Az iskolakezdés nem minden gyermek számára ugyanabban az életkorban válik zökkenőmentessé. Azt járjuk körül, milyen jelek utalhatnak iskolaérettségi, tanulási vagy beilleszkedési nehézségekre, és miért fontos, hogy a szülők időben felfigyeljenek a változásokra.
Ilyenkor, szeptember elején nem árt tudatosítani, hogy a gyerekek egészséges fejlődése természetes ingadozást mutat. S bizony nem hajlandó mindig a rendeletekben előírt évszámokhoz igazodni. Az idejekorán iskolapadba kényszerített gyermek nem érzi jól magát, és a sikertelenség érzésével kezdi tanulmányait. Ha viszont ugyanez a gyermek egy évvel később kerül iskolába, már a felkészültek magabiztosságával láthat munkához. Nem igaz, hogy a kihagyott év „elveszett“ volna – éppen ellenkezőleg: a legfontosabbra, a sikerek megalapozására fordítódott.
Ha a gyerek magatartásában rendellenességet észlelünk, sok esetben a családban kell keresni a kiváltó okokat – pl. a szülők konfliktusai, válás, alkoholizmus. Gyakran előfordul: a szülők meg vannak győződve arról, hogy ők mindent jól csinálnak. Így még a gondolatát is elutasítják annak, hogy viselkedésükkel ők maguk okozzák gyermekük beilleszkedési zavarait. A leggyakoribb nevelési hibák közé tartozik a túlzott szigorúság, a kényeztetés, a következetlenség és a gyerek érzelmi elhanyagolása.
Előfordul, hogy a tanulási probléma abból adódik, nem volt elegendő az a tudás, amellyel a gyerek az iskolát megkezdte. Az iskolai követelményeket úgy alakították ki, hogy feltételeznek egyes ismereteket, képességeket. A gyermeknek tudnia kell bizonyos mértékig tájékozódni időben és térben, képes magát egyszerű mondatokban kifejezni, ismeretekkel kell rendelkeznie a számosság, a matematika területén is (legyen bizonyos szintű mennyiségfogalma: használja jól a kisebb-nagyobb, ill. több-kevesebb fogalmát, igazodjon el az 1–10-ig terjedő számok között)... Ha ezek hiányoznak, és nem tudja pótolni őket, menthetetlenül lemarad.
Az esetek többségében az iskolai foglalkozásokra való alkalmatlanság nem az értelmi képességek hiányát jelenti. Inkább azt, hogy a szigorú szabályokhoz való alkalmazkodásnak még nem jött el az ideje. Természetesen az iskolába kerülő gyermekektől bizonyos értelmi képességet is elvárnak.
Bármily szigorúnak is tűnnek az aggódó szülő szemében e követelmények, az ép értelmű gyerekek általában könnyedén teljesítik ezeket. Sőt, a vizsgálatok azt mutatják: a gyerekek értelmi fejlettségüket tekintve előbb válnak iskolaéretté, mint viselkedésükben! Többségük aránylag kevés zökkenővel beszokik az iskolába, ugyanis az iskolához szükséges képességeket nem kell külön tanítani – azok a fejlődés során maguktól megjelennek.
Nagyon fontos, hogy a szülők fokozott figyelemmel kövessék a gyermek teljesítményeit, és észleljék a viselkedésében megmutatkozó legkisebb változásokat. Ez ugyanis a legjobb „műszer“, mely rögtön jelzi, ha valami nincs rendben. Beszélgessenek rendszeresen a gyermekkel, hogy elmondhassa iskolával kapcsolatos problémáit, sikereit, új baráti kapcsolataiban adódó konfliktusait, örömeit. Egy kis rendkívüli séta vagy közös barkácsolás – és persze az eközben kialakuló beszélgetés – igen közel hozhatja egymáshoz a szülőt és a gyermeket.
„Problémás gyerek“ – könnyen rásütik ezt a bélyeget azokra, akiknek valamilyen beilleszkedési nehézségük támadt. Nehezen férnek össze társaikkal, nem tudnak alkalmazkodni az iskola rendjéhez, vagy tanulmányi eredményeik ijesztőek.
A „rossz“ gyerekek erőszakosan viselkednek. Gyakran megszegik a rendszabályokat, és nehéz fegyelmezni őket. Az ő magatartászavaruk a környezet felé nyilvánul meg. A másik csoportba az úgynevezett regresszív gyermekek tartoznak, akiknél a viselkedési rendellenesség önmaguk ellen irányul – visszahúzódóak, szorongóak, félénkek, túlzottan érzékenyek. Az ő magatartászavarukat általában nem veszik elég komolyan, mert ezek a gyerekek nem csinálnak botrányokat. Pedig a regresszív tünetek is kedvezőtlenül befolyásolhatják a tanulók előmenetelét. Erre a magatartászavarra ugyanúgy oda kell figyelni, mint a feltűnőbb agresszív jellegűre.
