Három hónappal ezelőtt hirdettük meg ismerkedőshow-nkat. Kedves, vonzó, értelmes, ámde magányos nők és férfiak jelentkezését vártuk. Közülük választottuk ki azt a párt, amelyet most bemutatunk. (Imrecze Tímea Komáromban jár egyetemre, tanító néni szeretne lenni, az éberhardi Juhász Attila pedig közgazdász.) Kameránk nyomon követte érzelmeik kivirágzását, minden nehéz és szép pillanatot, amelyet együtt töltöttek egy romantikus panzióban, az Új Nő költségén.
Tímea (27) és Attila (26) egy regénybe illő, verőfényes augusztusi délelőtt találkozott újra a dunaszerdahelyi Villa Rosa panzióban. (Előzőleg már együtt töltöttek egy napot Pozsonyban, és utána is SMS-eket váltottak, és telefonáltak egymásnak.)
Meglepetéssel szolgáltunk mindkettejüknek, hiszen míg Attila baldachinos szobája kanapéján a találkozóra várt, az Új Nő „Átváltoztatjuk!” csapata lázasan dolgozott Tímea új imidzsén. Attilát teljesen lenyűgözte a szép rimaszombati lány, mikor a panzió kertjében újra találkoztak.
Nem sokkal ezután kabrióba ültek, és piknikezni indultak a természet lágy ölére. Üde bokrokkal és fákkal körülvett tisztáson, a zöld pázsitra helyezett piknikpokrócon kicsomagolták az elemózsiát, becéző szavak kíséretében szedtek egymás tányérjára, és falatozni kezdtek. Egy pillanatra sem állt meg köztük a szó.
Cseverésztek, tréfálkoztak, nevetgéltek – egyértelműen örültek egymásnak. A másikra vetett pillantások is arról árulkodtak, igazán megértik egymást: a szikra minden pillanatban lángra kaphat...
A piknikkosár összecsomagolását rövid kirándulás követte. Az úti cél a tallósi vízimalom volt, ahova kacskaringós, gödrös út vezetett, de megérte, mert az öreg malom festői környezetben, igazi vadregényes helyen áll a Kis-Duna mentén. A készséges idegenvezető elmagyarázta a malom működését, beszélt a régi szokásokról, megmutatta a százéves munkaeszközöket, és a hatalmas vízi hajtókerekeket is bekapcsolta.
Tímea és Attila figyelték ugyan az ismertetést, és megcsodálták a régi építményt, közben azonban elmerültek egymás tekintetében. A külvilág mintha már nem lett volna annyira fontos. Hiába, a természet hangjai – a vízcsobogás, a fák susogása, a madarak csicsergése – romantikus gondolatokat ébresztett bennük.
– Timi aranyos, tetszik benne, hogy tudja, mit akar – mondta este Attila. – Lehet vele bolondozni, de komolyan beszélgetni is. Azt mondta: úgy érzi, mintha már régóta ismerne. Olyasmit is könnyen megoszt velem, amiről másnak nem merne beszélni. És én is hasonlóan érzek. Igaz, hogy hét közben ő Komáromban lakik, én pedig Pozsonyban dolgozom, de nem hiszem, hogy a távolság nehézséget jelent majd.
A pár a következő napot Komáromban töltötte. Ez a reggel, mint ahogy a többi is, a Villa Rosa hangulatos teraszán kezdődött, ízletes reggelivel, kis ejtőzéssel. Tizenegy órára érkeztek Komáromba, ahol gazdag program várta őket. „Mielőtt nekivágnánk a városnak, jó lenne felhörpinteni egy kis kávét” – gondolták. Hol máshol, mint az Európa udvarban? A kávé és az üdítő után elsétáltak a közeli Limes Galériába. A barokk templomot a ferencesek építették, később a várbeli katonaság járt ide misére. Ma pedig képtár. Timiék itt Szalai Dániel Zóna című, röntgenfelvételekből megalkotott kiállítását tekintették meg.
– Nagyon eredeti – ismerte el Timi.
Utána visszasétáltak a Klapka térre, ahonnan már csak egy lépés a Tiszti Pavilon gyönyörűen felújított udvara. Igazi romantikus környezet, friss szerelmeseknek való... Azt hiszem, nem csak fotósunk és szerénységem gondoltuk úgy, hogy Timi és Ati egyre közelebb kerülnek egymáshoz!
Észre sem vettük, máris egy óra. A gyomrunk jelez: ebéd! A Bowling Centrumban igényes, szép környezetben ebédeltünk, s utána az egész délutánt itt töltöttük.
– A helyet mindenkinek ajánljuk! – mondta később Timi. – Lehet itt ebédelni, koktélt iszogatni, homokban strandröplabdázni, tekézni, fallabdázni, sőt van fitneszterem is, fenn pedig hangulatos szobák. És mi mindent kipróbáltunk! Egyedül a medencét hagytuk ki, mert borús volt az idő. Aki szeret sportolni (márpedig Ati és én imádunk), annak ez tökéletes helyszín. Az egész olyan volt, mintha egy mediterrán tengerparti városkába csöppentünk volna!
Megérkeztünk!
A pár ebéd után hatalmas bowlingpartiba fogott, később pedig fallabdáztak. Persze, mindezt nem lehetett pihenés nélkül: a két meccs között finom koktél dukált, amelyet a koktélbárban fogyasztottak el. Az este pedig kellemes borocska mellett telt.
– Sok mindenben egyezünk Attilával – vallotta be harmadnap reggel Tímea. – Egyébként már az első találkozásunk során megfogott. Akkor még idegenek voltunk egymás számára, mégis őszinte volt hozzám. Később elmondta, hogy úgy érezte: megbízhat bennem. Kettőnkön múlik, hogy lesz-e folytatás. Az biztos, hogy ez már nem játék! Ez egy lehetőség, mindkettőnk számára. Azt hiszem, az Új Nő segítségével egy jó baráttal lettem gazdagabb.
Ez aztán a meglepetés!
A következő napok is ebben a hangulatban folytatódtak: terveztünk a számukra fürdőzést, masszázst, diszkót. Az utolsó képsorok a kapcsolat mostani „állását” mutatják – csók a kedvesnek! Ahogy megfigyeltük, nem voltak közöttük „üresjáratok”: mindig akadt téma. A négy nap alatt a párocskának sikerült még jobban megismernie egymást. Mélyreható beszélgetéseket folytattak, és egész komoly kérdéseket is megvitattak. És főleg: sokat nevettek. Biztosak vagyunk benne, hogy kapcsolatuk folytatódni fog, s az Új Nő olvasóit is értesítik minden jóról és szépről.
Emlékbe színarany Új Nő-érmet kapott a pá
Póda Erzsébet, Dráfi Anikó
