Tisztelt Szerkesztőség! Édesanyaként, boldog házasságban élek. Két fiam van, a kisebbik az érettségijére, a nagyobbik az államvizsgáira készül.
Az első perctől kezdve élvezem a feleség és az anya szerepét: gyermekeimtől mindig csak poztitív energiát és rengeteg szeretetet kaptam. Tulajdonképpen mindkettő éli már a saját életét, kollégiumban laknak, barátnőjük van, mégis szoros a kapocs közöttünk. És nemcsak hozzám, de az édesapjukhoz is nagyon ragaszkodnak.
Nincs olyan nap, hogy legalább két szót ne váltanánk egymással, s ha mást nem is, de szép napot kívánunk egymásnak. S hogy miért döntöttem úgy, hogy levelet írok Önöknek? Hát, mert egyre gyakrabban találkozom azzal a véleménnyel, hogy a férfiak nem akarnak szülővé válni.
Különféle korosztályok szájából hallottam már ezt a véleményt. Mikor a húszasok mondták, csak legyintettem, hiszen van még idejük arra, hogy megkomolyodjanak. De mikor a saját, lassan negyvenet betöltő öcsémtől hallottam, hogy nem szeretne apa lenni, mélységesen ledöbbentem.
Kapcsolatban él ugyan, de a párja már két felnőtt gyermek édesanyja, és jóval idősebb is a testvéremnél, így nem tartom valószínűnek, hogy újra szülni szeretne vagy tudna.
Eddig hiába próbáltam meggyőzni az öcsémet arról, hogy mekkora boldogság szülőnek lenni. Ölelni azt a parányi új életet, ott lenni az első mosolynál, vigyázni az első lépteit, fülelni az első szavainál. A kölcsönös szeretet pedig erőt ad a mindennapokban, és reményt, sőt biztos tudatot, hogy a későbbiekben számíthatok a gyermekemre. És nagyon félek, hogy az öcsém a végén egyedül marad, nem lesz, aki legalább a hétvégéken rányissa az ajtót, vagy telefonon megkérdezze, hogy van. Mert a párja gyermekeinek ő sosem lesz igazán fontos.
Minden tépelődőt, gondolkozót biztatni szeretnék, hogy ha tehetik, váljanak édesanyákká, édesapákká. A magam tapasztalatából tudom, hogy sok dolgot megbántam már az életemben, de azt soha, hogy a gyermekeimnek életet adtam.
Egy boldog édesanya
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
