A nő és a férfi különböző bonctani felépítése – és az ezzel összefüggő eltérő élettani funkcióik – miatt léteznek tipikusan női (pl. a méhnyakrák), ill. jellemzően férfibetegségek (pl. a dülmirigy, azaz a prosztata megnagyobbodása).

Léteznek azonban a nemi beállítottságtól nem függő, ám valamelyik nemben gyakrabban előforduló betegségek is, pl. a 45-50 év alatti korban a szívinfarktus inkább a férfiak "kiváltsága".

nem-csak-noi-betegseg-a-csontritkulas-kezdo.jpg

Sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy a csontritkulás, orvosi nevén az oszteoporózis tipikusan női betegség, hiszen tömeges mértékben a változókor beállta, azaz a női hormonok termelésének jelentős csökkenése után jelentkezik csak.

Ma már egyértelműen bizonyított, hogy a csontritkulás nem női betegség, hanem mindkét nemet sújtó alattomos kór, bár a férfiak esetében kétségkívül ritkább. Az sem kétséges, hogy mindkét nemben ugyanaz a kórfolyamat zajlik, ugyanakkor a férfiakban a kórkép bizonyos, még további kutatásokat igénylő sajátságokkal bír. Például a férfiak esetében gyakoribb –egyes szerzők szerint akár 50 százalékot is elér – az ún. másodlagos, azaz egy más alapbetegség talaján kialakuló csontritkulás.

A férfi- és női csontritkulás kórtani azonosságára utal az a tény is, hogy a nőkéhez hasonlóan a férfiak betegségét is a csontok fokozott törékenysége jellemzi.

A törékenység legsúlyosabb következményű megnyilvánulása a combnyaktörés, amely az általában már amúgy is megroppant egészségű beteg ágyhoz kötésével sietteti annak halálát. A csont szilárdságát – azaz, hogy a végtagot ért baleset során a csont törik-e vagy sem – többek közt az ún. csonttömeg – laikusan szólva a csont tömöttsége, sűrűsége – határozza meg. Az évek szaporodásával, az öregedéssel párhuzamosan mindkét nemben beindul a csont ritkulása, azaz a csonttömeg csökkenése.

A nemek szerinti különbség abban nyilvánul meg, hogy a csontvesztés a férfiaknál később, 50-60 éves korban kezdődik el, és intenzitásában is jóval elmarad a nőkben tapasztalt csontritkulás mértékétől. A legnagyobb és legegyenletesebb mértékű csontvesztés azonban a férfiaknál is a combnyak területén történik. A nőknél e csontvesztés mértékét két tényező befolyásolja számottevően: a kor, ill. a testsúly(testtömeg).

minden_reggel_ujno.sk.png

Tömören így foglalhatjuk össze az 1980-as évektől folyó vizsgálatok eredményeit: minél magasabb az évek és minél alacsonyabb a kilók száma, annál nagyobb mértékű a csontritkulás, ill. a combnyaktörés veszélye. Vagyis női vonatkozásban, főleg a sovány, madárcsontozatú nők vannak kitéve a combnyaktörés veszélyének. Bebizonyosodott az is, hogy a testsúly 10 százalékos vagy ennél nagyobb mértékű csökkenése bármely életkorban megduplázza a combnyaktörés kockázatát. Érdemes e tényen elgondolkozni a gyakran csak hiúsági indítékkal alátámasztott, gyors és hatékony fogyókúrák résztvevőinek...

De mi a helyzet a férfiaknál? Egy minap befejezett magyar vizsgálat szerint a testtömeg és a combnyaktörés rizikója közti összefüggés az ő esetükben is érvényes: a sovány férfinak kb. 4-szer nagyobb az esélye a combnyaktörésre, mint hasonló korú, de súlyosabb társának.

Dr. Kiss László
Cookies