Aki mostanában szül, szembesülhet egy felkéréssel: a szülészorvos engedélyét kérheti, hogy ne csak a köldökzsinórból kifolyó vért, hanem a zsinórnak 20-30 cm-es csonkját is elhelyezhessék az őssejtbankban.
Napjaink orvostudományának egyik forrongó kérdése az őssejtekkel való gyógyítás. A kérdésnek nemcsak tudományos, hanem világnézeti (vallási) és erkölcsi (etikai) vonzata is van. Nem lesz tehát haszontalan, ha a leendő kismamákat beavatjuk az őket (is) – a bevezetőben jelzett módon – érinthető problémakörbe.
(© technologyreview.com)
Először is tisztázzuk: mik azok az őssejtek? Testünk legtöbb sejtje olyan sejt, amely ha osztódik, csak magához hasonló „utódot” hozhat létre. Magyarán: bőrsejtből csak bőrsejt, májsejtből csak májsejt keletkezhet. Ezek a sejtek tehát differenciálódott, egy bizonyos fejlődés irányában „elkötelezett” sejtek.
Ezzel szemben a megtermékenyített petesejtből kialakuló magzatkezdemény sejtjei még nem elkötelezettek egy bizonyos irányba, hanem a test bármilyen sejtjévé képesek fejlődni (differenciálódni), bármilyen sejtnek (ill. a sejtekből felépülő szövetnek) lehetnek az „ősei”. Ezeket a sejteket ezért „magzati őssejteknek” nevezzük.
Fontos felismerés volt, hogy e sejtek nemcsak a magzatban, hanem a felnőtt testében is képesek ilyen „őssejtként” működni.
A magzati (embrionális) őssejtek lehetséges gyógyászati alkalmazásának ez a legizgalmasabb területe. Tudjuk, hogy pl. a 1-es típusú cukorbajt az okozza, hogy a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjei elpusztulnak. A baj egyik lehetséges orvoslása: egy új hasnyálmirigy beültetése (transzplantáció). Erre csak ritkán van lehetőség, viszont az őssejtek felismerése után megszületett egy újabb: elég lenne a cukorbeteg hasnyálmirigyébe „őssejteket” bejuttatni, ahol azok inzulint termelő sejtekké alakulnának át.
Igen ám, csak honnan szerezzünk őssejteket? A kézenfekvő válasz: azokból a magzatkezdeményekből, amelyek a mesterséges megtermékenyítési programok során szám felettinek, azaz beültetésre nem kerülőnek bizonyulnak. A magzati őssejtek ilyen célú felhasználása azonban számos országban akadályba – pl. egyházi tiltásba – ütközik. Ezért az orvosok más őssejtforrás után kutattak, és 1988-ban kiderült, hogy a köldökzsinórvér rendkívül gazdag őssejtekben.
Pár évvel később pedig újabb őssejtforrás kínálkozott: a köldökzsinór ereit körülvevő és azokat az összenyomatástól védő, kocsonyaszerű anyag szintén sok őssejtet tartalmaz. A köldökzsinórvér mellett tehát maga a köldökzsinór is könnyen elérhető, és sem vallásilag, sem etikailag nem támadható forrása lehet az őssejteknek. Olyan forrás, amely alternatívája lehet a korábban már használt forrásnak, a csontvelőnek. A csontvelőben található ún. felnőtt típusú vagy szöveti őssejtek a vérképző rendszer fontos sejtjei – e sejtek teszik pl. lehetővé a vérveszteség gyors pótlását.
A vérképzőrendszer rosszindulatú betegségeinek gyógyításában már évtizedek óta szerepel a csontvelő-transzplantáció, ami lényegét tekintve „őssejtterápia”. A jövőben a köldökzsinórvér lehet majd az őssejtek legkönnyebben elérhető forrása.
