úgysem fogja hagyni, hogy a nő fizessen, mivel ezzel is azt bizonyítja, hogy ő egy igazi úriember.

– A férfi, ha segíti vinni a táskát, ne köszönjük meg! Egy igazi férfi szó nélkül kiveszi a táskát a nő kezéből. Ezt nem megköszönni kell, hanem akkor azt kell mondani: De jó, hogy te ilyen erős vagy és kedves, hogy átveszed tőlem a táskát. Ez egy férfinak sokkal jobban esik, mint egy köszönöm.Az egyik barátnőm nem vett részt a tanfolyamon, viszont elmeséltem neki, hogy a férfinak nem kell látnia, egy nő hogyan készülődik egy szülinapra vagy buliba. Hogy festi ki magát, hogy választja ki a ruhát... A férfi erre nem kíváncsi. Ő azt várja, hogy egy csinos hölgy jelenjen meg. (Nem véletlen, hogy a menyasszonyi ruhát sem láthatja a vőlegény.)

– A barátnőm mesélte, hogy a párja ott ült a konyhában, ő pedig a fürdőszobában készülődött. Közben eszébe jutottak a szavaim, mire behúzta a fürdőszoba ajtaját.Egy nő nagyon sok mindent megcsinál annak érdekében, hogy jól érezze magát otthon a férj, mikor hazajön a munkából. Ugyanúgy dolgozik, mint a férfi, pluszban mindent megtesz azért, hogy ragyogjon a lakás. Pedig néha jobb lenne, ha magával törődne inkább. Mert mire este ledől a férje mellé, mit lát a férfi? Hogy a nő meg van gyötörve, nincs kedve semmihez. A szexhez sem. S a férfi ettől mérges lesz, mert nem érti, hogyan lehet minden más fontosabb annál?!

Mást lát egy férfi, mást lát egy nő

• Másak vagyunk a beszédben is. Ha a nő nem tudja a maga többé-kevésbé háromszor annyi szavát elmondani napközben, mikor kerít rá sort? Estére. Jön haza a férfi, aki már kibeszélte a maga egyharmad mennyiségét. Szeretne aludni, tévézni, bambulni... Ebből véres konfliktus fakadhat.
• A nő agya úgy fejlődött, hogy több dologra képes egyszerre figyelni. A férfi erre képtelen. Ennek a legjobb tesztje az, hogy tud-e egy férfi úgy tévét nézni, hogy a felesége közben beszél hozzá. Egy nő a következőt mondta: „Amikor ki akarom borítani a férjemet, akkor beszélek hozzá, amikor focit néz.”

Tökéletesen értelmetlenek azok a beszélgetések, amikor a nő a következőt mondja: „Te soha nem figyelsz rám!” Mire a férfi a következőt fogja ebből föl: „Nézd, drágám! Múlt évben, ha jól emlékszem, január másodikán figyeltem rád, tehát máris nincs igazad.” A nő az érzései alapján használja a szavakat: a fogalmak nála összefonódnak az érzelmekkel. A férfi a konkrétumokról beszél.

• Mondjuk, még száz, kétszáz vagy háromszáz évvel ezelőtt, ha a férfi eltartotta a nőt, az a nő számára elég volt. És nem mindent várt el egy férfitól, hanem csak ezt az egy dolgot. A többit a társalkodónőjétől, a barátnőjétől, a faluközösségtől, valakitől várta, de nem a férfitól. Mert a férfi nem azért van, hanem hogy eltartson. Ma nem ez van, a férfi nem tartja el a nőt, a nő viszont mindent elvár tőle: hogy ő legyen a társalkodónője, szerelmese.
• A férfi sem várta régen azt a nőtől, amit ma vár. Mert ma milyen elvárással állunk egymással szemben? Hogy tegyél boldoggá.
• Eleve ezt az elvárást kellene megkérdőjelezni, és azt mondani, hogy egyetlenegy személy van, aki engem boldoggá tehet: én magam.