Aki lemarad, az kimarad – hosszú évtizedeken keresztül tapasztaltuk ezt az iskolában. Akkoriban minden osztályra úgy tekintettek, mint egy tál babfőzelékre, melyben minden szem egyforma. Ma már tudjuk, hogy babból is sokféle létezik, s ha már a babok közt ekkora eltérés van, érdemes körülnézni a diákok között is.
Minden nap ott körözöl a gyermeked élete felett? Követed minden lépését, ismered az összes barátját, pontosan tudod, mivel foglalkozik szabadidejében? Akkor légy üdvözölve a helikopterszülők táborában!
Lehet ovis, alsó vagy felső tagozatos a gyermekünk, a szünetekben mindig többször találkozunk az idézett szavakkal. Mégis mit tehetünk, hogy se ők, se mi ne unjuk halálra magunkat?
A gyerekünk kiborít bennünket, gyilkolni tudnánk. Kavarog bennünk a düh, erről az érzésről mégsem beszélünk, nehogy gonosz szülőnek tartsanak bennünket. Mi is az, amiről hallgatunk?
A feltételezések szerint a középiskolások 90%-a „megkóstolta” a könnyű szerek valamelyikét. Ostobaság lenne azt állítani, hogy valamennyien problémás családból származnak, vagy gondatlan szülőkkel vannak „megáldva”.
Újra itt a szeptember. Sok kisgyermek idén először lépi át az iskola kapuját. Az iskolakezdés nehézségeiről, a nyelvtanulásról, a szakkörök ésszerű mennyiségéről, kérdeztük Ujpál Emőke tanácsadó szakpszichológust.
"Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék."