A szinte egy utcából (Alvégből, Felvégből, valamint egy rövidebb házsorból, a Ludasból – képünkön) álló falucska olyan az idelátogató számára, mint valami mesebeli táj. Az út egyik oldalán elhelyezkedő házak kertkapui árnyas domboldalra, a másik oldal kertjei pedig a sebes Sajó patak partjára nyílnak. A mi házunk a domb alatt nyújtózik csendesen. Nagyapám fürge lábaival még innen járta be a szomszédos erdőket, hogy tiszta forrásvizet hozzon nagyanyám szemére. Ma már a fák alatt rejtőző utacska járhatatlan, a domb tetején elhelyezkedő tisztást benőtte a gaz. A község földjein található mintegy hat értékes vizű forrásból már csak egy-kettőhöz járnak az emberek – a többi megközelíthetetlen.
„Hová mész nyaralni?” Kérdezték tőlem sokszor iskolatársaim a nyári szünidő alkalmával. „Hát a nagyszüleimhez, a Gömörbe.” „No de hová a Gömörbe?” „Hát a Gömör-Gömörbe”– feleltem jókedvűen. Hiszen a sajógömöriek saját falujukat egyszerűen csak Gömörnek nevezik. Azt sejtetve ezzel, hogy községük valaha Gömörország központja volt.
Nem volt ez mindig így. A község évszázadokon keresztül virágzott, fontos kereskedelmi csomópont volt. A település kezdetei egészen a honfoglalás koráig nyúlnak vissza.Nagy valószínűséggel ekkor már állt Gümür vezér vára, az erődítmény körül elhelyezkedő udvartartással. A későbbiekben, elsősorban a tatárjárás során, ennek az építménynek az alapjaira építették fel a gömöri földvárat. Az eredetileg kisebb dombocskát állítólag mesterségesen szép kerekre-magasra formálták. Erre épült a kisebb erődítmény, amely köré szabályos kör alakban sáncot ástak, ez elé pedig ún. pacsitot emeltek.
Hogy mi az a pacsit? A helyiek így nevezik azt a vesszőből font kerítést, amelyet belülről sárral tömtek meg. A Várhegyet a mögötte elhelyezkedő Őrhegy védte. Az a kis kopasz hegy képünk jobb sarkában az Őrhegy, előtte pedig a Várhegy látható.
Ezen a fotón a falu híres szülötte, Czinka Panna látható, aki az 1700-as években élt. A cigány lány nem akármilyen zenészcsaládból származott: nagyapja II. Rákóczi Ferenc kedvenc udvari muzsikusa volt. Panna rendkívüli képességeit már kilencéves korában észrevették. Birtokosai Rozsnyóra küldték tanulni, de hamarosan túltett mesterein. Zenekart szervezett, és híre hamarosan az egész országot bejárta, sőt, hallottak róla külföldön is. Tiszteletére ma minden második évben megrendezik a cigányprímásversenyt, amely évről évre népszerűbbé válik.
Ki ne ismerné a történetet, hogyan kapáltatta meg dicső királyunk, Mátyás, az itteni urakat? A hagyomány szerint az is ebben a községben történt. Sajnos a valamikor oly virágzó szőlőtermesztésből mára már szinte semmi sem maradt. Azt beszélik, nem éri meg foglalkozni vele.
Egy bácsi azt mesélte, hogy mikor utoljára mentek szüretelni, felfelé menet találkoztak néhány emberrel: épp az ő szőlőjüket lopták...
Érdekes módon a többi református község között Sajógömör lakosai evangélikus vallásúak, ami talán a huszitáknak köszönhető, akik a földvárat utoljára birtokolták. E gyönyörű templom a 19. század második felében épült (amikor is egy nagy tűzvész következtében leégett az előző). Alapjait az akkor már régen üresen álló vár romjaiból építették. Három éve újították fel kívül-belül – a helyi lelkész, Rusznyák Dezső hatalmas munkájának köszönhetően.
A templomtól nem messze található ez a gyönyörű kastély, amelyet valamikor a Szontágh-család birtokolt. A szocializmus idején a szövetkezet tönkretette. A rendszer lejártával a tulajdonjogot a község kapta meg, és azóta kétségbeesett harc folyik a felújításáért. A helyi vezetés úgy tervezi, hogy a hatalmas pincében – egy bortermelő vállkozó segítségével – színvonalas borospincét nyit majd. Jelenleg egy Tokaj környéki borásszal folynak a tárgyalások.
– A kastélyba új életet szeretnénk lehelni – mondja az újonnan megválasztott polgármester, Jankósik Zoltán. – A földszintre szeretnénk áthozni a községi hivatalt, a másik teremben pedig egy kisebb falumúzeumot szeretnénk létrehozni. Mivel az emeleti termek valóban csodálatosan szépek, reprezentatív célokra lehetne felhasználni. (A képen az emelet kandallója látható, a Szontágh-család címerével, a gólyával.)
A községben már 1616-tól (!) latin iskola működött. Ez később magyar nyelvű magasabb iskolával egészült ki, amely a 18. században a környék leghíresebb evangélikus gimnáziuma lett. Csak kevesen tudják, hogy ebben – a ma már isten háta mögötti – magyar falucskában olyan híres szlovák személyiségek tanultak, mint Janko Matuška (a szlovák himnusz szerzője), Pavel Jozef Šafárik, Janko Kráľ vagy Ján Kalinčiak. Büszkék is rá az itteniek! Az idők azonban változnak. Az utak ma már elkerülik Sajógömört, és a szomszédos városba, Tornaljára vezetnek, így természetes, hogy ma már itt működnek a felsőbb iskolák. A gömöri iskola vonzáskörébe azonban még mindig több falu tartozik.
A környékbeli magyar gyerekek számára minden évben kézműves tábort rendeznek. Az öt napig tartó tábor bentlakásos, helyszíne a nagy múltú iskola. Van itt minden: fafaragás, csomózás, nemezelés, kosárfonás, agyagozás, kőékszer-készítés, bőrművesség, batikolás, szövés, gyöngyfűzés, tojás-, üveg- és testfestés (egy szép „tetkót” még én is kaptam). A gyerekeket tizenkét kézműves tanítgatja, vezeti. – Igyekszünk a gyerekekkel megismertetni a régi mesterségeket, amelyek már feledőbe merültek – mondja a tábor fő szervezője, Tóth Erzsébet (képünkön). – Jó lenne, ha megszeretnék ezeket a foglalkozásokat, és továbbadnák a következő generációnak.
A 850 lelket számláló község harminc százaléka munkanélküli. Sokan megadták magukat a helyzetnek, nem látnak kiutat, néhányan viszont jó példával járnak elöl: vállalkozásba kezdtek. Sajógömörben ketten fuvaroznak, ketten élelmiszerüzletet vezetnek, ketten pedig kocsmát nyitottak. A legáltalánosabb vállalkozás azonban az ősök munkájához és a környezet kiváló lehetőségeihez való visszatérés, azaz a mezőgazdaság és az állattenyésztés. A község legnagyobb gazdái Lóci István, Németh Zoltán, Koncz István, valamint Brezina Béla. Mi most a 67 éves Brezina Bélához látogattunk el.
Mondani sem kell: itt aztán isteni a levegő! Csöndes szállásunkon nagyon jót alszunk. Reggel azonban szokatlan zajokra ébredünk. Nem kell sokáig keresgélnünk: a szomszédban hatvan-hetven darab, azaz harminc pár papagájra bukkanunk! Tulajdonosuk Gombos Márton, azaz Marci, aki a nyolcvanas évektől foglalkozik hobbijával, a kisállattenyésztéssel. Büszkén mutogatja gyűjteményét: van itt kis és nagy testű; szürke, sárga és egészen színes; a szokványos fajtáktól kezdve egészen a különleges, afrikai papagájokig minden. A madarak értéke 200 koronától egészen 25 000 koronáig terjed. – Nézzék – mondja Marci örömtől sugárzó arccal –, ez a két legértékesebb madaram: a Szürke Jákó és a Nagy Kongó. A tenyeremből esznek...
Brezina Béla – eredeti foglakozása szerint tanár – talán az egyetlen, aki már a szocializmus idején is állattenyéztéssel foglalkozott (természetesen akkor még csak a munkája mellett). Ereiben igazi parasztvér csordogál, amire nagyon büszke. Mindemellett Béla bácsi a falu állandó mecénása: ha szükség van anyagi támogatásra, rá lehet számítani. 64 ha területen gazdálkodik, állatállománya 40-50 szarvasmarhából, 50-120 sertésből (attól függően, vannak-e éppen kismalacok), valamint rengeteg csibéből és kacsából áll. Az állattenyészés mellett kertészettel is foglalkozik. – Hogy miért csinálom? – kérdi Béla bácsi – Mert önbizalmat ad az embernek. Ahogy az őseim tanították: a föld nemcsak megélhetést, de méltóságot is ad annak, aki megdolgozza.
Béla bácsi szavaiból azonban némi elkeseredés is kicseng. 67 éves, és már fáradtabb, mint azelőtt. Fiatal erőre, városban élő gyermekei segítségére nem számíthat, kizárólag nyugdíjas kisegítői vannak. Ahogy mondja, bennük jobban megbízik, mint a fiatal munkanélküliekben, és dolgozni is jobban szeretnek. A tejet sem adja le – nem éri meg. Inkább túrót, tejfölt, sajtot csinál belőle, a maradékot pedig kiönti a disznóknak. Mi bizony ottjártunkkor megkívántuk a frissen fejt tejet. Varga Irénke öntött is nekünk egy pohárral. Mmm! Nagyon finom volt!
Egyre kedveltebb ásványvizünk, a Gemerka forrása is Sajógömör határában fekszik. Ha erre járnak, merjenek a szabadon csorgó vízből! A palackozott és a valódi forrásvizet össze sem lehet hasonlítani – az idevalósiak főleg ezt isszák.
A falu egyébként nagyon haragszik a cégre, és a cég miatt Tornaljára is. Nem is csoda. A forrásvizet a falu határától öt méterre elhúzták, így az ásványvizet palackozó épület már Tornalja területén épült fel. Ezzel rendkívül megkárosították Sajógömört.
– A falu válságban van – mondja egy helyi értelmiségi. – Az emberek gondolkodásával is baj van. A fiatalok elköltöznek. Egyre gyarapodik a roma lakosság. A falu jelenleg holtponton van: hol ide, hol oda billen.
„A mi jövőnk a múltunkban van” – mondják néhányan, akik még hisznek abban, hogy Sajógömör újjáéledhet poraiból. Szerintük megoldás lehetne a falusi turizmus. Ehhez azonban először turista- és kerékpárutakat kéne kialakítani a falu körül, a mezőket le kéne kaszálni, a forrásokat ki kéne tisztítani, panziókat kéne építeni... A község lakóinak hatalmas munkát kéne elvégezniük. Vajon képesek-e felébredni, ké-pesek-e előrenézni? Vajon képesek-e kihasználni az adott mesebeli lehetőségeket? Csak rajtuk múlik, és mindenesetre mi nagyon szurkolunk nekik.
