A gyermekre vágyó párok többségénél egy éven belül bekövetkezik a terhesség. Ha azonban rendszeres, védekezés nélküli nemi élet mellett ennyi idő elteltével is várat magára a gyermekáldás, érdemes mindkét félnek kivizsgálásra jelentkeznie.
Ha a nő betöltötte a 35. életévét, már fél év után tanácsos orvoshoz fordulni. Ismert nőgyógyászati vagy férfi termékenységi probléma esetén ennél korábban is indokolt lehet segítséget kérni.

Mi állhat a háttérben, ha nem érkezik a baba?
A fogamzást a nőnél és a férfinál egyaránt nehezítheti valamilyen eltérés. Előfordul, hogy mindkettőjüknél találnak olyan körülményt, amely szerepet játszhat a gyermektelenségben, de az is megesik, hogy az alapos kivizsgálás sem ad egyértelmű magyarázatot. A nőknél az orvos többek között azt vizsgálja, van-e peteérés, és átjárhatók-e a petevezetékek. Szükség esetén hormonvizsgálatot is végeznek. A férfiaknál az ondóvizsgálat során a spermiumok számát, mozgékonyságát és alakját ellenőrzik. A háttérben korábbi gyulladás, hormonális zavar, genetikai eltérés vagy más betegség következménye is állhat.
Mennyi időt vesz igénybe a kezelés?
Erre nincs minden párra érvényes válasz. Már a kivizsgálás is több alkalmat igényelhet, hiszen egyes vizsgálatokat a menstruációs ciklus meghatározott napjain érdemes elvégezni. A két fél kivizsgálása ugyanakkor párhuzamosan is folyhat. Az eredményektől függ, milyen kezelés jöhet szóba. Van, akinél a peteérést segítő gyógyszeres kezelés indokolt, másoknál inszeminációt vagy lombikkezelést javasolnak. Inszemináció során az előkészített hímivarsejteket a peteérés idején a méhbe juttatják. A lombikkezelésnél a megtermékenyítés a testen kívül történik, és az így létrejött embriót később helyezik a méhbe.
A világ első lombikbébije, Louise Brown 1978-ban született Nagy-Britanniában. Azóta hatalmas előrehaladás történt a meddőség kivizsgálása és diagnosztizálása, valamint a kezelési lehetőségek terén. Szlovákiában az asszisztált fogamzás jóvoltából 1991-ben jött világra az első kisbaba.
Mennyit térít meg az egészségbiztosító?
A kezelés megkezdése előtt érdemes a választott központnál és az egészségbiztosítónál is érdeklődni. A pár számára az a fontos, hogy előre lássa, mely vizsgálatokat, gyógyszereket és beavatkozásokat fedezi a biztosítása, és mekkora összeget kell saját magának állnia. A várakozási időről az adott intézmény tud tájékoztatást adni.
Miért kerül gyakran egyetlen embrió a méhbe?
Több embrió visszaültetése esetén nagyobb az ikerterhesség esélye, az ikreknél pedig gyakoribb a koraszülés. Egyetlen embrió visszaültetésével csökkenthető ez a kockázat. Ha a kezelés során több, fagyasztásra alkalmas embrió is fejlődik, a többit meg lehet őrizni. Így ha az első próbálkozás sikertelen, vagy a pár később testvért szeretne, egy következő beültetéshez nem feltétlenül kell megismételni a petefészek hormonális stimulációját és a petesejtleszívást.
Mindenütt ugyanazok a lehetőségek állnak a párok előtt?
Az asszisztált reprodukció feltételei országonként eltérhetnek. A gyermekre vágyók számára ennek egészen gyakorlati jelentősége van. Hol vehetnek részt a kezelésen? Igénybe vehetnek-e adományozott petesejtet vagy hímivarsejtet? Meddig őrizhetők meg a lefagyasztott embriók, és milyen nyilatkozat szükséges a későbbi felhasználásukhoz? Ezeket a kérdéseket különösen akkor érdemes még az első beavatkozás előtt tisztázni, ha a pár külföldön keres segítséget.
Mikor lehet szükség ivarsejt-adományozásra?
Adományozott hímivarsejt vagy petesejt akkor nyújthat segítséget, ha a saját ivarsejtekkel történő fogantatásnak egészségügyi akadálya van. A donorjelöltek egészségi állapotát kivizsgálják. A férfiaknál ennek része az ondóvizsgálat is, hiszen önmagában a fiatal életkorból nem lehet megítélni a spermiumok minőségét. A petesejt-adományozás hosszabb felkészülést kíván, mivel hormonális kezeléssel és petesejtleszívással jár. Mind a hímivarsejtek, mind a petesejtek lefagyaszthatók későbbi felhasználásra.
Miben segíthet a beültetés előtti genetikai vizsgálat?
Ha egy családban ismert örökletes betegség fordul elő, a szülőkben felmerülhet a kérdés, vajon a gyermekük is örökölheti-e. Ilyen betegség például a hemofília, vagyis az öröklődő vérzékenység egyik formája. A genetikai tanácsadás során tisztázható az öröklődés kockázata és az, hogy milyen vizsgálat jöhet szóba. Lombikkezelés esetén bizonyos, pontosan azonosított genetikai eltérések már az embrió visszaültetése előtt vizsgálhatók. Az eredmény az adott betegségről ad információt, a születendő gyermek általános egészségét nem tudja előre jelezni.
Mit lehet tenni, ha egy betegség kezelése veszélyezteti a későbbi gyermekvállalást?
Egy daganatos betegség diagnózisakor a gyógyulás kerül az első helyre. Mégis érdemes már a kezelés megkezdése előtt beszélni a későbbi gyermekvállalásról, mert egyes kemoterápiás kezelések károsíthatják a petefészek vagy a here működését.
A betegség, az életkor és a rendelkezésre álló idő függvényében szóba jöhet a hímivarsejtek, a petesejtek vagy az embriók fagyasztása. Az onkológus és a termékenységi szakember együtt tudja átbeszélni a pácienssel, milyen lehetőség fér bele a kezeléséig hátralévő időbe.
Mi marad meg mindebből a kezelés után?
Egy anyák napi találkozón az orvosok és az ápolók olyan oldalukról ismerhetik meg egykori pácienseiket, amelyet a rendelőben még nem láthattak. Az édesanya, akit annak idején vizsgálatról vizsgálatra kísértek, most a kisgyereke után szalad, vagy arról mesél, hogyan boldogul az iskolában a nagyobbik. A szülők emlékeiben a boldog pillanatok mellett ott maradhatnak a várakozással töltött hetek és a sikertelen próbálkozások is. A meddőségi kezelés testi, lelki és anyagi terhét egy családi fénykép aligha tudja megmutatni.
Júlia és Péter tíz éve voltak házasok, de a gyermekáldás váratott magára. Júliánál az orvosok semmi rendellenességet nem találtak. A vállukat vonogatták, és azzal biztatták őket, hogy próbálkozzanak tovább. Közben a pár kapcsolata egyre feszültebb lett. Júlia egy napon az egyik ápolónő barátnője vállán sírta ki magát. Miután mindketten kisírták magukat, elhatározták, hogy kezükbe veszik a dolgokat.
Egy novemberi napon azzal indultak el a fővárosba, hogy vásárolni mennek. Útjuk azonban egy nőgyógyászati klinikára vezetett. Míg Júlia a rendelőben izgult, barátnője az épület másik szárnyában várta a kis üvegcsét. Amikor megkapta, a melltartójába rejtette, és szapora léptekkel visszaindult Júliához. A beavatkozás után Júlia hazatért a férjéhez, aki mit sem tudott arról, hol járt a felesége. Elmúlt egy hét, majd még egy. Júlia úgy érezte, ez a hónap sokkal lassabban telik, mint az összes többi. Amikor késett a menstruációja, elrohant a patikába egy terhességi tesztért. Az eredmény pozitív lett. Először a barátnőjének telefonált, majd a férjének. Kilenc hónappal később megszületett a kis Gergely, akiről az egész rokonság azt mondogatta, hogy kiköpött apukája.

Csilla a negyvenedik születésnapjához közeledett, amikor már a negyedik babáját hordta a szíve alatt. Tizenöt évvel korábban még azt mondták neki az orvosok, hogy nem lehet gyermeke. Fiatalon ment férjhez diákkori szerelméhez. Amikor három év házasság után sem esett teherbe, elkezdték járni az orvosokat. Az egyik ezt mondta, a másik amazt. A harmadik szerint Csillának olyan veleszületett rendellenessége volt, amely miatt nem lehetett gyermeke. Hogy pontosan mire alapozta ezt a véleményt, azt Csillának senki sem magyarázta el.
Otthon egyre nőtt a feszültség. A férje egyre durvábban viselkedett, és gyakran a szemére vetette, hogy miatta nincs gyerekük. Csilla néhány nappal a harmincadik születésnapja előtt egy másik férfi mellett lelt vigaszra. Elköltözött otthonról, és beadta a válókeresetet. Fél évvel később érte élete legnagyobb meglepetése. Gyermeket várt. Aztán újra átélhette a várandósság örömét, negyedik gyermekét karácsonyra várta. Hogy az első házasságában miért maradt el a gyermekáldás, arra a későbbi terhességei sem adtak választ.
Melinda tizenkilenc éves volt, amikor mindkét petefészkében cisztát találtak. Egyik sem volt rosszindulatú, a műtét során azonban mindkét petefészkének jelentős részét el kellett távolítani. Az orvosa attól tartott, hogy idővel csökkenhet a petefészkek működése, ezért azt tanácsolta neki, hogy ha gyermeket szeretne, ne halogassa sokáig a próbálkozást.
Melinda nem sokkal később férjhez ment. Amikor kilenc hónap elteltével sem esett teherbe, nőgyógyásza azt javasolta, hogy keressék fel dr. Czeizel Endrét.
Az orvos mindkettőjüket kivizsgálta, majd inszeminációt javasolt. Melinda gyógyszert kapott, figyelték a peteérését, a megadott napon pedig a férjével Budapestre utazott a beavatkozásra. Közel laktak a határhoz, így az ondómintát otthonról vitték magukkal. Az apró üvegcsével sietni kellett, és mire odaértek a rendelőbe, gondolatban már mindketten jóval előrébb jártak. Az első négy alkalommal ugyanazzal a reménnyel indultak haza. Aztán mindannyiszor jött a csalódás. Körülbelül egy év telt el így. Fiatal házasok voltak, szerették egymást, közben pedig egyre inkább a peteérés napjaihoz és a rendelőben kapott időpontokhoz igazodott az életük. Amikor ötödször indultak útnak, Melinda férje kimondta, hogy nem szeretné tovább folytatni a kezelést. Melinda addig még magának is alig merte bevallani, hogy ő is belefáradt.
Czeizel doktor azzal bocsátotta útjukra őket, hogy a peteérés körüli napokon otthon próbálkozzanak tovább. Melinda emlékezetében elevenen megmaradt egy nap, amikor már a liftben vetkőzni kezdtek. Végre újra csak egymásra figyeltek. Később kiderült, hogy Melinda várandós. Kisfiuk született, akinek a Jani nevet adták.
Póda Erzsébet, Dráfi Anikó










