Nem számít, ki szakított kivel. A szakítás után nem marad más lehetőség, mint elsiratni a kapcsolatot, és megérteni, hogy az élet megy tovább. Különben megeshet, hogy eltékozolunk jó néhány szép évet, és átsiklunk a kínálkozó lehetőségek felett. Ezt a luxust pedig nem engedhetjük meg magunknak!

Olyan korban élünk, amikor a szakítás még nem jelenti azt, hogy véglegesen elválnak útjaink. Legfeljebb csak akkor, ha elköltözünk egy másik kontinensre, és véglegesen lemondunk a szociális háló szórakoztató világáról. Nem mondhatjuk azt a gyerekeknek, hogy az apjuk köddé vált. Hogyan fogadnák a közös barátok, hogy mostantól fütyülünk a volt férjünkre? Képtelenség. Éppen ezért kell gondosan eltervezni az elválás utáni életünket, és vele együtt azt is, hogy hogyan fogunk a későbbiekben viszonyulni egymáshoz. Egykori kedvesünk ugyanis örökre az egykori kedves marad.

minden-amit-az-exrol-tudni-kell-kezdo.jpg

Amikor képtelenek vagyunk szakítani 

Hányszor hallottunk már erről! Megkérdezed elvált barátnődet, hogy van-e valakije, és ezt a választ kapod: „Nincs senkim, és nincs is szükségem senkire, mert rendszeresen találkozom a volt kedvesemmel.” Még tetszik is, hogy milyen jól elvan a barátnőnk az egykori párjával. Az ágyban is együtt vannak, hát gond egy szál se, elvégre nem élünk a középkorban! Pedig a barátnő valószínűleg nagy gondban van, társfüggőségbenszenved. Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy fontos hónapokat, sőt értékes éveket vesztegethet el egy reménytelen kapcsolatra. Ennek a függőségnek neve is van: exing. És semmi köze sincs a szerelemhez, a vonzalomhoz, a barátsághoz.

Csak arra jó, hogy segítsen elkerülni a szakítás fájdalmát és az unalomtól, magánytól, vagy éppenséggel az új kapcsolattól való félelmet. Hogyan ismerhetjük fel magunkon a tüneteit? Felhívta már magányos hangulatban az egykori párját, esetleg provokált már veszekedést vele? Nos, akkor meg kell hogy mondjam, éppen ezek azok a jelek. Egy új kedves feltűnése életünkben sem ment meg bennünket az egykori szerelmünktől való függőségtől. Mert hol is szoktuk elrontani? Csodálatos történeteket mesélünk előző párunk figyelmességéről, udvariasságáról, sőt szenvedélyességéről. Pedig ennek éppen az ellenkezője az igaz!. Esetleg megfogadjuk, hogy soha többé nem hívjuk fel, nem írunk neki, nem veszekszünk és nem szexelünk vele. Sőt, a Facebookot sem lessük, nem tűnik-e fel az adatlapján a nem kívánt bejegyzés: kapcsolatban. De hiába is fogadkozunk, hiszen úgyis megszegjük.

És a szakítás után boldogan éltek, amíg meg nem haltak? 

Korunk a társfüggőség malmára hajtja a vizet. A múltban senki sem várta el, hogy szakítás után megmaradjon a barátság. Ezt a fajta jólneveltséget a korszellem hozta magával. Lehet, hogy nem kis szerepet játszik ebben a Jó barátok című sikeres sorozat, hiszen ott az egykori és jelenlegi szerelmi partnerek továbbra is megértésben és jó barátságban élnek. És ez az egész olyan nagyon bájos. De nem az életben!

A barátság jó dolog, de vajon nekünk is jót tesz? Néha az egyetlen ésszerű megoldás, ha a hidakat felégetjük magunk mögött. Főként, ha a nők szempontjait nézzük. Többségünk ugyanis egész életében arra törekszik, hogy körülötte minden rendben legyen: szeressék és tiszteljék.

Minden szálat a kezében tartson. Nos, pont ez a gondok legfőbb forrása, mert gyakran hozunk olyan döntéseket, amelyek ellentétesek a valódi érzéseinkkel. Honnan ismerhetjük fel az önámítást? Azt, hogy a volt kedvesünkkel valójában sosem lehetünk igazi barátok? Hát onnan, hogy ha néha-néha még lefekszünk vele. Folyton csak rá gondolunk, mindegy, hogy haraggal vagy szeretettel. Flörtölünk vele, pedig nem akarunk tőle semmit sem, vagy éppen ellenkezőleg, folyton kritizáljuk. Jegyezzük meg: többé semmi közünk sincs ahhoz, hogy az egykori kedvesünk milyen életet él!

A bánat gyógyít 

Miért akarja mindenki minél hamarabb feldolgozni a szakítás vagy a válás fájdalmát? Sok együtt érző, kedves ember kerüli a beszélgetést az ilyen témákról. Talán, mert éppen a saját kapcsolatukat féltik. Rosszul viseljük a változásokat, és kimondottan bántó azt hallani, hogy jól működő kapcsolatok egyszerre porrá, köddé válnak. Az emberek nem szeretnek állást foglalni az egyik vagy a másik fél mellett. Ráadásul minél több szakítást és válást látunk az életünkben, úgy leszünk egyre érzéketlenebbek a tragédiák iránt. Hiszen ma már semmi sem botrányos, még a botrány sem botrányszagú, hanem liliomos mezben érkezik!

De ettől mi még joggal gyászolhatjuk a tönkrement kapcsolatunkat. Ha barátnőnk nem hallgatja meg a sirámainkat, akkor keressünk másik hallgatóságot. Csak rajtunk áll, hogy ez mennyi ideig fog tartani: egy hétig, hónapig vagy akár évig. De egyszer úgyis eljön az a nap, amikor majd újra felemeljük a fejünket, és akkor végleg leszámolunk a bánattal. Legyen ez a nap a hónap első szombatja vagy éppenséggel a születésnapunk.

elofizetes_uj_no_0.png

Naplóval könnyebb 

A naplóírás segít feldolgozni a veszteséget. Virginia Woolf szerint jegyzetelni kell, hogy eltűnjön a fájdalom. Az írók szerencsések, mert ki tudják írni magukból az érzéseiket. Graham Green egyenesen csodálkozott azon, hogy vannak olyan emberek, akik nem írnak, nem festenek, nem szereznek zenét, és mégis egészségesek. A napló segít abban, hogy ne kerüljünk az érzéseink csapdájába. Nem minden érzést tanácsos ugyanis tettekre váltani. Az teljesen rendben van, hogy a régi kedves hiányzik, de azért nem kell felhívni! Az is normális, hogy most még dühösek vagyunk rá, de nem kell, hogy ezt el is mondjuk neki! Rendben, hogy szomorúak vagyunk, és magányosnak érezzük magunkat, de ezért még nem kell azonnal összecsomagolni, és elutazni hozzá! Bocsássunk meg neki, ami szintén nagyon nehéz feladat, talán ez a legnehezebb. De ha megbocsátunk neki, akkor megbocsátunk saját magunknak is.

Mert a megbocsátás elengedhetetlen feltétele az kedves végső elengedésének. Vele együtt szélnek ereszthetjük a balul sikerült kapcsolat minden fájdalmát. Nekem az egykori szerelmeimről való leválásban segített az a nem mindennapi nézetem, miszerint minden ember okkal lép az életünkbe, és okkal lép ki abból. A volt kedvesünk csakis azért lépett az életünkbe, hogy megtanítson valamire, amit majd az új kapcsolatunkban kamatoztathatunk.

Sok a három

Ha feltűnik a horizonton a nagy ő, itt az ideje a régi kedves elengedésének. A pár összetartásának érdekében szigorúan ki kell zárni minden olyan körülményt, ami háromszöggé degradálná a kapcsolatot. Ezért az a tanácsom, hogy tüntessünk el minden olyan holmit a lakásból, ami a régi kedvesünkre emlékeztet. Összpontosítsunk a friss kapcsolatra, ami azt jelenti, hogy a közeljövőben semmi olyan dolgot ne csináljunk, amihez szükségünk lenne a volt párunkra.

Blokkoljuk a kapcsolatot, ne vegyük fel a telefont (hacsak nincs valami konkrét elintéznivalónk, megbeszélnivalónk, mondjuk, a gyerekek miatt). Itt az ideje kitörölni őt az ismerőseink közül a Pokecről, IWIW-ről, Facebookról. Nem, ez nem hisztéria, hanem az egészséges életösztön megnyilvánulása!

Ne beszéljünk a volt szerelmünkről 

És azokról a régi kedvesekről se, akik előtte szerepeltek az életünkben. Az emberek naivan azt gondolják, hogy a régi kapcsolatok emlékeinek megosztása megerősíti az újat. Hát ez nagy tévedés! Ha az új partnerrel túl hamar osztjuk meg az ilyen történeteket, több kárt okozunk vele, mint hinnénk. Ezért szigorúan csak a tizedik randevú után beszéljünk az előző kedvesünkről. Mindaddig csak olyan mondat hagyhatja el ajkunkat, ami az új párunkat dicséri: „Senkivel sem voltam még ilyen boldog, mint veled!“ „Te vagy a legcsodálatosabb férfi az életemben!“ Egyébként, ha a régi szerelmünkről fogunk mesélni, az új kedvesünk is ezt fogja tenni. Rengeteg fontosabb és érdekesebb dolog létezik, mint az, hogy kivel volt kapcsolata mielőttünk. Időnként a férfiak is tudnak pletykálni, és nem hinném, hogy tudni szeretnénk elődünk szexuális szokásairól. 

Minden jó valamire, még a kudarc is 

Még a legeslegrosszabb kapcsolat is értékes tapasztalatokkal ajándékozhat meg minket. Legalább tudni fogjuk, mi az, amit többé semmiképpen sem szeretnénk megélni. Ha ez nem elég, akkor vegyünk elő papírt és ceruzát, és írjuk össze az egykori kedveseink névsorát, majd a nevek alá húzzunk két oszlopot. Az elsőhöz írjuk ezt: azok a tulajdonságok, amelyeket szerettem benne, és a következő kapcsolatomban is szeretném megtalálni. A másikhoz pedig azt, hogy ezekkel a dolgokkal már nem szeretnék találkozni. Az elsőbe beírhatjuk pl. azt, hogy szívesen segít, míg a másikba azt, hogy mindent folyamatosan kritizál. Az a fő, hogy ne siessük el a társkeresést. Csak ritkán és keveseknek vált be, ha három nap magány után kapcsolatot létesítettek. Megfontoltan, lépésről lépésre igyekezzünk kialakítani egy újabb kapcsolatot. Hiszen két belégzés közt is van egy kilégzés és egy pici szünet. Erre a szünetre pedig nagy szükség van, már csak azért is, hogy megértsük a leglényegesebb dolgot: ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak és elégedettek legyünk, nincs feltétlenül szükségünk egy férfira.

minden-amit-az-exrol-tudni-kell-belso.jpg

Milyen viszonyban legyünk gyermekeink apjával, avagy szabályok arra az esetre, amikor a régi kedvessel mégsem szakíthatjuk meg teljesen a kapcsolatot

A közös gyermekek nevelésére vonatkozó szabályok lényege, hogy a parancsok, tiltások többsége hatástalan, mivel a gyermekek sokkal inkább figyelnek arra, hogy mit tesznek a szüleik, mint arra, hogy mit mondanak. Nincs más lehetőség, mint hogy a szerint cselekedjünk, ahogy beszélünk, és szigorúan ehhez tartsuk magunkat.

  • Nincsenek elvárások
    A volt férjünkkel szembeni elvárások általában megalapozatlanok és irreálisak. De ha nem ragaszkodunk az elvárásainkhoz (mivel kizárt, hogy teljesüljenek), kellemes meglepetésben lehet részünk. Esélyt adunk a környezetünknek arra, hogy ki-ki a maga módján szerezzen örömet nekünk. Ez alól nem kivétel egykori házastársunk sem.
  • Meg kell mondani, mire van szükségünk
    Főleg a gyerekekkel kapcsolatos kéréseinket kellene világosan és pontosan megfogalmaznunk: „Kérlek, jelentsd be a gyerekeket a táborba!“
  • Segítsük egymást
    Fontos a pontos rendszer és a szabályok betartása, de az alkalmazkodás sem megvetendő feladat. Meg kell tudni beszélni azokat a helyzeteket is, amikor valami nem úgy jön ki az egyik fél számára, ahogyan azt eltervezte, pl. késve jön a gyerekekért. A rugalmasság a gyermekek számára is fontos, hiszen szerves része az életünknek, hogy alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez.
Hallgatni arany. Hányszor figyelmeztetjük a gyerekeket, hogy legyenek csendben, nézzenek a szemünkbe, és figyeljenek ránk. Most rajtunk a sor, hogy megmutassuk, hogyan kell viselkedni.
  • Legyünk kedvesek
    Vagy legalábbis tegyünk úgy, mintha azok lennénk. Ha nem megy másként, keressünk fel egy szakembert. Ahol gyerekek vannak, ott muszáj, hogy tudjunk barátságosan viselkedni a volt kedvesünkkel is. Tilos hazudni! Nem kell nyilvánosságra hozni a magánéletünket, de ha közös gyerekeink vannak, akkor az igazságot meg kell mondani, még a volt szerelmünknek is.
  • Van szánk, hát beszéljünk
    Ha változtatni szeretnénk gyermekünk napirendjén, vagy segítségre van szükségünk a hétvégén, akkor ezt el kell mondani egykori férjünknek. Az a fő, hogy nyugodt hangon beszéljünk vele. Ha valakivel ordítanak, az nem fog szót fogadni, és még hisztisnek is gondolja a kiabálót.
  • Használjuk a varázsszavakat
    A kérem és köszönöm szavak használatát elvárjuk a gyermekeinktől, mi magunk miért ne használnánk ezeket? Ha a volt kedves valami jót cselekszik, meg kell dicsérni érte. Még akkor is, ha egy számmal kisebb cipőt vesz a lányának, mert az igyekezet is számít...
–varga–
Kapcsolódó írásunk 
Cookies