Valamikor, bohó fiatalkoromban úgy képzeltem, hogy a nő azért hűtlen, mert mást nem tehet.
Él boldogan szerető férjével, aztán felszáll a repülőgépre (valahogy a repülő mindig fontos szereplő volt), ott aztán leül mellé egy sármos idegen, egymás szemébe néznek, s lecsap a forgószél. Az elsöprő, lángoló szerelem, ami a nőt kiragadja eddigi életéből, s megismeri a szív szavát.
Pár év múlva rá kellett jönnöm, hogy hibás a látomás: a nő általában a gyér hajú szomszéddal lép félre, vagy a falu Casanovájával, aki szimultán vagy hat másik nőt is boldogít. Vagyis a nő azzal csalja meg a párját, aki éppen kéznél van, s aki hajlandó.
A nő abban az élethelyzetben van, hogy sokszor csak keres valakit, s aki feltűnik, abba belelátja minden vágyát, álmát. S nem is a férfi a főszereplő, hanem a hiány, ami a nő lelkét mardossa, s arra nyújt gyógyírt a szomszéd vagy a csetpartner.
SZEX? KÖSZ, NEM!
Mi legyen, ha a nő egy hosszú kapcsolatban unja már a szexet? Nem utasítja el, de nem érdekli. Egy ismert amerikai lélekgyógyász közreadta gondolatait a női szexualitásról, az intimitásról, szót ejt arról, miért és milyen szorosan függ össze a kapcsolat minősége és a szex.
Pár évvel ezelőtt esetleg a barátnőnkkel folytattunk bizalmas beszélgetést a nemi életünkről. Sóhajtva emlegettük, hogy „régen egészen más volt”. Ma már gátlás nélkül szóba kerül a téma, köszönhetően egy-két bevállalós asszonynak, akik a terápiás rendelőkből kivitték a szociális hálóra. Köszönhető ez többek közt Esther Perel pszichoterapeutának, bestsellerírónak is, aki nevet tudott adni olyan dolgoknak, amelyekről sokáig hallgattunk. Annak, hogy a vágy nem magától értetődő, nem kötelesség. Meg hogy a szerelem és a szex nem ugyanaz. Hogy az unalom a párkapcsolatban nem kudarc, hanem jelzés.
Esther Perel azért vált híressé, mert nem csupán szégyenkezés, hanem tanácsosztogatás nélkül tud beszélni az intim életről. Nem ígéri, hogy a vágy öt egyszerű lépéssel visszaszerezhető. Nem mondja, hogy csak akarni kell. Csak azt közli, hogy a hosszan tartó kapcsolattól két olyan dolgot várunk el, amelyek gyakran ellentmondanak egymásnak. Biztonságot és vágyat várunk. Állandóságot és izgalmat. Közelséget és titokzatosságot. Pedig ha az egyik teljesül, a másik csendben eltűnik.
Moralizálás és elmarasztalás nélkül beszél a hűtlenségről, a vágyról és a monogámiáról. A nőknek nem mondja azt, hogy „jobban kell akarni”, és a férfiakat sem oktatja arra, hogy „zabolázzák meg magukat”. Szétveri a kényelmes sztereotípiákat. A nő nem akar szexelni, mert mindig fáj a feje. Vagy csak akkor hajlandó, ha a férfi megérdemli – felszereli a polcot, kimossa a zokniját, foglalkozik a gyerekekkel. Ezt halljuk egész életünkben. Ezt látjuk a filmekben, ezt halljuk a viccekben. Már kínos.
Mi van akkor, ha a valóság más? Ha a nők a hosszú kapcsolatban előbb kezdenek unatkozni, mint a férfiak? S mi köze ehhez a migrénnek?
Esther Perel világosan fogalmaz: „Nem arról van szó, hogy a nők ne szeretnék a szexet. Sokszor csak azt a szexet nem szeretik, amelyik rendelkezésre áll.” Ez egy kényelmetlen mondat, mert arra kényszerít bennünket, hogy ne a libidót, a hormonháztartást vagy a személyes fiaskót hibáztassuk. Inkább kezdjünk foglalkozni a minőséggel, a körülményekkel, a hangulattal és a kapcsolat dinamikájával. Ne azt kérdezzük, hogy a nőnek miért nincs kedve. Hanem azt, hogy pontosan mihez nincs kedve. Meg hogy miért nincs.
Hiszen nem az állítólagos csökkent libidóról van szó. Sokkal több hasonlóság, mint különbség van a nő és a férfi szexualitása között. És amit kevesen tudnak – az időben ez mind a két nemnél jelentősen változhat. A nők esetében szerepet játszik a menstruációs ciklus, a férfiak esetében a tesztoszteronszint, amely reggel magasabb, mint este, és a kor előrehaladtával csökken. És mind a nőre, mind a férfira hatással van a stressz, az aktuális életszakasz, a kapcsolat dinamikája és az egészségi állapot. De az is, hogy hogyan érzékeljük az adott időben a társunkat. Közel érezzük-e magunkhoz, izgat-e minket, vagy csak a kötelességek listájára tudunk gondolni.
Olvass tovább: Szex? Kösz, nem!
FÉNYT NYERTEM, ÖNBIZALMAT SZEREZTEM
Vajon miért lépnek félre a nők? És kivel? Mi számít egyáltalán hűtlenségnek? Mit jelent a „több férfi”? Mit jelent az, hogy több férfi lép félre, mint nő? Elsősorban azt, hogy a szingli lányok nem szolidárisak a feleségekkel, mert a „jó partinak” számító férjek között is vadászgatnak. Az egyedülálló férfiakra ez már korlátozottan érvényes, mert a feleségek főleg házas férfiakkal csalják meg a párjukat, mert a szingli férfi szemében a szingli lány az értékesebb.
Aranyásók beizzítva
A jelenség gyökerei a múltban keresendőek: mikor a nő még nem dolgozhatott, jövője teljesen a férjtől függött. Akinek gazdagabb, tehetősebb férje volt, az jobban élt, épp ezért kevesen választották a „szegény, mint a templom egere” minősítésű férfiakat. Ez a szemlélet a kommunizmus letűntével – amikor kis időre vagyonilag egyenlőek lettünk, és szerelmi házasságok köttettek – újra felbukkant. A nő értékét megint inkább csak a külleme határozza meg a húspiacon, míg a férfinál befigyel a vastag bankszámla. Ezért csábítóbbak a lányok szemében a gazdag férjek, mint a szegény fiúk.
Micsoda nő!
A közösségi média korát éljük, mikor is párban élő férfiak (de nők is) bekövetnek, lájkolnak idegeneket. Ma természetessé vált az, ami pár éve még vörös vonalnak számított: hogy párunk idegeneket gusztál és nézeget. S ezzel új kérdések is felmerülnek: Megcsalásnak számít-e az, ha kedvesünk rendszeresen mással csetel? Megcsalás-e megosztani az érzéseinket valaki mással? Elmenni vele egy menüre? Megfogni a kezét? Vagy csak az számít hűtlenségnek, ha lefekszünk valaki mással? Ezekre a kérdésekre a fiatalok már nagyon is eltérő válaszokat adnak.
Nem az a baj, hogy megcsaltuk a párunkat, hanem hogy azt gondoljuk: hisz semmi nem történt. Pedig történt. Például kihasználtuk az alkalmat, megsértettük párunk hiszékenységét, akit az orránál fogva vezetünk. Vagy éppen szerelmesek lettünk, amit gyáva módon nem akarunk bevallani.
Minden relatív: a megcsalás sem vétek?
Esther Perel, a belga származású pszichológus nagy sikerű könyveiben azt írja: különbséget kell tenni hűtlenség és hűtlenség között. Ha a párunk megkíván egy könnyű kis nőt, mert nyár van, és a nők kivetkőztek, azt ne vegyük túl komolyan. Csak az ösztönei játszottak vele. Az ilyen félrelépésnek nincs jelentősége. Ez a gondolkodás összemossa a kategóriákat, beleillik a modern kor „minden relatív” szemléletébe, amikor a megcsalást is elkezdtük relativizálni.
A csalás fájdalma
A fekete nem fekete többé, hanem lehet rózsaszín, szürke, de akár zöld is. Pedig a sértett félnek ugyanúgy fáj a csalás, mint régen, nem változott meg hirtelen, érzelmi intelligenciájának a lázgörbéje sem süllyedt lejjebb. Csak az ember etikája romlott el, amelyik megmondja, hogy mi a jó és mi a rossz. Vagy ahogy József Attila írta: „meggörbült a világ gyémánttengelye”.
Olvass tovább: Fényt nyertem, önbizalmat szereztem
MIT JELENT, HA A NŐNEK OLYANKOR MINDIG FÁJ A FEJE?
Mi van akkor, mikor a nők kimondják az igazat? Egy hosszú kapcsolatban előbb kezdenek unatkozni, mint a férfiak? S mi köze ehhez a migrénnek? Mi legyen, mikor a nő unja már a szexet? Nem mond rá nemet, de nem is érdekli. A téma kikerült a szociális hálóra, a mai nők gátlás nélkül beszélnek róla.
A bázis, a talapzat, amire építkezünk
- A szerelem és a szex nem ugyanaz.
- A vágy nem magától értetődő, és nem kötelesség.
- Az unalom egy párkapcsolatban pedig nem kudarc, hanem jelzés.
Szakadjunk el a sémáktól!
Esther Perel párterapeuta azért vált híressé, mert a mai kor összekuszálódott, intim életét veszi górcső alá. Nem ígéri, hogy a vágy öt vagy nyolc egyszerű lépéssel visszaszerezhető. Nem mondja, hogy sikerrel járhatunk, csak akarni kell. Ő mást mond. Azt mondja, hogy a hosszan tartó kapcsolattól olyan dolgokat várunk el, amelyek ellentmondanak egymásnak. Biztonságot és vágyat. Állandóságot és izgalmat. Közelséget és titokzatosságot. S hozzáteszi, ha az ellentétpárból az egyik megjelenik, a másik csendben eltűnik.
A titokzatos Don Juan – Miért szeretjük a rosszfiút?
Nem véletlen, hogy a nő olyan férjre vágyik, aki bebiztosítja anyagilag a családot, biztonságot teremt. Nemegyszer mégis olyan férfiba szeret bele, aki minden hónapban más virágra száll. Egy Don Juan izgalmas, titokzatos, mogorva. A férj pedig a biztos pont, akire mindig lehet számítani. A bázis, akire lehet építeni. Aki megbízhatóan unalmas. Akivel unalmas a szex. Így inkább fáj a fejünk.
A felmérések szerint az egyedülálló nők boldogabbak és tovább élnek. A férfiak esetében fordított a helyzet. A férfiak kevés mély kapcsolatot élnek meg a házasságon kívül. Sok férfi megy tönkre válás után, pedig sok esetben ő lépett félre vagy ugrott ki a párkapcsolatból.
A szex játék (volt)
A családi élethez sok tabu kapcsolódik. A nő főként akkor érez hajlamot a szexre, ha a férfi megérdemli – felszereli a nőnek a polcot, összeszedi a koszos zoknijait, foglalkozik a gyerekekkel. Ezt láttuk a saját családunkban. A szex jutalom és játék a sok évezredes sztereotípiák szerint. A lány megtanulta otthon, hogy az anyu bizonyos helyezetekben az orránál fogva tudja vezetni aput. S apu imádja ezt a csiki-csuki játékot.
Olvass tovább: Mit jelent, ha a nőnek olyankor mindig fáj a feje?
