Híres szülők gyerekének lenni olyannak tűnhet, mint megnyerni a lottót. Csupa csillogás, fényűzés és végtelen lehetőségek. A valóság azonban nem idilli: a sztárcsemeték folyamatos médiafigyelem alatt nőnek fel, magánéletük és gyermekkoruk a kamerák előtt zajlik.
A nyári szünet sok családban új helyzeteket teremt: a gyerekek több időt töltenek a nagyszülőkkel, többet vannak a szabadban, és más veszélyekre is érdemes figyelni. Néhány egyszerű tanáccsal a közös vakáció kellemesebb, biztonságosabb és élményekben gazdagabb lehet.
Régen elég volt zsebpénznek heti pár euró. Ma esetleg egy tölcsér fagylaltot vagy egy negyed mozijegyet lehet venni rajta. A mai gyerekeket sokkal több dolog csábítja, mint szüleiket, ezért sokkal korábban kell megtanulniuk bánni a pénzzel.
Az ezotéria művelői szerint bölcsebb generáció született, tagjainak indigókék aurája jelzi különleges életfeladatukat. A pszichológusok azonban másban látják a változás okait. Kik az indigó gyerekek?
A pozsonyi Shantala nem csupán egy babamasszázsszalon. Ez egy olyan hely, ahol az anyák fizikailag és lelkileg is megnyugvást találnak. De hogy mi vezetett idáig? Bilek Bea története arról szól, hogyan lesz egy belső érzésből hivatás, a hivatásból pedig küldetés.
A közös hancúrozás, a nevetés és kergetőzés a legszebb gyermeki emlékeket szüli. Szakértők szerint azonban a csiklandozás egyfajta biológiai csapda is lehet, ahol a test kacag, miközben a lélek már menekülne. Hol húzódik a határ a játék és a „kínzás” között?
Igen. Ez itt a kérdés. Hova lesz az a sok gyerek nyáron? Egyre több szülő ugyanis nem tudja megoldani gyermeke – gyermekei – nyári felügyeletét. Egyre kevesebb a kakaóillatú, jóságos nagyi, aki igazi falusi vagy kisvárosi vakációt biztosít unokáinak.
Gyermeke már az óvodában megtanult írni és olvasni, szokatlanul felnőttes az érdeklődése, saját kortársai között unatkozik? Ez még nem jelenti azt, hogy indigógyerek. De közelebbről mindenképpen érdemes megvizsgálni a dolgot.
"Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött."