A Nap és a Hold, bár teljesen más a természetük, mégis jó testvérek. A titkuk abban rejlik, hogy bár tűz és víz, mégis kiegészítik egymást. Akár ilyen párhuzamot is lehetne vonni, mikor a Holocsy nővérekről beszélünk.
És nemcsak azért, mert a természetük különbözik, hanem azért is, mert a párhuzamnak van alapja: az asztrológia szerint Katalin uralkodó bolygója a Nap, Krisztinára pedig erős hatással van a Hold.
Az öltözködésről
Kati: — Szeretem az élénk színeket, a feltűnő variációkat. Fontos számomra, hogy a kiegészítők összhangban legyenek: például narancsszínű pólóhoz narancsszínű harisnyát húzok, és olyan bőrövet veszek, amelynek a csatján narancsszínű virág van. Inkább magassarkú cipőket és szoknyát viselek, mert a nőies,de mégis elegáns ruhákban érzem jól magam.
Kriszti: — Számomra elsődleges a kényelem, így a lezser, sportos öltözéket kedvelem. Az ideális cipő számomra lapos sarkú, fűzős, olyan, amiben jól lehet gyalogolni. Inkább nadrág, mint szoknya. A színekben pedig a halvány, pasztellszínek és persze a fekete állnak közel hozzám.
Önmagukról
Kati: — Nyitott emberke vagyok. Szeretem a társaságot, szívesen cseverészek, fontosak számomra a barátok. Azonnal és hevesen reagálok, mintha állandó készenlétben élnék. Szeretek mindig azonnal cselekedni, mindent azonnal megoldani. Optimista vagyok, igyekszem mindenben meglátni a jót. Persze, ez nem azt jelenti, hogy két méterrel a föld fölött lebegek. Sőt: úgy gondolom, nagyon is józan vagyok.
Kriszti: — Inkább visszahúzódó vagyok, aki jobban érzi magát a saját kis kuckójában. Az eseményeket hagyom, hadd forrják ki magukat. Ha gond van, sem heveskedek, inkább belülről rágódom. Hajlamos vagyok a hangulati szélsőségek közötti ingadozásra: néha a fellegekben járok, máskor meg összezuhanok.
Egymásról
Kati: — Tizenéves korunkban vetélytársként kezeltük egymást, és gyakran hajbakaptunk. Barátaink más-más társaságból kerültek ki, és furcsálltuk egymás dolgait. Ma is idegesít Krisztiben, hogy nem öltözik föl „rendesen“! És azért is haragszom, mert könnyen elveszíti az önbizalmát! Olyan dolgokon rágódik, amelyeken nem kéne — legalábbis szerintem. Egyébként mindenben bizalommal fordulok hozzá.
Kriszti: — Gimnazista korunkban jó párszor „halálosan összevesztünk“. Az ok: megláttam rajta a kedvenc pulcsimat! „Bosszúból“ másnap az ő nadrágja lógott rajtam. Nem értem benne ezt „a minden jó, minden szép“ felfogást! Nem fér a fejembe, hogy lehet állandóan mosolyogni! De azért nagyon szeretjük egymást.
A szerelemről
Kati: — Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer civil partnerem lesz. De hát ember tervez, Isten végez: vagy jön az érzés, amelynek képtelen vagyok ellenállni, vagy nem. És Tóth Tibornál „jött“. Tibor a Jókai Színház igazgatója, és nincs annál hálátlanabb helyzet, mint mikor a kedvesed a főnököd!
Kriszti: — Az én párom most már 8 éve Mokos Attila, akivel nem házasodtunk össze. Sosem hittem ugyanis, hogy a papír garancia a jó házasságra! És szerencsésnek érzem magam, mert azt hiszem, egy színész sokkal könnyebben megérti, hogy nincs állandó bioritmusom, hogy mindig minden változó...
A színházról
Kati: — Minden szerep kihívás, minden egyes szereppel meg kell dolgozni. Nem lehet azt mondani, hogy ez semmi. Mindegyiknek megvan a jó és rossz oldala. A színpadon maximalista vagyok, hiszek a becsületes munkában.
Kriszti: — Igen, minden szerep kihívás. Én azonban a próbák alatt türelmesebb vagyok. Végül is a szerepet át kell élni, megkell érteni, egyszóval hagyom, hadd forrja kimagát a játék.
Ami igazán számít
Kati: — A tiszta lelkiismeret. A szeretet.
Kriszti: — A családom. Marci fiam és Attila. Törekszem a harmóniára otthon és a munkában is. Azelőtt szétszabdaltam magam: mindenben tökéletes akartam lenni, ami persze lehetetlen. Rájöttem, hogy én is fontos vagyok, nem éghetek ki.
