Bráz Noémi kollekcióinak különlegessége a sok kötött és horgolt szépség. A megvalósításban 81 éves nagymamája a jobb keze, Noémi álmát ő horgolja-köti ruhacsodákba. Interjúnkban azt is elárulja, miért nem lehet géppel horgolni. Noémi számára a divat világa az a hely, ahol a kreativitás szabadon szárnyalhat. Nincs megállás, mindig új és új szabásvonalakkal, textúrákkal és színekkel kísérletezik: talán ezért is szerettek bele a kínaiak a munkáiba. Miképp legújabb kollekciója, az Euphoria Collection darabjai is bizonyítják, nem fél a színektől és a mintáktól, tündérruhái a kínai Harbin Fashion Week kifutójának ékkövei voltak.
„A NOEN stílus egyenlő határaink feszegetésével, hisz sokszor magunk sem tudjuk, mi rejlik bennünk” – vallja Némi márkájáról, a NOEN designról. Noémi a Bódva menti Szepsiből indult, hogy megvalósítsa álmát, és divattervező legyen belőle. Budapesten a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium textil szakán végzett, majd a Metropolitan Egyetemen diplomázott, ahol később ő maga is számos, divattervezői ambíciókat dédelgető diák útját egyengette. Munkáival több hazai és külföldi divatbemutatón is szerepelt, ma az egyik legkreatívabb divattervezőnknek számít Szlovákiában és Magyarországon egyaránt.
A fotókat Udvardi Attila és Michal Kinik, a sminkeket Liv Rideg készítette. A modell Hamikus Renáta volt, a virágdekorációért pedig Németh Attila felelt.
Noémi Budapesten, a Metropolitan Egyetem multimédia szakán diplomázott, ahol később tanított is. Ma már otthonról segít, két divattervező növendék útját is egyengeti...
– A mai divatot főként a bézs és a szürke árnyalatai, illetve a geometrikus szabásvonalak uralják. Legújabb kollekciód darabjai viszont egy tündérkertet idéznek meg. Sok-sok mintával díszítettek, és a kibomló virág színeiben pompáznak...
– Tisztában voltam vele, hogy a kollekció nagy elrugaszkodás a most hódító trendektől. A divattervezők általában komoly trendkutatást végeztek annak érdekében, hogy kitalálják a jövő trendjeit, és megpróbálják a saját stílusukat ehhez igazítani. Én is beleestem ebbe a hibába, de rájöttem: nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. Feltettem hát a kérdést: miért ne feleljek meg inkább saját magamnak? Ez a kollekció úgy jött le a tervezőasztalról, ahogyan azt megálmodtam. Anyagokkal és mintákkal kísérleteztem, és úgy hoztam ki ezeket a tündérruhákat, ahogyan azok megfogantak a képzeletemben.
– Azt mondják, az ihletnél jelen van a vágy az alkotásra, de egy külső hatás is, a múzsa csókja. Mi ihlette ezeket a virágos csodákat?
– Ennyire színes kollekciót még talán sosem csináltam. A fő motívum a bazsarózsa volt, mégpedig azért, mert a nagyszüleim kertjében rengeteg óriásfejű bazsarózsa virágzott. Az inspirációért tehát a gyermekkoromba nyúltam vissza, kicsit nosztalgiáztam. Mellesleg nagyikám ezúttal is kivette a részét a „gyártásból”.
– Ez mit jelent? Ő is szabott és varrt?
– Igen, a mai napig ő köt és horgol a megálmodott kollekcióimhoz. Most is egyenként meghorgolta a virágokat a ruhadarabokhoz, én pedig összevarrtam a szirmokat. Aprólékos kézimunkával készültek, nincs két egyforma köztük. Egyediek – és ebben az egyedülvalóságukban a nagyinak óriási érdeme van. Előfordul, hogy miután elkészülünk egy-egy darabbal, ő bizony kötne és horgolna tovább, így sürgetni kezd, hogy találjak ki még valamit a számára! Elképesztő nagymamám van: 81 éves, mégis tettre kész, sürög-forog egész nap, meg sem áll. A bemutatómon fel is köszöntöttem. (Mosolyog.) Különben a nyugdíjaztatása előtt fogorvosnő volt.
Nagymamája – Sivák Anna, aki egyébként fogorvos volt – köti és horgolja a NOEN kollekciók ruháit...
– Neki köszönheted a kötés és a horgolás iránti rajongásodat?
– De még mennyire! Nagyi világéletében horgolt és kötött, így kapcsolódott ki, mikor hazajött a munkából. A szocializmus alatt szegényes volt a készruhaválaszték, főleg az olyan kisvároskában, mint Szepsi, így mindenki kézimunkázott. A divatos nő a Burdából varrt, előbb saját maga, majd később a gyerekei, unokái számára is. A kézimunka nagy szerelem a nagyim életében, amit sikerült belém is átplántálnia: mikor kicsi voltam, rengetegszer egymás mellett ülve kötöttünk és horgoltunk. Az egyetemen is inkább a kötés és az olyan technikák felé húzott a szívem, amelyek fonallal dolgoznak. A gépi kötést például nagyon szerettem, a diplomamunkám nagy részét erről írtam. Érdekesség, hogy míg gépi kötés létezik, addig a horgolást nem tudja gép elvégezni: ellenáll az automatizálásnak. Ezért is olyan kevés a horgolt ruha a piacon.
Miért nem léteznek horgológépek? - A horgolt öltéseknek egyedi természete van. A horgolás bonyolult kézmozdulatokat foglal magában, melyeket nehéz gépekkel reprodukálni. Horgolás közben a fonalhurkokat más hurkokon kell keresztülhúzni, hogy bonyolult minták jöjjenek létre. Ez magas szintű rugalmasságot és pontosságot igényel, amit a gépek nehezen tudnak elérni.
– Bemutatódon a virágos smink és frizura igazi tündérkülsőt kölcsönzött a modelleknek.
– Általában egyben álmodom meg a hatást, tehát hajjal, sminkkel egyetemben. Van egy kedves sminkmester barátnőm, Rideg Lívia, aki szintén szeret mindent, ami virág. Kínai bemutatómon nagy segítségemre volt: vittünk magunkkalvirágszirmokat, s együttes erővel díszítettük a modellek sminkjét. A zenét sem hagyom a véletlenre, ebben egy jó barátom, Maczák Márk van a segítségemre, az ő zenéit használom a bemutatóimon.
– Milyen anyagokkal dolgozol szívesen?
– A divat szó szerint egy káros szenvedély. Sajnos az olyan „eco-friendly”-nek, vagyis környezetbarátnak gondolt anyagok is, mint a biopamut, rengeteg energia, áram és víz felhasználásával készülnek. A másik oldalon rengeteg felesleges melléktermék, anyagmaradék keletkezik szabás-varrás közben. Igyekszem környezetbarát anyagokat és megoldásokat választani. Ha épp nem kötött vagy horgolt anyagokkal dolgozom – egyébként ezeket azért is szeretem, mert nem járnak hulladékkal –, akkor újrahasznosított, illetve kevert szálas anyagokat használok. A kevert szálas selyemvagy műselyem karbantartása egyszerű, nem sérülékeny, ezért mosható, szárítható, tehát mindennapi viselésre alkalmas. Szeretek farmeranyagot is használni, gyárakból visszamaradt, tesztgyártott métereket vásárolok, amelyeket máskülönben kidobnának, elégetnének – pedig semmi bajuk.
– Ha már újrahasznosítás: legújabb kollekciódban régi horgolt terítőket is felhasználtál…
– Ez egy nagy anyagkísérlet volt. A horgolt terítőkből készült aranyszínű felsővel kivételesen nem a praktikusságot céloztam meg (hiszen például a kollekció ezen darabja nem mosható), inkább látványdarabnak készült. Nem kellett vágni és szabni sem, csak összevarrtam a felszabdalt és egymásra rétegelt terítőket, majd bevontam keményítő folyadékkal a felsőt. Ettől lett egy öntartó jellege, testhő hatására pedig felveszi a viselője testformáját, így egyszerre kelt merev porcelánhatást, miközben rugalmas, tehát nem lehetetleníti el a mozgást. Nem vagyunk egyformák, ezért fontosnak tartom, hogy a más-más színekkel, testalkattal rendelkező nők mind megtalálják nálam a megfelelő darabot, amelyikkel azonosulni tudnak.
– Beszéljünk kicsit Kínáról: mit szeretsz a leginkább az ottani divatban?
– A sokszínűséget. Kínában szinte mindennek van helye a nap alatt. Ha bemegyünk egy ruhaboltba, a klasszikusan elegánstól a bohókás cicafüles kiegészítőkig minden megtalálható a polcokon. Ezt imádom! Emellett nem félnek a színektől, és szeretik, ha a ruhában van kis csavar, akár humor is. A kreativitás mindent visz, nagyra értékelik és tisztelik az európai divat látásmódját, ezért az európai divatszakemberek nagyobb teret kapnak, mint például Közép-Európában.
– S mi a helyzet a kínai kacatokkal?
– Az „ócska kínait” főleg külföldre gyártják. A kínai ember nagyon is szereti a jó minőséget, tehát belföldre minőségibb alapanyagokból készülnek a ruhák. A termékpaletta nagyon más, mint az itthoni „kínai” esetében.
– Az elején azt írtuk, hogy a magyar és a szlovák piacon is jelen vagy. Ez mit jelent?
– Nos, ez mindig nehéz téma. Hébe-hóba Kassán is tartok divatbemutatót, de mikor otthon, Szepsiben éltem, a pályázatok esetében például nagyon is számított, hogy milyen az anyanyelvem; mindig szívesebben adtak esélyt egy szlovák tervezőnek. Amikor elkerültem Budapestre, ugyanez történt, csak pepitában. Ott meg inkább a magyarországi tehetségeket díjazták, én „túl szlováknak” számítottam. Aztán lehetőségem adódott Kínában bemutatkozni, ahol viszont senkit sem érdekelt, milyen az anyanyelvem vagy az állampolgárságom, így végre azt éreztem, hogy önmagam lehetek. Egy személyben képviselhetem Szlovákiát és Magyarországot – ahogyan kezdettől fogva szerettem volna.
– Jól veszem ki a szavaidból, hogy a kínaiak számára presztízst jelent az európai divattervezők bemutatása?
– Teljes mértékben! Kínában szenzációszámba megy, mikor Európából hoznak tervezőket, és bemutathatják őket a hazaiaknak. Az európai divatfelfogás az ő számukra kuriózumszámba megy, mert nem állít sémákat, az én kötött és horgolt ruhadarabjaim például ott egzotikusnak számítanak. (Mosolyog.) Ötödik alkalommal voltam kint, a sort csak a Covid-időszak szakította meg. Eddig mindig kikérték a véleményünket, milyennek találtuk a divathetet, ők pedig miképp lehetnének évről évre jobbak. S megfogadják a jótanácsot, mert fontosnak tartják, hogy nemzetközivé váljon az esemény, hogy mindenki bemutathassa, mit tud.
– Miképp válik nálad a megálmodott ruha valósággá?
– Változó, hogy mi az első lépés. Például az aranyszínű felsőt nem rajzoltam meg előre, csak felrakosgattam az anyagot a próbababára, hogy megalkossam a sziluettet. Ez nagyon organikus folyamat volt, aszerint vittem tovább az anyagot, ahogy idomult; így papíron nem is lehetett volna megtervezni. Viszont a legtöbb ruhámat megrajzolom. Az Euphoria kollekciónál a tündérkert kapott főszerepet, rögtön kizártam a maszkulinjellegű elemeket: a könnyedség, a légiesség, a finomság voltak a kulcsszavak. Megrajzolom a ruhát, majd körbevágom, és elkezdem egymás alá-fölé rendezgetni a papírsziluetteket, hogy mi és hogyan mutat a legjobban. Ezek után jön a szín- és a mintatervezés: ekkorra már nagyjából tudom, hogy melyik sziluetthez milyen anyagot szeretnék használni. Miután ezzel megvagyok, kezdem a modellezést. Azaz kitalálom, alakítgatom a szabásmintákat, végül megnézem, hogyan mutat a babán a megálmodott ruha.
– Te jártál a másik oldalon is. A divattervezés előtt modellként voltál jelen a kifutók világában...
– Így van, 14 évesen indult a modellkarrierem, de mindig is a divattervezés vonzott. A modellszakmának köszönhetően viszont egy másik szemszögből is megismerhettem a divatvilágot. Éppen ezért szeretek foglalkozni a modelljeim hogylétével, kérdezgetem őket, hogy például mennyire komfortos számukra egy-egy ruhadarab, miben érzik jól magukat. Fontos, hogy a modell magáénak érezze a ruhát, amit visel, mert így lesz kerek egész a kompozíció. A modellek nem érzelmek nélküli próbababák: pár kedves szó vagy egy kedves gesztus sokat jelent számukra.
– Még egy utolsó kérdés: mi mindennel foglalatoskodsz a divattervezés mellett? Mit csinálsz a szabadidődben?
– Visszatértem egy régi hobbimhoz, a rúdfitneszhez. Ez egy minden izmot megdolgoztató mozgásforma, de nagyon élvezem. Na meg van egy új szerelmem is, ez nem más, mint a mesterséges intelligencia. A munkámban nagyon ügyes asszisztensnek bizonyul. Sok időt és energiát spórolok meg vele, például rárakja a mintát az anyagra, s előre látom, hogyan fog az az adott ruha kinézni. Így sokkal gyorsabban és ügyesebben haladok. Attól pedig nem félek, hogy esetleg átvenné a helyemet, hiszen én adom a „kezébe” a munkaeszközöket.
– Nahát! Az egyik oldaladon a nagymamád, a másikon a mesterséges intelligencia…
– Mit is mondhatnék? A klasszikus és modern ötvözete. Ez a NOEN design.
A horgolt terítőkből készült aranyszínű felső...
