Gyerekkorunkban ezt mondták a szüleink, ezt mondják az önismereti könyvek. Igazság szerint azért mondja mindenki, mert savanyú a szőlő. Egyenlő eséllyel indulunk – minden újszülött egyforma. Pár hétig. Azután az egyik kisgyereknek nagy kék szeme lesz, göndör szőke fürtök keretezik mosolygós pofikáját, míg a másik kopaszka marad, és a kis arca is gyűrött. Eltelik néhány év, és a göndör hajú kisdiákra mosolyogva néznek a tanító nénik, és segítenek neki. A csúnyácskáknak és dagiknak meg nincs más választásuk – tanulniuk kell.
„Nem kell szépnek lenned. Az a fő, hogy légy önmagad.” Ezt hirdetik a reklámok. A bölcs mondatok azonban áramvonalas kocsikban feszítő áramvonalas szépségek szájából hangzanak el, míg mi, kevésbé szépek roncsautókon zötykölődünk, és elfintorítjuk az arcunkat, ha véletlenül a tükörbe pillantunk.
„Szeresd magad olyannak, amilyen vagy.” Ezt hirdetik a reklámok, azután befestetik velünk a hajunkat, bodros fürtjeinket kivasaltatják, ujjainkra műkörmöket ragasztatnak, derekunkat míderekbe szorítják, mellünket push-up melltartókkal polcolják fel, kiszedetik a szemöldökünket, szemhéjunkat szürkére, szánkat vérvörösre festetik. „Fő a természetesség!” – nevetnek arcunkba az óriásplakátok, de hol azt parancsolják, hogy fogyjunk le, hol azt, hogy szedjünk fogyasztó tablettákat, igyunk kecsketejet, pakoltassuk magunkat büdös iszapba, menjünk szépségsebészhez. És öngyilkos gondolataink támadnak, amikor észrevesszük szemünk sarkában az első ráncot, combunkon a narancsbőrt, derekunkon az újabb hurkát, fejünkön az első ősz hajszálat…
Sajnos, ilyen a világ. És ezen az sem változtat, hogy édesanyánk és a reklámok mást mondanak. A nőket régen is, ma is a szépségük szerint ítélik meg, sorolják be, választják ki, be és meg a férfiak.
Nem fontos, hogy a közvélemény az adott percben mit tart szépnek – a hattyúnyakat, a keskeny derekat vagy a tejfehér bőrt –, egyvalaki mindig kiválasztott lesz, a többi névtelen pedig őszerinte fogja vékonyra fűzni a derekát, szőkére festeni a haját vagy felpolcolni a mellét.
Tiltsa törvény a szépséget!
Asszonytársainkkal szövetkezve a következő törvényjavaslatokat szeretnénk a parlament elé terjeszteni:
- Azonnal tiltsa törvény az ételek ízesítését, úgymint a sütést, a panírozást, a sózást és a fűszerezést. Az ízetlen, gusztustalan, rossz ízű étel a jó étel! Attól biztosan nem fogunk meghízni!
- A mesék és a filmek fölöslegesen elbolondítják a férfiakat, a nőket és jövőnk zálogát, a gyerekeket! Ezért azonnali hatállyal tiltsák be azokat a filmeket, amelyekben a női szépségről vagy csúnyaságról esik szó! A filmekben csak minden tekintetben átlagos nők szerepelhetnek!
- Követeljük a szépségversenyek azonnali betiltását! A belső szépség láthatatlan, amellett nehezen mérhető (szerencsére).
- Követeljük, hogy egész Európában tiltsák be a szépek és a soványak szerepeltetését a reklámokban! A reklámokban olyan sok van belőlük, ami egyáltalán nem felel meg a valóságos előfordulásuknak.
- Tiltakozunk az ellen, hogy szép és attraktív fiatal nők képeit ragasszák ki a szekrények ajtajára, a műhelyek falára és a faliújságokra, mert ezzel diszkriminálják a többséget, azonkívül ezek a képek sértik a jó ízlést is. Aki megszegi a törvényt, kapjon méltó büntetést.
- A reklámügynökségek ugyanazt a hatást állatkölykök – kiskutyák, -macskák, oroszlánkölykök, medvebocsok – bemutatásával is elérhetik. Ezek az állatok mindig bájosak és aranyosak, függetlenül attól, milyen a súlyuk, a bundájuk, vagy milyen hosszú a farkuk.
A kirekesztő szépségkultuszt ezzel egyszer s mindenkorra be lehet tiltani?
Igazság szerint nem csak a férfiakat, a lelketlen anyákat, a romantikus filmeket és a reklámokat kell hibáztatnunk a szépségkultusz kialakulásáért. Nem csak ők az okai annak, hogy a legtöbb nő képtelen megfelelni a mai szépségideálnak. Van itt egy másik dolog is: ma már mindenki számára elérhetőek a csábító és hizlaló ételek!
Hol vannak azok a boldog idők, amikor az erdőben gyűjtögetett bogyók savanyúak, a gyökerek keserűek voltak? Amikor a fészekből kilopkodott tojást nyersen hörpintettük fel, a húst is nyersen ettük. Azokban a paradicsomi időkben az étel csupán energiaforrás volt, nem pedig élvezet, kulináris élmény, teli ízfokozókkal és puffasztó adalékokkal, amelyek olyan, de olyan finomak és cukrosak...
Mi, nők kivetkőzünk és levetkőzünk, kibuggyannak a télen felszedett hurkák. A modern trendeknek egyvalamiben talán mégis igazuk van: vissza a természethez! Felejtsük el a tejszínes fagylaltokat, zsengére sütött húsokat, isteni mártásokat. Jó gusztustalan ételeket készítsünk! Akkor majd lelappad a hasunk, eltűnik a tokánk, és a combjaink se fognak összesúrlódni a forró nyári napokon.
