Napról napra élünk – miközben a pénz egyre kevesebbet ér. Jó lenne valahogy félretenni egy kis pénzecskét – de hogyan?
Ebben próbálnak segíteni a független pénzügyi tanácsadók. Az ő feladatuk, hogy egyszerű halandók számára is átláthatóvá tegyék a pénzügyi rendszert. Az újvári Nagy Gusztáv nyolc éve dolgozik a szakmában. Eddig mintegy 130 család anyagi helyzetét segítette rendezni. Őt kérdezzük most azokról a kérdésekről, amelyek jelenleg a legégetőbbek.
– Női lap lévén kezdjük egy női kérdéssel: abban a 110-130 családban, amelyeknek segít, általában ki kezeli a családi kasszát?
– Kilencven százalékban a nők – annak ellenére, hogy a férfiak keresik a több pénzt. Többnyire velük is tárgyalok, a férfiak csak ülnek mellettük. Bólogatnak, majd – s ez a lényeg! –, a végén jóváhagyják az asszony döntését. Őszintén szólva ez az én családomban is így van: pénzügyi tanácsadó vagyok, de bevételünket a feleségem kezeli. Egyrészt a nők a mindennapi életben sokkal gyakorlatiasabbak. Másrészt pedig, amíg a férj kevesebbet van otthon (arra összpontosít, hogy minél több pénzt keressen a gyermekei és a felesége számára), addig az asszony vezeti a háztartást, törődik a gyerekekkel. Azaz pontosabban tudja, mikor milyen kiadásra van szükség: például elromlott a hűtő, a férj öltönye kikopott, a gyerekek pedig iskolai kirándulásra készülnek.
– Szóval a nők osztják be azt a pénzt, amit többségében a férj tesz le az asztalra. De vajon gondolnak-e magukra? Eltesznek-e egy kis „dugi pénzt” ínségesebb időkre?
– A nők rafináltak ezen a téren. Sok esetben félreraknak némi pénzmagot – és sok esetben a férj sem tud róla. Előttem is csak később fedik fel titkukat, amikor már megbíznak bennem. Hozzá kell tenni: ezek a tartalékok többnyire a gyerekek nevén szerepelnek, azaz nem maguk, hanem a gyerekek számára spórolnak.
– Általában milyen anyagi helyzetű családok keresik fel Önt?
– Átlagos keresetűek, azaz a férj és a feleség fizetése nagyjából 1000 euró. Akad a klienseim közt jóval gazdagabb és szegényebb is. Az ügyfeleim többsége rendezett, rekonstruált lakásban vagy házban lakik. Igyekeznek úgy élni, hogy: jusson is, maradjon is. Többnyire városiak, illetve nagyobb falvakban élnek.
A független pénzügyi tanácsadót ne keverjük össze a banki tanácsadóval. Az előző értünk, a másik a bankjáért dolgozik. Jelenleg kb. 2000 független pénzügyi tanácsadó dolgozik szerte az országban, bizonyára minden nagyobb városban találunk egyet. A független tanácsadók a Szlovák Nemzeti Bank által kiadott engedéllyel és oklevéllel rendelkeznek, továbbá központilag is regisztrálva vannak. (Ezt ellenőrizhetjük az interneten). Pénzt nem kérhetnek az ügyfelektől. Abból élnek, hogy a pénzügyi intézmények jutalékot fizetnek nekik egy-egy új tranzakció után. Azaz mi ingyen kérhetjük a független szakértő tanácsát, mégis kevesen élünk ezzel a lehetőséggel.
– Miért van szükségük pénzügyi tanácsadóra?
– Ma a pénzügyi piac olyannyira bonyolult, hogy csak a szakember igazodik el benne. Bankok, biztosítók, befektetési társaságok, nyugdíj- és lakás-takarékpénztárak, lízingek, vagyonkezelési társaságok bombáznak bennünket az ajánlataikkal. Hatalmas a termékdömping. Vegyük csak a bankokat. Tételezzük fel, hogy egy bank nem foglalkozik semmi mással, csak betétekkel és kölcsönökkel, és ezekből van 10 terméke. Szlovákiában legyen mondjuk 30 bank – akkor ez már 300 terméket jelent. És akkor még csak a bankokról beszéltünk. Kérdem én: ki az, aki ezt átlátja? Szakértő nélkül rossz döntést hozhatunk. Például az emberek többsége nagyon drága folyószámlát tart fenn. Ha azt az összeget beszorozzák 12-vel, és annyi évvel, amióta a számlát használják, kiderül, hogy rengeteg pénz kidobnak az ablakon.
– Melyik banknál érdemes folyószámlát tartani?
– Elméletileg a ČSOB-ban, de vigyázat! Minden a család helyzetétől függ: a pénzügyi tanácsnak mindig személyre szabottnak kell lennie. Másrészt lehet, hogy ahhoz a településhez közel, amelyben a házaspár él, ez a bank nem is elérhető. Harmadrészt pedig minden intézmény, így a ČSOB is bizonyos feltételekhez köti a termékeit (akár az ingyenes folyószámlát is), és ezeket egyáltalán nem biztos, hogy az ügyfél teljesíteni tudja. Ezért mindenkinek azt ajánlom: kérje ki pénzügyi szakértő tanácsát. Ami jó az egyik családnak, nem feltétlenül jó a másiknak!
Nagy Gusztáv
– Általában mit ajánl? Hogyan osszák be a családok a pénzüket?
– Elsősorban írják össze az általános havi kiadásaikat: víz, gáz, villany, telefon, internet. Mennyi marad? Mennyit tudnak félretenni? Ezt a maradék pénzt osszák ketté. Az egyik részt hagyják otthon, a másikat pedig tegyék folyószámlára. Az otthon tartott pénz soha ne legyen több 300 eurónál – minél több pénz van kéznél, annál gyorsabban elfogy. A folyószámlára tett pénznél arra ügyeljenek, hogy a hozzáférés körülményes legyen. Ezen a számlán addig spóroljanak, amíg nem jön össze három-hat havi fizetésnek megfelelő összeg, azaz 500 eurós fizetés esetében 1500-3000 euró. Ennyi szükséges ahhoz, hogy azokat fontos helyzeteket, amelyek bármikor előfordulhatnak az életben, kezelni tudjuk. (Azonban vigyázat: ettől több pénzt soha tartsanak folyószámlán. A bankok forgatják a pénzt, illetéket számolnak le. Arról nem beszélve, hogy a pénzünk alig kamatozik.) Tehát ha összegyűlt a három-hat havi fizetésnek megfelelő euró, a többi pénz már ne maradjon a folyószámlán, hanem máshol kamatoztassák, illetve fektessék be: kössenek például nyugdíjspórolást, élet- és balesetbiztosítást. Ha így tesznek, egyszer csak azt fogják érezni: pénzük megfialt! De könyörgöm: soha, de soha ne nyúljunk idejekorán a biztosításokhoz, spórolásokhoz! Ez a keresetünket védi. Ez a biztosíték arra, hogy ha valami tragikus történik – például egy baleset (mindenkivel megtörténhet!) – akkor sem kell a családnak nyomorognia.
– Ha jól értem, most azt tanácsolja: mindenki kössön baleset- és életbiztosítást.
– Okvetlen. Olcsón és jól – és mint mondtam, ne nyúljanak hozzá idejekorán. Ha hamar felmondjuk, akkor vajmi keveset ért az egész. Ez ugyanolyan fontos, mint a nyugdíjspórolás. Sajnos, kevesen tesznek félre idős korukra. Ez óriási felelőtlenség. Infláció van, az árak növekednek. És az állam részéről mindössze 20-25 százalékos nyugdíjra számíthatunk – legalábbis az 1965-től születettek biztosan. Ahhoz, hogy nyugdíjas korunkban nyugodtan élhessünk, mai keresetünk minimum 80 százalékára lesz szükségünk. Szóval, már most, aktív éveinkben is gondolni kell a jövőnkre.
– Sok család egy keresetből él, hónapról hónapra tengődnek, és egyáltalán nem tudnak spórolni.
– Az ő számukra sincs más megoldás: csak a megtakarítás!
Ha havi tíz-húsz eurót tudnak félretenni, akkor annyit. Az is jobb, mint a semmi. Sok házaspár rosszul gazdálkodik, a kezük közül kifolyik a pénz.
– Egy kezdő házaspár hogyan kezdjen hozzá az elosztáshoz?
– A következőkre kell gondolni: havi kiadások, lakáshitel, nyugdíjspórolás, baleset- és életbiztosítás. Ez utóbbit ne keverjék össze a társadalmi betegbiztosítással. A betegbiztosítók a gyorskezelésekre vannak – például félig kifizetik helyettünk a fogorvost –, a balesetbiztosítás meg arra jó, hogy ha tartósan megbetegszünk, kapjunk valamicske pénzt. A lakáshitel felvétele ma már elkerülhetetlen (ha csak a szülők nem tudják kisegíteni a fiatalokat, illetve nem örököltek), manapság e nélkül nemigen megy. A kezdő házaspárnak azonban céltudatosan kell döntenie: mindenfelől jobbnál jobb ajánlatokat kap, ezáltal nehéz kiválasztani a megfelelő hitelt. Ha nem értünk hozzá, kérjük ki a tanácsadó véleményét – de természetesen függetlenét, és nem banki tanácsadóét! A jó tanácsadó nem csupán elolvassa, de meg is érti a kisbetűs részt a szerződésekben.
– Az utóbbi időben sokan elveszítettékaz állásukat. Fiatal családok százai képtelenek fizetni azt a lakáshitelt, amelyet 5-10-15 évvel ezelőtt felvettek. Ők mit tehetnek?
– Ebben a pillanatban ez aktuális kérdés. Ha már lekötötték magukat harminc évre, és nem bírják fizetni, akkor csak egy lehetőségük maradt: megpróbálják olcsóbbá tenni a havi törlesztést egy másik banknál. Egyszerűbben mondva: átviszik a kölcsönt egy másik pénzintézményhez. Létezik ilyen lehetőség. Ez az úgynevezett hitel konszolidáció, vagy csúnyább, de érthetőbb kifejezéssel élve: a „bankturisztika”. Az ügyfél érzi, hogy havonta kevesebb pénzt ad ki a kezéből – a gyakorlatban az történik, hogy felvett egy másik kölcsönt, amellyel az egyik bank kifizeti a másikat. Ez most nagy divat a pénzintézeteknél. Csak az elmúlt évben négy családnak segítettem ilyen módon, három évig havonta 150 eurót spóroltunk meg.
– Melyek azok a tipikus hibák, amelyeket egy átlagos szlovákiai polgár elkövet?
– Vasárnap, amikor elhajtok egy-egy bevásárló-központ előtt, és persze tele a parkoló, mindig mondom a feleségemnek: nézd, nincs pénzük az embereknek, mivel épp most költik el. Ezzel azt szerettem volna mondani, hogy általában túlköltekezünk! Szeretünk csillogni-villogni a barátaik előtt, és nem akarjuk alább adni, mint a szomszéd. Ha Sári Görögországban nyaralt? Nekem is el kell utazni legalább Horvátországa. Ha Józsi legújabb típusú, hatalmas terepjáróval jár? Én sem futkározhatom Škoda Feliciával. Az emberek drága fürdőszobacsempére, plazmatévére, modern csillárra, borsos szórakozásra vágynak. Mindenki szeretne a gazdagokra hasonlítani, közben nem veszik észre: az igazán gazdagoknak azért van pénzük, mert spórolnak! Akinek van mit a tejbe aprítani, az nem szórja két kézzel a pénzt! A jómódúak tudják, meg kellett dolgozniuk a pénzükért – így vagy úgy! A kisemberek azonban ezt nem tudják. Képesek a végletekig leterhelni magukat banki és nem banki kölcsönökkel, csak hogy úgy élhessenek, ahogy azt a pénztárcájuk nem engedi. Talán eddig öt okos ügyfelem volt, aki nem vett fel felesleges kölcsönt. Jó tanács: addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér! És csak akkor vegyél meg valamit, ami nem létszükséglet (autó, nyaralás, tévé), ha megspóroltad rá a pénzt. Abból baj nem lehet. A kölcsön mindig kölcsön marad – és bizony sok házasság ráment már arra, hogy nem tudták fizetni a törlesztést. Nem éri meg.
–Volt olyan ügyfele, aki belement uzsorakamatba?
– Igen, sajnos. Egy idős házaspár is áldozatává vált egy kétes intézménynek. Az ilyesmiből is ki lehet mászni: Szlovákiában jelenleg két bank nyújt olyan lehetőséget, amellyel ki lehet fizetni a nem banki kölcsönt. Elég nehéz feladat, mivel az uzsorakamatot kérő intézménnyel majdhogynem lehetetlen felvenni a kapcsolatot. Húzódoznak, körülményeskednek – szóval csalnak.
– Jelenleg pénzügyi válságból pénzügyi válságba esik a világ. Ez milyen hatással van a mi a pénztárcánkra?
– Én azt szoktam mondani: krízis nem csak van, lesz is. Túl kell élni. Hogyan? – kérdezhetik. Igyekezzünk ésszerűen bánni a pénzünkkel: osszuk be azt, amink van, és spóroljunk, spóroljunk, spóroljunk! Elvégre nagyon sok olyan esetet ismerünk, amikor valaki – a legnagyobb krízis idején – becsületes munkával meggazdagodott.
Egy igazság, ami sántít
A nagy séfek mind férfiak, de otthon mindig a nők főznek, a bankigazgatók is ritkán nők, de az otthoni kasszát majdnem mindenhol a nő kezeli. Hány férfi tudja például, hogy mennyibe kerül egy kiló liszt? Rendjén is van, ha mindenki azt csinálja, amihez jobban ért: a férfi hozza a pénzt, a nő pedig vezeti a pénzügyi háztartást! Persze a mai világban, mikor minden második házasság válással végződik, ez az igazság is sántít!
– Nálunk is pontosan így volt – mondja a 43 éves Kati – a volt férjem, Zsolti kereste a több pénzt, de én osztottam be. Kifizettem a számlákat és a kölcsönöket. (Három hitelünk volt: egy a lakásra, ami mostanra már lejárt, egy az autóra, egy pedig a vállalkozásunkra). Egy kis füzetet vezettem, amelybe pontosan felírtam a kifizetendő összegeket. A pénzeket külön borítékokba helyeztem – villany, rezsi, kölcsön, telefon. A kifizetett számlákat más-más dossziéba tettem, hogy minden jól áttekinthető legyen. Ami pénz ezen felül maradt, abból éltünk, illetve spóroltunk. A spórolt pénzt otthon tartottam, a ruhák közé dugva. Az ételre valót úgy osztottam be, hogy kéthetente egyszer tartottam egy nagybevásárlást. Szeretem, ha minden fontos alapanyag – liszt, cukor, só, olaj – kéznél van. Aztán már csak kenyérért, tejért mentem az üzletbe. Naponta főztem. Az egyéb kiadásoknál mindig az volt a fő szempont, hogy a lányoknak minden meglegyen. Utánuk jött a férjem – ő szeretett szórakozni, drága ruhákban járni. Magamra sajnáltam a pénzt, amit, ma már tudom, nagyon rosszul tettem. Sikerült félretennem egy nagyobb összeget. És sajnos elkövettem egy hibát.
A félretett pénzből felújítottam a konyhánkat. Nem számítottam rá, hogy a férjem elhagy – és a spórolt pénz odalesz. Ott maradtunk a lányokkal, egy fillér nélkül. Kénytelenek voltunk kölcsönöket fölvenni. Mára úgy-ahogy rendeződtünk, de a kölcsönök nagy terhet jelentenek a számunkra. Hónapról hónapra élünk. Biztosításunk van, de nyugdíj-spórolásra egyelőre még nem jut.
Lilla (26) most készül összeköltözni barátjával.
– Hogyan képzeled a közös anyagi jövőtöket? – kérdezem.
– Egyelőre külön számlán leszünk, mindenki úgy intézi a pénzügyeit, ahogy akarja. Az albérlet és az étel költségeit elosszuk egymással, fele-fele arányban. De csak addig lehetséges így élni, amíg gyereket nem szülök. Mert attól kezdve Balázsnak kell engem eltartania, én pedig, sajnos, kiszolgáltatottá válok, minden tekintetben. Éppen ezért van egy kis spórolt pénzem (19 éves koromtól dolgozom, kozmetikus vagyok.) Az Oriflame és az Avon termékeit árulom, és azt tervezem: nem is hagyok fel vele! A szüleink nem tudnak támogatni bennünket, ezért kénytelenek leszünk lakáshitelt fölvenni. Én gondolok a nyugdíjamra, húsz éves koromban kötöttem egy spórolást. Igaz, nem nagy havi összeggel, de az is valami. Balázzsal még nem beszéltünk erről, de meggyőződésem, hogy a családi kasszát én vezetem majd. A nők ilyen szempontból reálisabbak, és talán jobban aggódnak a jövő miatt, ezért hajlamosak spórolni.
Hogyan spóroljunk?
Manapság minden második-harmadik családnak anyagi gondjai vannak. Az euró valahogy kifolyik a kezeink közül. Az árak lassan az egekbe emelkednek, a fizetésünk egyre kevesebbet ér: a nadrágszíjat bizony meg kell húznunk. Az alábbiakban a különféle, hétköznapi nők spórolással tippjeit olvashatják:
Ildikó: – Minden nap főzök, mert a meleg étel olcsóbb egy család számára, mint a száraz koszt vagy az éttermi menü. Hétvégén pontosan összeírom, melyik nap mit fogok főzni, és csak a hiányzó élelmiszert veszem meg. Heti egy alkalommal csinálok nagybevásárlást, lista alapján.
Angeli: – A gyermekem szereti, ha tízóraira péksüteményt csomagolok neki. Csak nagyon ritkán veszek: inkább megsütöm magam. Olcsóbb, finomabb és kiadósabb. Úgyszintén soha nem vásárolok kész pudingot. A ruhákra csak minimális összeget költök. Férjemnek és nekem itt-ott veszünk egy-egy leárazott, márkás darabot. A fiamnak pedig kizárólag second handben keresgélek, minőséges, szép ruhákat hord fillérekért. De sok holmit kapok az ismerőseimtől is, az ő kinőtt ruháit pedig én adom tovább.
Szilvia: – Kora tavasztól késő őszig a városon belül a biciklit használjuk, csak akkor vesszük elő az autót, ha esik az eső, vagy sokat kell cipekedni. Sokkal gazdaságosabb – és egészségesebb is.
Veroni: – Utálom a nagyáruházakat. Két órát bóklászok a pultok között, és hiába a sok akció, végül 30 euró alatt nem tudok kijönni. Ezért az utóbbi időben csak a sarki boltba megyek. Rájöttem, hogy itt is vannak akciók. Csak azt veszem meg, amire szükségem van. Így a pénzemmel, de az időmmel is spórolok.
Anni néni: Nekem az az elvem, hogy ételt nem dobok ki. A megszikkadt kenyérből bundás vagy pirítós kenyeret, illetve prézlit készítek. A maradék krumpliból lángost sütök. A húslevest leszűröm és jégre teszem – a krémlevesek többségéhez pont ilyen alaplé szükséges.
Marika: – A mi családunkat a kert menti meg az anyagi csődtől. Igaz, sokat dolgozok, de tavasztól őszig van miből főzni, az üzletbe jószerivel csak alapélelmiszerért járok be. Csirkéket is tartok, így van tojásom és csibehúsom is. Zsírért, kolbászért, disznóhúsért a szomszéd bácsihoz járok (olajat nem használok). A túrót, tejfölt, joghurtot pedig szintén otthon készítem, abból a tejből, amit a faluban veszek.
Erika: – Én a tisztítószereken spórolok. Egy ideje ecettel takarítok, méghozzá az egész lakást. Beleöntöm szórófejes flakonba, és a hamarosan a csempétől kezdve a mosdón keresztül az ablakig minden csillog-villog tőle. A makacsabb szennyeződésekre szóda-bikarbónát is szórok, azzal súrolom le. A ruhákra egy ideje nem használok drága mosószert – mivel az itt kapható pont olyan, mint a középkategóriás, csak nagyobb reklámot kap. A foltokat mosószappan dörgölöm ki, tapasztalataim szerint az olcsó ugyanolyan hatásos, mint a márkás. Végül pedig mindenkinek ajánlom, hogy használjon jó minőségű szappant tusfürdő helyett. Sokkal, de sokkal gazdaságosabb és környezetkímélőbb.
