Nyugodt, csendes iroda, halk zene, napi egy feladat. Hát ez az, amit egy stresszmániás nem tud elviselni!
Számára pokol az élet állandó rohanás, zsúfolt határidőnapló nélkül.
Az „A” és a „B” csoport
A konyha reggeltől estig csupa nyüzsgés. Napközben itt tartózkodik az egész család. Itt főznek, esznek, a két iskolás lány itt írja a leckét, sőt még az édesanya is a konyhában dolgozik.
– Eredetileg az emeleten akartam berendezni a dolgozószobámat – mondja a műfordító édesanya. – Aztán rájöttem, hogy egyedül nem tudok dolgozni. Akkor megy jól a munka, ha mindenki ott téblábol körülöttem.
Miért van az, hogy az egyik ember csak akkor tud dolgozni, ha hermetikusan el van zárva a többiektől, a másik meg épp ellenkezőleg? A pszichológusok szerint azért, mert különbözőek vagyunk. Az „A” csoportba tartozók csak akkor képesek jó teljesítményre, ha szüntelenül rohanniuk kell, ha húsz dolgot végeznek egyszerre, ha egy percük sem telik el stressz nélkül. Ezzel szemben a „B” csoportba tartozók olyanok, mint a lassított film: egy időben mindig csak egy dologgal foglalkoznak, és mindig nagyon nyugodtnak látszanak. Mi a jobb? Nehéz megmondani. Nem sokkal ezelőtt a szakemberek még azt vallották, hogy az „A” csoport tagjai az örökös stressz miatt jobban ki vannak téve az infarktus és az agyvérzés veszélyének.
Mostanában viszont már azon a véleményen vannak: nem is a stressz a veszélyes, hanem az, hogy tudjuk-e kezelni, fel tudjuk-e oldani a negatív impulzusokat. Ha a stressz hatására kiváló teljesítményt nyújtunk, jókedvűek, másokhoz kedvesek vagyunk, akkor a stressz sokkal kevésbé ártalmas, mint ha lassabban élünk, de folyton rosszkedvűek vagyunk.
Az energia energiát szül
– Megfigyeltem, hogy ha sok dolgom van, gondolkodás nélkül sorra veszem a tennivalókat. Ha viszont csak egy feladatot kell végrehajtanom, úgy érzem, rengeteg időm van még, későn fogok hozzá, és alig-alig tudom időben elvégezni – mondja Ingrid. – Egyszerűen sok munkára van szükségem, hogy hatékonyan tudjak dolgozni. Nemrég olvastam egy könyvet, amelyikben azt írja a szerző, hogy az energia energiát szül. Pontosan ez a helyzet nálam is. Amint sok munkám van, a kiadott energiám új energiákat termel. Ha kisebb teljesítményeket várnak el tőlem, egyszerűen kikapcsolok, nincs kedvem dolgozni.
A pszichológusok szerint rövid távon a stressz jótékony is lehet. Amikor sok munkánk van, a szervezetünk harci helyzetbe kerül, ami azt jelenti, hogy többet – és jobban – tudunk dolgozni. Hosszú távon azonban senkinek sem jó a stressz. Már csak azért sem, mert a rengeteg munkától észre se vesszük, hogy a férjünknek már három hónapja egy fia puszit sem adtunk, a család két hete nem kapott meleg vacsorát, a gyerekek kinőtték a cipőjüket, és a barátnőnknek kisbabája született...
Mit örököltünk elődeinktől?
Nagymamánktól egy régi kakukkos órát. Őseinktől pedig szervezetünk olyan reakcióit, amelyek veszély esetén, például a kardfogú tigris támadásakor, megmentették az életüket. Hogy ez szamárság? Agyunk szerint egyáltalán nem az. Mert agyunk bizonyos viselkedésmintákra van beprogramozva. Nem számít, hogy azóta évmilliók teltek el, és nem állatbőrökben járunk, hanem Chanel-kosztümben, valamint hogy a sarkon nem kardfogú tigrisbe, hanem csak feldühödött főnökünkbe vagy „imádott” anyósunkba botlunk.
– Stresszhelyzetben izmaink megfeszülnek, légzésünk felgyorsul, izzadni kezdünk, s a kezünk jéghideg – mondja az orvos. – Agyunk így reagál azokra a helyzetekre, amelyekhez képtelenek vagyunk alkalmazkodni. Felkészít bennünket az akcióra: a harcra, a menekülésre vagy az ún. lapulásra. Csakhogy a mai korban nem az életünk a tét, legfeljebb az idegzetünk vagy a munkahelyünk. A mellékvesében felszabaduló adrenalinnak azonban ez édes mindegy. A helyzettől függetlenül ugyanúgy működik, mint amikor az autónak gázt adunk. Ugyanakkor a kortizol stresszhelyzetben csökkenti az immunreakciót, ezért csak akkor betegszünk meg, amikor nyugalmi helyzetbe kerülünk.
Minden rendben is lenne, ha mindez csak különleges esetekben történne így, és főleg, ha különbséget tudnánk tenni a között, ami fontos, és a között, ami nem. És ha néha levennénk lábunkat a gázpedálról, és egy kis friss levegőt szívnánk a pihenőhelyen.
A sikert magunk határozzuk meg
– Hogy mikor döbbentem rá, hogy vissza kell fognom a tempót? – kérdezi Zsóka, a sikeres marketingmenedzser, aki a modern nő prototípusa is lehetne. – Pontosan azon a napon, amikor a végkimerüléstől összeestem az utcán, ötven méterre az irodámtól.
– A legtöbb stresszmániás ember, aki azt hiszi, hogy izgalmak nélkül már élni sem tud, egy napon beadja a kulcsot. Teljesen mindegy, hogyan. Van, aki hisztérikus sírásban tör ki, amikor a főnöke nyilvánosan megszidja egy gyűlésen. De az is lehet utolsó csepp a pohárban, amikor a férj elindítja a válópert. A túlpörgés következménye krónikus fáradtság is lehet, vagy annak fölfedezése, hogy legjobb barátnőnkkel már egy éve nem beszéltünk.
Zsóka úgy oldotta meg ezt a helyzetet, hogy feladatainak egy részét rábízta a beosztottaira. Az ötlet nem tőle, hanem a pszichológusától származott, akit azóta rendszeresen látogat.
– Elkezdtem jógázni – mondja mosolyogva –, és hetente egyszer a barátnőmmel beülünk egy cukrászdába. Ilyenkor kikapcsolom a mobilomat, az órámat a táskámba teszem, és pletyizünk. Ez a legjobb terápia.
A biztos pontok
Életünk egy kicsit olyan, mint a hegymászás. Vagy megfogadjuk a tapasztalt hegymászók tanácsait, vagy szakadékba zuhanunk. A pszichológusok szerint három pontban kell megkapaszkodnunk: a munkánkban, a magánéletünkben és a kapcsolatainkban. Az első számú szabály az, hogy tisztában legyünk önmagunkkal, és ne akarjunk gyökeresen megváltozni. Össze kell hangolni a munkát a magánélettel. Ha kedden ötre beterveztük, hogy elmegyünk egy kiállításra a lányunkkal, akkor ugyanebben az időben nehezen tudunk részt venni egy szakmai megbeszélésen.
Szintén meg kell tanulnunk, hogy nem eszik olyan forrón a kását, ahogyan megfőzték, továbbá azt is, hogy amit ma megtehetsz, holnap ugyanúgy elvégezheted. Már csak azért is, mert a dolgozó nők réme nem a rosszkedvű férj vagy az elégedetlen főnök – hanem saját rossz lelkiismeretük, amelyik ilyesmit suttog a fülükbe: Már régen otthon kellene lenned, hiszen megígérted a gyereknek, hogy segítesz neki kifesteni az új kifestőjét! Sajnos, valamennyiünkből csak egy példány van ezen a világon, az anya nem helyettesíthető egy klónnal, aki megtenné helyette azt, amire neki nincs ideje.
Nyugodjunk meg
Nem tudjuk rendesen kipihenni magunkat. S ami még rosszabb: ezt föl se fogjuk. Egy órára elugrunk az edzőterembe, aztán visszamegyünk a munkahelyünkre, hogy behozzuk a lemaradást. Ez nem jó megoldás. A mozgás jól oldja ugyan a stresszt, de csak akkor pihenünk, ha mind a testünk, mind a szellemünk megpihen. Jó módja ennek a jóga, a tai-csi, a meditáció vagy az autogén tréning. Ezek rövid változatával napközben is lecsendesíthetjük magunkat.
A stresszmániás nő fülének a lecsendesedés ugyanolyan, mint ördögnek a szenteltvíz. Mégse volna szabad elengednie a füle mellett ezt a jó tanácsot. Különben megtörténhet, hogy egy szép napon a szirénázó mentőautóban csendesedik le, amelyet a járókelők hívtak ki, miután rohanás közben eszméletlenül lerogyott az aszfaltra.
Miből ismerhetem fel, hogy stresszfüggő vagyok?
- Ha az alábbi jellemzésekből három illik önre, akkor gondolkodjon el azon, megfelelő-e az életstílusa.
- Nem győzöm a munkát. A megbeszélésekre, baráti találkozókra az utolsó percben indulok el, és egész úton rohanok, mint egy eszelős.
- Notórius halogató vagyok. Minden fontos dolgot az utolsó pillanatra hagyok.
- Igyekszem mindenkinek megfelelni. Ritkán mondok nemet.
- Mások sikeres, nyugodt embernek tartanak, aki fél kézzel is elvégzi a munkáját, de belül sokszor úgy érzem, idegileg összeroppanok.
- Amikor elég időm van, és nyugodtan dolgozhatnék, képtelen vagyok összpontosítani.
