Már nemcsak fogyasztunk, hanem túlfogyasztunk. Mindenből a legjobbat akarjuk. Ezért aztán hatalmas az ökológiai lábnyomunk.

Olyan nagy lábon élük, hogy nem lesz elég a Föld nevű bolygó.

okologiai-labnyom-indito.jpg

Az „értékes” szemét

Nemrég hallottam a rádióban, hogy Kína nem tud több szemetet fogadni. A környezetszennyezés miatt. A kínaiak már nem látják az égboltot a szemétégetők füstjétől. A világ szemetének a fele eddig náluk landolt. (Ezzel főleg az USA kerül majd nehéz helyzetbe.) Vajon hol fog kikötni az a sok szemét?

Nekünk is sok problémánk van itthon, mert nincsenek modern szemétégetőink – más fejlődő országok számára azonban értékes a szemét. Biznisz. Ahogyan Svédország, úgy Hollandia is importálja, vagyis behozza a más szemetét, amiből aztán a szemétégetőikben hőt és energiát termelnek. Az északi országoknak ez jó üzlet, a szemétből nagy hasznot húznak. Például London és Sittingbourne mellől napi szinten hordják a kamionok a rengeteg, bűzös hulladékot Hollandiába. A logisztikai cégek pedig kiadják a munkát: Nincs mese, szemetet kell szállítani! Ezt a szemetet pedig a mi kamionosaink is szállítják. (Az alábbiakat egy logisztikai dolgozó mesélte.)

Bűzlik a rakomány!

Szemetet szállítani azért jó, mert ha ne adj isten felvágják a pótkocsi ponyváját úton Hollandia felé (mindennapos eset), akkor a tolvajok csalódni fognak, és csalódottan továbbállnak. Így nem kell őrzött parkolót keresni. Az viszont jól jön, ha sofőrünk strapabíró. Szemetet szállítani nyáron ugyanis azt jelenti, hogy egész úton büdös szagfelhő kíséri a kamiont. Sőt, sofőrünk már a szemét felrakásánál védőruhát használhat.

Van, hogy óriási szemétbálákat pakol fel (ez a jobbik eset), de néha csak szétszórt, roncsos törmeléket kap. Az út több napig tart, és sokszor a hétvégi pihenőt is ezzel a bűzös rakománnyal kell tölteni. Ilyenkor a többi sofőr rápirít „Büdikére”, hogy álljon arrébb a pótkocsijával, oda, ahonnan már nem szaglik a szemét.

Később meg a patkányokkal gyűlik meg a baja. S mire végre megszabadulna árujától, jön a nagy meglepetés. Szanaszét folyik a ragacsos törmelék, vagy szaglik a pótkocsi a mocskos hulladék után. Általában a szemétégetőknél bebiztosítják a pótkocsi mosását. Vannak kifejezetten erre szakosodott cégek, amelyek kitakarítják a kamiont, de van, hogy maga a sofőr kénytelen vízzel kisuvickolni a platót. Kérdéses, engedélyezik-e neki, ha cipőt vagy élelmiszert akar majd továbbszállítani. Végül mindig a sofőr a hibás, mert büdös, koszos a kamionja – senki nem fog a londoni „világpolgárra” mutogatni, aki ezt a bűzlő szemetet felhalmozta.

Az ökológiai lábnyom

Minél gazdagabb egy ország, annál nagyobb az ökológiai lábnyoma. Ez azt jelenti, hogy az emberek többet vásárolnak, többet utaznak, gyakran ülnek repülőgépre (hű, ez szennyez csak igazán!), nagy fogyasztású autókat használnak, nagyobb házakban élnek, drága rezsivel, és még sorolhatnám. Például minden termék csomagolása szemét. Az ökológiai lábnyomot ki lehet számolni egy emberre, de akár egy városra vagy országra is. A természetre gyakorolt hatást hektárban mérik. A kifejezést William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusok alkalmazták először, akik könyvet írtak felfedezésükről.

A lábnyomunkat a fentieken kívül sok más is befolyásolja. Például az is, hogy a helyi termelésű élelmiszereket részesítjük-e előnyben, vagy inkább az előrecsomagolt külföldi árut vásároljuk. (Hiszen azokat messziről kell ideszállítani, nagy környezetszennyezéssel.) Milyen gyakran vásárolunk háztartási gépeket? Komposztáljuk-e a háztartási hulladékot, szelektáljuk-e a szemetet, vagy éppen nem törődünk vele? Az ökológiai lábnyom mindig változó. Nem mindegy, hogy épp költöztünk-e, és bútorokat vásároltunk, illetve autóval ingázunk munkába. Vagy elég csak odabiciklizni? Az is fontos, hogy mennyire vagyunk felelős fogyasztók! Ha gyakran cseréljük a tévénket, autónkat, és például kapszulás kávét iszunk, akkor nagy „ökolábon” élünk.

zold-illusztracio.jpg

A kis lépés is lépés!

Óvd a természetet! Minden lépésünkkel az utódainkat segítjük. A szemétszelektálás például azt jelenti, hogy sokkal kevesebb szemetet termelünk (a PET palackokat, a műanyagokat, üvegeket és papírt már nálunk is válogatják, és később újrahasznosítják. Az EU-s jogszabályoknak megfelelően 2020-ig a háztartási hulladék felét már szelektíven kell kezelni).

Ötleteink!

  • Hagyjuk el az egyszer használatos műanyag zacskót és szatyrokat. Helyettük hordjunk magunkkal ANYAGBÓL készült bevásárlótáskát. A gyümölcsökre és zöldségekre átlátszó szilonból (függönyből) varrhatunk vagy vehetünk kisebb tárolózacskókat. Így majd a mérésnél látják az elárusítók az árut.
  • Ha magunkkal hordjuk a vizet, ezzel már teszünk a környezetünkért, hiszen nem vásároljuk a PET palackos ásványvizet. Vegyünk egy masszívabb kulacsot, amit könnyen tisztán tarthatunk, és az élettartama is hosszabb.
  • A konyhában gyakorta használunk alufóliát. Főzéskor helyettesíthetjük üveg- vagy kerámiaedényekkel, mint a hőálló jéniai és római tállal, aminek fedele is van. A hűtőben az ételt tárolhatjuk fedeles dobozokban, ha pedig útravalót csomagolunk, akkor tökéletes megoldás a méhviaszos kendő, amit otthon is elkészíthetünk.

Ha ezt a három dolgot betartjuk, és emellett a hulladékot szelektáljuk, már nagy lépést tettünk előre! Vannak, akik ennél is továbbmennek. A New York-i Lauren Singer öt éve hulladékmentesen él. Mindössze egy befőttesüvegnyi szemetet termelt, amit nem tud újrahasznosítani. Hogy csinálja?

Először is megszabadult a műanyagoktól, és fokozatosan csökkentette a hulladéktermelést. Textiltáskával jár bevásárolni, kimért árut vásárol a boltban és a piacon, és befőttesüvegben viszi haza. A kozmetikai és tisztítószereket maga állítja elő. Új ruhákat nem vásárol, kizárólag használtat.

A koktéljába nem kér szívószálat, és az üzletben sem használ zacskót. Először azt hitte, hogy életmódváltása sok lemondással jár majd. Ám rájött, hogy nemcsak időt, de pénzt is spórol azzal, hogy hetente csak egyszer jár bevásárolni. A termékcsomagolások, de az egészségtelen ételek is eltűntek a konyhájából.  A hulladékos befőttesüvegbe a gyümölcsökre ragasztott matricák és a ruhák árcímkéinek a műanyag része kerül. Honlapján számos tanácsot ad arra vonatkozóan, hogyan legyünk környezettudatosak.

Nálunk nem? Miért?

Azt mondhatnánk, hogy ez mind szép és jó, de ez nálunk nem kivitelezhető. Hol van nálunk olyan üzlet, ahol kimért árut vásárolhatunk? Pedig lassan hozzánk is beszivárog a környezettudatosság. A barátnőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy Érsekújvárban pár hónapja megnyitott az Ecoterra üzlet, ahol csapolt drogériát kínálnak. A környezetet kétféleképpen kímélik. A tisztán növényi alapú mosószerek, öblítők, háztartási tisztítószerek és folyékony szappan mellett a csomagolásra is ügyelnek. Műanyag flakonba csapolják a termékeiket, és ezekkel visszajárunk. A kiszolgálás és üzlet kinézete is remek, most már csak azért kell imádkozni, hogy a sok multi mellett gyökeret tudjon verni.

– Olaszországból behozott termékeinket főként a fiatalok keresik. Az erős koncentrátumú tisztítószereket kilóra áruljuk. Mivel nem tartalmaznak vegyszert, ezért kímélik a bőrt és a természetet egyaránt – tudtam meg az Ecoterra üzlet elárusítójától.

zold-fold-kezek.jpg

Két éve kimért, azaz szemétmentes élelmiszert vásárolhatunk Detva mellett. Ha nem lakunk a közelben, akkor a világháló siet a segítségünkre. A bezodpadu.sk oldalon széles választékban találunk tésztákat, gabonaféléket, hüvelyeseket, de szárított gyümölcsöt, kakaót, olajtermékeket és ökokozmetikumot is, illetve rendelhetünk náluk újrahasználható zacskókat anyagból pékárura és gyümölcsre. Az egészet egy fiatal házaspár üzemelteti, és főleg helyi termelőktől vásárolnak, illetve hazai terméket árulnak. Az ötletet Csehországból lesték el, miután egy ideig ott éltek, és „rákaptak“ a csomagolásmentes élelmiszerre. Igazából semmi újdonság nincs a műanyag termékcsomagolás-mentes élelmiszer árulásában. Elődeink is így vásároltak – és ha keletre tekintünk, akkor a bazári sorokon ma is kimérve árulják a fűszereket és az élelmiszert. Ott még tudják, mi a jó!

A vásárlás mellett az utazás is nagy szennyezéssel jár. Szintén külföldi példára indult el a közösségi hálón a Felvidéki Telekocsi kezdeményezés, aminek mára több mint 3000 tagja van. Jól működik rendszeresen ingázók között, de alkalmi utakra is lehet találni utastársat, így pénztárcánkat is kíméljük.

Kifogásokat lehet találni arra, miért kell nagy lábon élni, de önmagunknak minek hazudni. Ha megértjük, miért érdemes spórolni a forrásainkkal, azzal gyerekeinket védjük.

Az én lábnyomom

Számos oldalon található számláló, én kettőt választottam ki. A wwf.hu oldal az ökológiai lábnyomomat százalékban és Föld-méretben számolja ki. Ha a Földön mindenki úgy élne, mint én, akkor 1,71 Földre lenne szüksége az emberiségnek, ugyanis a biológiai lábnyomom 1,71 bolygó. Hát, elég durván hangzik! Az ekostopa.sk oldalon a kérdőív kitöltése után kiderült, hogy 3,83 hektár az én ökolábnyomom, amihez 1,83 Föld bolygóra volna szükség.

rizsfold-szarvasmarhaval.jpg
Ázsiában a rizstermesztésnél „segédkező” kérődzők bizony jobban szennyezik a környezetet, mint a mi sok-sok autónk! A kérődző állat beleiben a rostok megemészthetetlensége miatt szén-dioxid és metán termelődik. A metán a károsabb: 23-szor hatékonyabban fogja fel a hőt, azaz üvegházhatású.

Az USA marhatelepein évente több millió tonna metán és szén-dioxid kerül a levegőbe. (Az amerikaiak, ugye, imádják a marhahúst.) Egy kg marhahús termelése 36 kg mennyiségű szén-dioxiddal növeli az üvegházhatású gázok mennyiségét. Ez nagyjából annyi, mint egy átlagos európai autó emissziója 250 km-es távolságon. Az elöntött rizsföldek talajában metán képződik. Bamba tekintetű szarvasmarháink tehát nagyban hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.

Egy ökotudatos nem ül repülőre! A repülőgépek károsítják a környezetet. Hajtóműveik káros anyagokat bocsátanak ki (főleg széndioxidot). Sőt, repülőtér mellett lakni sem jó, mert a zaj idegrendszeri panaszokat okozhat. Utasszámban az összes közlekedésnek mindössze egy százalékát teszi ki a légi, de az összes közlekedésre fordított üzemanyag 10-15%-át használja fel.

Kapcsolódó írásunk: Neked is tetszik a mosipelus?

M. Ando Krisztina