Munkahelyünkön gyakran visszatérhet bennünk egy régi, gyerekkori érzés, emlék vagy déjà vu. Az, amikor még az iskolapadban ültünk: feladatokat kaptunk, készültünk, ötleteltünk, egyénileg vagy csapatban, és feltehetőleg már akkor is a legjobbat akartuk nyújtani. Ma is teljesíteni akarunk, ezért nyomás alá helyezzük magunkat, és kezdődik a stressz. Hogy fogom megoldani a rám bízott feladatot? Hogy fogom megoldani úgy, hogy én legyek a legjobb?

Arról nem is beszélve, hogy a kollégánk, aki rémisztően lusta, sokkal nagyobb szeretetnek örvend a cégben, mint mi, akik halálra dolgozzuk magunkat. Elképedve nézzük végig, hogy az az ember, aki felületesen dolgozik, görcsök nélkül, fél mondattal kivágja magát a főnöknél. S ha ez még nem lenne elég, jöhet a desszert, vagyis a hab a tortán: még a dicséretet is ő kapja!

Több tanulmány foglalkozik ezzel a problémával, hiszen a kivételezés és a mellőzés érzése lehangoltsághoz, ingerlékenységhez és depresszióhoz vezethet. Elég, ha a szemünk láttára jutalmaznak meg egy kollégát, aki jóformán semmit sem tett a cég sikeréért, és máris romokban hever a lelkivilágunk. Lógatjuk az orrunkat, és kedvetlenek leszünk. Pont, mint régen a suliban. 

web-bannerek-hirlevel-02_5.jpg

Gábor két évig dolgozott egy multinál. Az első pillanattól kezdve lelkesen tanult az idősebbektől, hogy végül bizonyítson. – Jól éreztem magam a cégben, igazán igyekeztem. Azonban megjelent Szilvia, akit én tanítottam be, majd egy csapásra minden megváltozott. A fiatal lány – Gábor elmondása szerint – minden munkát elhalászott az orra elől, ráadásul minden új ötletet a magáénak titulált. Azzal az indokkal, hogy gyorsabb volt, mint mások. – Hihetetlen versenyszellemet diktált a többiekkel szemben. A főnök pedig kitüntette őt a figyelmével, hiszen csak annyit látott belőle, hogy nagyon akar. Csakhogy ez nem mindig erről szól. Hanem korrektségről és csapatmunkáról – teszi hozzá Gábor, aki bár eleinte rendkívül szerette a munkáját, és mindenkivel jól kijött, hirtelen mellőzve érezte magát. Majd döntött: új munkahely után nézett, és kilépett a cégtől. Azóta is úgy véli, ez volt élete egyik legjobb döntése. 

Nem csoda, hisz manapság a munkahelyek többsége az irigykedésről, a mellőzésről és a kivételezésekről szól. Ritka az olyan munkahely, ahol az ember igazán jól érzi magát, és ahol tényleg megbecsülik. Persze, Gábornak nagy szerencséje volt, mert rögtön talált egy másik munkahelyet. S ettől tartanak talán a legtöbben. Hiszen megfélemlítve érzik magukat, ami természetes. Mert mi van, ha…? Ha nem lesz másik munka? Ha nem lesz jobb, mint az előző? Ha az is ilyen lesz? Vagy rosszabb…

Derzsi Bernadett

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg