Vajon miért lépnek félre a nők? És kivel? Mi számít egyáltalán hűtlenségnek?
Mit jelent a „több férfi”? Mit jelent az, hogy több férfi lép félre, mint nő? Elsősorban azt, hogy a szingli lányok nem szolidárisak a feleségekkel, mert a „jó partinak” számító férjek között is vadászgatnak. Az egyedülálló férfiakra ez már korlátozottan érvényes, mert a feleségek főleg házas férfiakkal csalják meg a párjukat, mert a szingli férfi szemében a szingli lány az értékesebb.
Aranyásók beizzítva
A jelenség gyökerei a múltban keresendőek: mikor a nő még nem dolgozhatott, jövője teljesen a férjtől függött. Akinek gazdagabb, tehetősebb férje volt, az jobban élt, épp ezért kevesen választották a „szegény, mint a templom egere” minősítésű férfiakat. Ez a szemlélet a kommunizmus letűntével – amikor kis időre vagyonilag egyenlőek lettünk, és szerelmi házasságok köttettek – újra felbukkant. A nő értékét megint inkább csak a külleme határozza meg a húspiacon, míg a férfinál befigyel a vastag bankszámla. Ezért csábítóbbak a lányok szemében a gazdag férjek, mint a szegény fiúk.
Micsoda nő!
A közösségi média korát éljük, mikor is párban élő férfiak (de nők is) bekövetnek, lájkolnak idegeneket. Ma természetessé vált az, ami pár éve még vörös vonalnak számított: hogy párunk idegeneket gusztál és nézeget. S ezzel új kérdések is felmerülnek: Megcsalásnak számít-e az, ha kedvesünk rendszeresen mással csetel? Megcsalás-e megosztani az érzéseinket valaki mással? Elmenni vele egy menüre? Megfogni a kezét? Vagy csak az számít hűtlenségnek, ha lefekszünk valaki mással? Ezekre a kérdésekre a fiatalok már nagyon is eltérő válaszokat adnak.
Nem az a baj, hogy megcsaltuk a párunkat, hanem hogy azt gondoljuk: hisz semmi nem történt. Pedig történt. Például kihasználtuk az alkalmat, megsértettük párunk hiszékenységét, akit az orránál fogva vezetünk. Vagy éppen szerelmesek lettünk, amit gyáva módon nem akarunk bevallani.
Minden relatív: a megcsalás sem vétek?
Esther Perel, a belga származású pszichológus nagy sikerű könyveiben azt írja: különbséget kell tenni hűtlenség és hűtlenség között. Ha a párunk megkíván egy könnyű kis nőt, mert nyár van, és a nők kivetkőztek, azt ne vegyük túl komolyan. Csak az ösztönei játszottak vele. Az ilyen félrelépésnek nincs jelentősége. Ez a gondolkodás összemossa a kategóriákat, beleillik a modern kor „minden relatív” szemléletébe, amikor a megcsalást is elkezdtük relativizálni.
A csalás fájdalma
A fekete nem fekete többé, hanem lehet rózsaszín, szürke, de akár zöld is. Pedig a sértett félnek ugyanúgy fáj a csalás, mint régen, nem változott meg hirtelen, érzelmi intelligenciájának a lázgörbéje sem süllyedt lejjebb. Csak az ember etikája romlott el, amelyik megmondja, hogy mi a jó és mi a rossz. Vagy ahogy József Attila írta: „meggörbült a világ gyémánttengelye”.
Nem életszerű, hogy nem fáj...
Ma két fő kategóriát különítenek el: az érzelmi és a szexuális hűtlenséget. Elfogadott, hogy a nők az előbbire, a férfiak inkább az utóbbira érzékenyek. Ezt az evolúcióval magyarázzák, miszerint a férfi szeretné a magáénak tudni az utódokat; a nő pedig szeretné, ha a férfi a pénzét a családjára fordítaná, nem a szeretőjére. Viszont az érzelmi és a szexuális hűtlenség megkülönböztetése nem életszerű. Nem igaz, hogy a nőnek nem fáj a másik alkalmi szexuális félrelépése, vagy nem okoz gyötrelmet a férfinak, hogy a párja mással kerül érzelmi viszonyba.
Elveszik a bizalom...
A mai diskurzusban a megcsalt fél is vétkes: „Azért csalták meg, mert a párjától már nem kapott szeretetet.” Még hat a régi szlogen: az ember nem a monogámiára van kitalálva. Különbséget tesznek a csak testi és a valódi megcsalás között; eszerint az egyéjszakás kalandokat nem kell nagydobra verni. Igen, a hűtlenség hátterében meghúzódhatnak kapcsolati problémák, de a csalás mindig döntés kérdése. Éppen ezért a felelősséget nem ildomos a másikra hárítani.
A hűtlenségi statisztikák bevallásos alapokon készülnek. Úgyhogy nem teljesen megbízhatóak, de mindig több férfi vallja be, hogy megcsalja a párját, mint nő. Mit jelent ez? Hiszen a férfiak általában nővel lépnek félre, tehát fele-fele arányban kéne megoszlani a hűtlenségnek.
Amikor a nő online lép félre...
A statisztikák szerint a nők gyakrabban folytatnak (csupán) online viszonyt, ezzel azokat az érzelmi igényeiket elégítik ki, melyek csillapítását hiába várják a párjuktól. Ráadásul ezt a „plátói” viszonyt gyakran olyannal folytatják, akit a párjuk is ismer.
Bogi története
Boginak elege lett: válni akart. Bár férje egyre korábban járt haza, elkezdett főzni, bókokkal igyekezett kedveskedni Boginak, SMS-ben ismét szerelmet vallott, Bogihoz ez már nem jutott el. „Évekkel ezelőtt kellett volna. Akkor miért nem lehetett?”, kérdezte. A nő 15 évnyi házasság után jutott el odáig, hogy elég, nem vonszolja maga után trehány (az utóbbi időben csak alkalmi munkákban jeleskedő), otthon ritkán előforduló férjét. A több pénzt mindig ő kereste a könyvelőirodájával: a férfi volt a szép, ő meg az okos. Igaz, hogy a gyermekeik épp kamaszodtak, s a lélekbúvárok szerint ez a legrosszabb kor a válásra. (A kamasz épp ekkor veszti el a benső stabilitását. Ezért nagy válságot jelent a másik, a külső stabilitás megszűnése az önkeresésben levő fiatal emberke számára.)
Látszólag egy kamasz alig van otthon, de az otthon biztonsága azért még fontos számára. Bogi viszont azt gondolta, anyaként most triplán magányos, feleségként pedig mindig is elhanyagoltnak érezte magát. Úgy érezte, hogy a férje meg sem hallgatja, a férfi pedig (utólag) elismerte, hogy nem vette komolyan a feleségét. Van, és kész! Olyasvalaki, akiért már nem kell harcolni, éppen ezért nem izgalmas. Nem kihívás. Bogi belevetette magát a munkába, sportolni kezdett, barátnőivel kijárt cseverészni. Aztán bejött a képbe a szomszéd Pityu. Az elvált férfi meglátta benne a szexuális prédát.
Mivel érvelt Bogi?
Bogi szerint a házassága „már nincs is”. Gyógyíthatatlan sérüléseket szenvedett. A szakértők szerint a nők és a férfiak főleg ebben az élethelyzetben lépnek félre. Igazából a hűtlenséggel akarják megoldani kapcsolati krízisüket. (Vagy pontot tenni a végére.) Bogi végül a hiányait, nőiessége megélését kiszervezte a közös rendszerből: máshonnan szerezte meg azt, ami egyre jobban hiányzott neki. Ráadásul egy friss viszony szenvedélyes, inspirálóbb, végre értékesnek érezzük magunkat a másik kívánatos tekintetében. Nem látjuk meg a másik hibáit, nem látjuk kritikusan: hisz vele kevesebb a konfliktus, több az élvezet. (Nem Bogi mossa Pityu piszkos nadrágját, s ugye Pityu csak azért nem tölt vele még több időt, mert nem teheti: hisz Bogi még egy másik férfinak a felesége.)
Ki a fényre!
Amikor fény derül a hűtlenségre, az csalódáshoz, bizalomvesztéshez vezet. Nem véletlen, hogy a bírósági statisztikák a válások második leggyakoribb okának a hűtlenséget nevezik meg (az első ok egyébként az elhidegülés).
A külső kapcsolat mindig hatással van arra, hogyan vagyunk jelen elsődleges kapcsolatunkban, mennyire tudjuk közel engedni magunkhoz a párunkat. Vagy például mennyi energiát fektetünk a házasságunkba.
Parlagon
Kati éppen válófélben volt csalárd férjétől. Vissza akart neki vágni, szeretőt keresett, mikor a szomszéd városka autószerelő műhelyében felfigyelt Zolira. Zoli két nap múlva ráírt Katira, s nemsokára égett a füle, olyan csevejbe keveredtek. S azontúl minden este. Zoli felesége nemrégiben szült, héttől a gyereket altatta és fürdette. Kati ezért hét előtt már vigyázzban állt, ám napközben is írogattak Zolival. Kati rámenősebb már nem is lehetett volna, alig várta, hogy a tettek mezejére lépjenek. De a férfi nem akart többet. Azon siránkozott szüntelen, hogy a lelke egy szomjas sivatag, mert a neje nem öntözi, nem figyel rá...
Elégedetlen a nő
A hűtlenkedő nők úgy érzik, hogy boldogtalanok. Ezt statisztikák is alátámasztják. A nők kétszer gyakrabban nevezik meg a hűtlenség okaként a boldogtalan párkapcsolatukat, mint a férfiak. A másik gyakori ok: magányosnak érzik magukat a házasságukban. (Ahogy Bogi is.) Érdekes adat, hogy a nők majd negyede azért lép félre, hogy bosszút álljon korábban hűtlen partnerén. (A felmérés az Evolution and Human Behavior című nemzetközi tudományos folyóiratban jelent meg tavaly.)
Ez is én vagyok?
Esther Perel pszichoterapeuta szerint külső kapcsolatainkban önmagunk egy másik verzióját keressük. Bogi, a megbízható feleség külső kapcsolatában szabadnak érezte magát: ez a spontaneitás emlékeztette őt régi önmagára. Gyakran előfordul, hogy a nők családban betöltött szerepei teljesen kitöltik az életüket.
Lackfi János kortárs költő felesége nyilatkozta egyszer, hogy szeretné végre tudni, hogy ki ő a gyermekei nélkül. (Hat gyermekük született.) Vagyis a nő is szeretné tudni, ki ő, mikor éppen nem feleség, anya, szakács, takarító, szorgos munkaerő. A boldogsághoz (vagy legalábbis a jólléthez) erre is szüksége van a modernitás emberének.
A nők külső kapcsolatai általában hosszabb távra szólnak, mint a férfiakéi. Egy viszony fenntartása pedig energiát, erőforrásokat von el az elsődleges kapcsolatból.
Mi a vége?
Bármi is lesz a hűtlenség vége, és bármi álljon is mögötte, az esetek többségében nem arról van szó, hogy éljük az életünket, aztán belebotlunk a nagy szerelembe, és a hatalmas érzelem maga alá temet bennünket. (A felmérésekben a nők alig 3-4 százaléka nevezi meg az eget rengető szerelmet hűtlenségük okaként.)
- Inkább csak a hiányainkat próbáljuk kitölteni, vagy éppen menekülünk valami elől – vagy boldogok akarunk lenni, egyszer végre élvezni a szexet.
- Mialatt a vonzalomtól eljutunk a szexuális hűtlenséghez, számos döntést hozunk meg. S minden döntés előtt feltehetjük a kérdést: Mire vágyom valójában? Mi hiányzik? Mi vezérel? Mielőtt bármit tennénk, lehetőségünk van arra, hogy próbáljuk megismerni, megérteni saját lelki és testi működésünket. Ez teszi ugyanis lehetővé azt, hogy ott oldjuk meg a problémát, ahol az keletkezett: önmagunkban, a meghasadt szívünkben vagy a párkapcsolatunkban.
- A kapcsolatunkban megélt hiányt gyakran csak kiszervezzük a házaséletünkből, és máshonnan szerezzük be az élvezetet.
