Karinthy Frigyes írta a Capillária c. regénye bevezetőjében: „Rólam egyszer azt mondta valaki: magában van valami nőies. Azt feleltem neki ijedtemben: lehet, hogy az anyámtól örököltem: az anyám ugyanis nő volt.”
Nos, ez a Karinthy-magyarázat juthat eszünkbe, amikor azt olvassuk, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők majdnem kétharmada nő. Mert egyértelmű igent a címben szereplő kérdésre nem adhatunk. Hiszen a szívinfarktusos betegek körében is egyre gyakoribb a nő, ám a szívizomelhalást mégsem tekintjük „női” betegségnek.
Főleg amerikai kutatók hívták fel a figyelmet az utóbbi években arra, hogy az Alzheimer-kór egyik rizikófaktora – nem oka! – a nő életében bekövetkező élettani változás, a menopauza lehet. Az idegrendszer kutatói előtt régóta ismeretes, hogy az agy szoros kapcsolatban áll a hormonokat termelő belső elválasztású (endokrin) mirigyekkel – ez az ún. neuroendokrin rendszer.
E rendszer fontos része a női testben a két petefészek, amelyek a fontos női hormon, az ösztrogén termelői. Az ösztrogén azáltal fejti ki hatásait, hogy az agyban található ösztrogénreceptorok kapcsolatba lépnek a hormonnal. Rövidre fogva: a változókorhoz érve a petefészek kezd kimerülni, egyre kevesebb ösztrogént termel. Ezáltal egyre több agyi ösztrögénreceptor marad „aktiválatlan”. Az agy megpróbál alkalmazkodni az ösztrogénhiányos helyzethez, bizonyos idegpályákat leépít, illetve próbál újakat kialakítani.
Egy neves amerikai kutató(nő), Lisa Mosconi, úgy véli, hogy a női agy a menopauza idején hasonlóan „áthuzalozódik”, mint a kamasz lányok agya, készülve az egyre erősödő ösztrogénhatásra. Ez az áthuzalozódás teheti rizikófaktorrá egyes nők számára a menopauzát.
Persze ez csak elmélet, és a gyakorlat számára az a fontos, ebből mi hasznosítható e rizikófaktor hatásának csökkentésére. A változókor ösztrogénhiány okozta tünetei természetesen a nőgyógyász által irányított, felügyelt hormonterápiával csökkenthetők, ám a menopauza, mint az Alzheimer-kór kialakulására hajlamosító rizikófaktor „nem hormonális” kezeléssel is befolyásolható.
A már említett Mosconi – akinek könyve Menopauzaagy címmel magyarul is megjelent – a hormonális gyógyítás, ill. a menopauza tüneti kezelésére használt egyéb, nem hormonalapú gyógyszerek mellett két dolgot tart fontosnak a változókor közelébe kerülő nők számára. E két dolog az egészséges táplálkozás és a rendszeres mozgás.
Talán nem véletlen, hogy a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, rizikófaktoraik – elhízás, dohányzás, kóros koleszterinszint, ülő életmód stb. – csökkentésében szintén e két dolog áll az ajánlások első helyén. A mindennapi táplálkozás az életmódunk része, melyből most csak két pontot emelünk ki: mind az Alzheimer-kór, mind a szívinfarktus megelőzésében döntő szerepet játszhat a dohányzás elhagyása, ill. el sem kezdése. A másik pont: a vacsora utáni nassolás kerülése.
Ez közrejátszhat a nyugodt, jó alvás megvalósulásában, márpedig az agyat pihentető mély, zavartalan alvásra a „menopauzaagynak” is nagy szüksége van. A rendszeres, mindennapos testmozgás – séta, gyaloglás, kerékpározás, úszás, tánc – az Alzheimer-kór rizikófaktorait is kedvező irányba tudja befolyásolni.
