A mai egy gondoskodó apanemzedék. Határozottan nem olyan apák a maiak, mint a régiek, mikor is a férfiak leparkoltak a focipályán vagy a söröskioszk mellett, és nem törődtek a gyerekeikkel. Persze, ma sem minden apa jó apa...
Mert nyerni a szülők szeretnek. Sok szülő robotot nevel a gyerekéből. Egyest hozol haza, gólt lősz – jutalmat kapsz. Apa szeret, mert gólt lőttem. A gyerek nem nyerni akar, hanem játszani. Nyerni a szülők szeretnek.
Nemrégiben a Csallóközi Területi Idegenforgalmi Szövetség és a Kukkonia Polgári Társulás izgalmas gasztroworkshopján jártunk, melyen a témával foglalkozó szakemberek mesélték el, hogyan jut el valaki az iskolapadtól a konyapultig.
Az utolsó cseppet sok csepp előzi meg! A bullying, zaklatás, szekálás – ahogy a fekete pedagógia is – nehezen behatárolható fogalmak. Hisz valaki érzékenyebb, míg másról minden lepattan.
A mai gyerekek már kétévesen jobban kezelik a távirányítót, mint nagyszüleik sokat tapasztalt generációja. Nagy az öröm, csak egy-egy (utálatos) ünneprontó rokon sóhajt fel csendben: – Te jó ég, mi lesz ennek a vége!
Sok évvel ezelőtt Berlinben tátott szájjal néztük, ahogy a fiatal lányok egymás szájára adják a puszikat. Mi, lányok, pfujoltunk, a fiúknak meg csurgott a nyála...
Boldizsár Ildikó mesekutatóval és meseterapeutával a lányom ismertetett meg. Mi volt az a meseélmény, ami alapján eldöntötte magában: mesékkel akar foglalkozni?
Miközben minden felelősséget az anyára halmozunk, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a gyereknek az apjára is szüksége van. Nagyon nagy szüksége.