Vámbéry Ármin úttörője volt a hazai orientalisztika, ezen belül a turkológia megalapozásának. Élete kalandos utazásokban és tudományos felfedezésekben bővelkedett, melyek révén nemcsak itthon, de külföldön is nagy elismertségre tett szert. Ugyanakkor tudományos nézetei, különösen a magyar nyelv eredetével kapcsolatos elméletei heves vitákat váltottak ki a korabeli nyelvtudósok körében.
Vámbéry Ármin a 19. század egyik legkiemelkedőbb magyar tudósa volt. Az európaiak számára egy akkor még ismeretlen, rejtélyes világot tárt fel, és nagy lépést tett afelé, hogy összekapcsolja Keletet és Nyugatot. Személye nem csupán kimagasló munkáiban él tovább, emlékét számos intézmény és műalkotás őrzi, egyebek között Dunaszerdahely két iskolája. De ki is volt valójában ez a nagyra becsült polihisztor, és miként gazdagította tudásával a világot?
Vámbéry Ármin
Egy rendkívüli életút kezdetei
Vámbéry Ármin 1832. március 19-én született a Pozsony vármegyei Szentgyörgyön, szegény zsidó családban, Wamberger Hermann néven. Apja korai halála után a család nehéz anyagi helyzetbe került. Anyja újra férjhez ment, a család pedig Dunaszerdahelyre költözött, amelyet később számos életrajz tévesen a születési helyeként jelölt meg. Hároméves korában megbénult a bal lába, amely egész életében nehézségeket okozott neki.
Vámbéry tehetsége és különleges nyelvérzéke korán megmutatkozott. Tizenhat évesen már folyékonyan beszélt németül, franciául, latinul, héberül, és számos más nyelvet is elsajátított. Tanulmányait Dunaszerdahelyen kezdte, majd Pozsonyban, Pesten és Bécsben folytatta, miközben házitanítóként dolgozott, hogy eltartsa magát.
Pályája 1857-ben vett döntő fordulatot, amikor Eötvös József kultuszminiszter támogatásával Isztambulba utazott. Itt kapcsolatba került a török tudományos élettel, tökéletesítette török nyelvtudását, emellett megismerkedett a keleti kultúrával és szokásokkal. Eközben komoly tudományos munkát is végzett, török forrásokat kutatott, melyek a magyar őstörténet szempontjából is relevánsak voltak. Itt készítette el első jelentős művét, egy német‒török szótárt, amivel hozzájárult az orientalisztika fejlődéséhez.
Másik fontos munkája az eredetileg latin nyelvű, később törökre fordított Tarih-i Üngürüsz című krónika magyar tolmácsolása volt, melyet 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémiának (MTA) ajándékozott. Ez a mű a magyar őstörténet kutatásának egyik korai, török nyelvű forrását tette hozzáférhetővé. Az MTA elismerése jeléül még ebben az évben levelező tagjává választotta Vámbéryt.
Expedíció és nemzetközi hírnév
1861-ben Vámbéry az MTA anyagi támogatásával egy nagyszabású és veszélyes expedícióra indult Közép-Ázsiába. Célja a magyarság ősi nyomainak, etnikai és nyelvi rokonainak felkutatása volt a térségben. Útjára egy helyi dervisnek álcázva magát indult el, felvéve a Resid efendi nevet. Expedíciója során bejárta Perzsiát, a türkmén sivatagot, a Hívai és Buharai Kánság területeit. Eljutott olyan ősi városokba, mint Szamarkand, Buhara vagy Herat. Hónapokig vándorolt karavánokkal, közben tökéletesen elsajátította a helyi nyelveket és szokásokat.
Mindezt hatalmas veszélyek és nélkülözések közepette, állandó lebukás kockázatával tette, hiszen lelepleződése európai utazóként akár az életébe is kerülhetett volna. Szamarkandban például igencsak kritikus pillanatokat élt át, amikor a helyi emír gyanakodni kezdett rá, s több mint fél órán keresztül vallatta. Vámbéry azonban állta a sarat, és olyannyira sikerült meggyőznie őt muszlim hitének valódiságáról, hogy távozásakor még ajándékokkal is elhalmozták.
Vámbéry sokféle értékes néprajzi, földrajzi és nyelvészeti megfigyelést tett utazása során. Az újonnan felfedezett nyelvekről szójegyzékeket készített, lejegyezte a helyiek szokásait, viseletét, közelebb hozva ezzel Keletet a nyugati világ számára.
1864-ben tért vissza utazásáról, és szinte azonnal a nemzetközi tudományos élet ünnepelt sztárjává vált. Útjának eredményeit az 1865-ben angolul megjelent Közép-ázsiai utazás című könyvében foglalta össze, amely világszerte nagy sikert aratott. Sorra kapta a meghívásokat európai előadó körutakra, és a Royal Geographical Society is tagjává választotta.
Megnövekedett reputációja itthon is meghozta gyümölcsét. 1865-ben kinevezték a pesti egyetem újonnan alapított Keleti Nyelvek Tanszékének vezetőjévé. Nyelvészeti kutatásai nyomán 1870-ben itt hozta létre a világ első turkológiai tanszékét, melyet haláláig vezetett. Az MTA 1876-ban rendes, 1893-ban tiszteleti, 1894-ben pedig igazgató tagjává választotta.
A híres tibeti utazó magyar-ázsiai utazók társaságában. Alsó sor balról jobbra: Lóczy Lajos, Vámbéry Ármin, Sven Hedin. Felső sor balról jobbra: dr. Cholnoky Jenő, Almássy György, Déchy Mór.
Vámbéry az elkövetkező évtizedekben a magyar Kelet-kutatás vezető alakjává vált. Számos fontos művet publikált a török nyelvekről és népekről; útleírásai, fordításai alapműveknek számítottak. Munkásságával jelentősen hozzájárult a magyar orientalisztika intézményrendszerének kiépítéséhez és nemzetközi tekintélyének megalapozásához.
Tudományos karrierje mellett magánélete is révbe ért: 1868-ban a Kálvin téri református templomban házasságot kötött Rechnitz-Arányi Kornéliával, Szilády Áron lelkész előtt. Házasságukból 1872-ben született meg fiuk, Vámbéry Rusztem. Ugyanebben az évben jelentős szerepet vállalt a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, olyan neves tudósokkal együtt, mint Berecz Antal, Hunfalvy János és Xántus János.
Balról jobbra: Vámbéry Ármin, felesége, fia, Rusztem, és egy társuk, Vázsonyi
Viták kereszttüzében: az ugor‒török háború
Vámbéry tudományos pályájában a legnagyobb port a magyar nyelv eredetéről vallott nézetei kavarták. Ő az akkor uralkodó finnugor származtatással szemben a magyar nyelvet és népet ugor‒török keveréknek tartotta. Szerinte a honfoglaló magyarság ugor (finnugor) alaprétegéhez nagyszámú török népelem és nyelvi elem keveredett a vándorlások során, s ebből jött létre a sajátos magyar etnikum és nyelv. Ezt a nézetet a kor meghatározó nyelvészei, mindenekelőtt Hunfalvy Pál és Budenz József hevesen támadták. Évtizedeken át folyt az úgynevezett ugor‒török háború Vámbéry és „ellenfelei” között, tudományos és közéleti fórumokon egyaránt. Vámbéry számos tanulmányban és vitairatban védte álláspontját, de az Akadémián belül kisebbségben maradt.
Bár az ugor‒török háborúból végül a finnugor tábor került ki győztesen, Vámbéry nézetei nem tekinthetőek teljes egészében megcáfoltnak. A magyar nyelv török jövevényszavainak nagy száma, a magyar nép antropológiai jellege és egyéb tényezők valóban a honfoglalás előtti jelentős török hatásra utalnak.
Másrészt a hosszú vita termékenyen hatott az összehasonlító nyelvtudomány, illetve a magyar őstörténeti kutatások fejlődésére és új módszerek kidolgozására.
Öröksége
Vámbéry Ármin 1913. szeptember 15-én hunyt el Budapesten. Élete végéig aktív maradt, számtalan tudományos és ismeretterjesztő művet publikált. Önéletrajzi visszaemlékezéseit Küzdelmeim címmel adta közre 1905-ben. Ebben őszintén írt pályájáról, motivációiról, sikereiről és kudarcairól egyaránt. Munkássága számos területen maradandónak bizonyult. Közép-ázsiai útleírásai, nyelvészeti, történeti és néprajzi művei fontos alapművek, melyekre a mai kutatók is építenek. Felbecsülhetetlen értékű keleti kézirat- és könyvgyűjteményt hagyott hátra, amelyek feldolgozása máig tart.
Vámbéry szellemi örökségének talán legfontosabb eleme mégis a kultúrák és tudományterületek közötti hídépítő szerepe. Példát mutatott arra, hogyan lehet összekötni a Kelet és Nyugat látszólag oly különböző világát, valamint párbeszédet teremteni távoli civilizációk között. Személyében testesült meg a 19. század kalandvágyó tudósa, aki az egzotikum keresése közben saját identitásának gyökereit is igyekszik megtalálni. Öröksége elevenen él tovább a magyar és nemzetközi tudományos életben, az orientalisztika, a nyelvészet és a néprajz területén egyaránt. De talán ennél is fontosabb az a szellemiség, melyet ránk hagyott: a nyitottság, a felfedezés vágya és a humánum öröksége. Ezek az értékek azok, amelyek igazán időtállóvá teszik munkásságát.
Az idős Vámbéry
Érdekességek
- Vámbéry széles körű nyelvtudása és helyismerete révén értékes kapcsolatokra tett szert Keleten. Jó viszonyban volt az oszmán elit számos tagjával, magával a szultánnal is. Az isztambuli évei alatt szerzett tapasztalatai és kapcsolatai révén később rendszeresen tájékoztatta a brit külügyminisztériumot a törökországi politikai fejleményekről.
- Expedíciója során Vámbéry nemcsak Közép-Ázsia általános feltérképezésére törekedett, hanem az itt élő népek nyelvét és kultúráját is behatóan tanulmányozta. A helyiekkel való kommunikáció megkönnyítése érdekében dervisnek álcázta magát, felvéve a Resid efendi nevet. Ez lehetővé tette számára, hogy olyan területekre is eljusson, ahová európai utazóként nem tehette volna be a lábát. Vámbéry így a korabeli európaiak számára teljesen ismeretlen világba nyert betekintést, melynek tapasztalatait később nagy hatású műveiben osztotta meg a nyugati közönséggel.
- Emlékét számos intézmény és alkotás őrzi. Dunaszerdahelyen két iskola is viseli a nevét, és 2018-ban ülőszobrot is avattak a tiszteletére. Magyarországon a csetényi iskolát nevezték el róla. A nemzetközi tudományos közösség ugyancsak adózik Vámbéry emlékének: 2023-ban egy kisbolygót neveztek el róla, ez a „185196 Vámbéry”.
