Ha valakinek jó kedve van, megy a Pomléba. Ha valakinek szerelmi bánata van, megy a Pomléba. Ha valaki nagyon elfáradt, megy a Pomléba. Mit jelent a Pomlé a somorjaiaknak? Ezt, s még sokkal többet. Ezek a fák még látták a régi szerelmes csókokat, törzsükben ott dobog a ligeti nagy táncolások szívöröme. A varázslatos parkerdőnek a története is varázslatos.
Levéltári dokumentumok szerint már az 1300-as években, az Anjouk korában létezhetett ez az erdős terület. Kétszáz éves térképeken már olvasható a Pomlé megnevezés. Egy Pamlény (Pomlinus) nevezetű uraságnak voltak itt birtokai, feltételezhető, hogy az ő nevéből alakult ki a Pomlé megnevezés. (Fotók: Dömötör Ede)
„Sokáig tartotta magát az elképzelés, hogy a Baumallee (fasor) szóból eredhet eme különös név, de a kutatásaim nem ezt támasztják alá” – mondja kísérőnk, Méry Erzsébet, aki időnként vezetett sétákat tart a Pomléban.
Méry Erzsébet
Tánckör
A parkerdő elején csodálhatjuk meg ezt a nem mindennapi filagóriát. Ez volna a tánckör, ahol a jókedvű táncosok jókat keringőztek. Átmérője majdnem 13 méter, középen nincs alátámasztva: kevés ilyen építmény maradt fenn eredeti szerkezetében.
A kétezres évek elején már nagyon rossz állapotban volt, úgymond az utolsó órában újították fel: a piros faanyag pótlás, a párkányzat kínaizáló motívuma régi fotó alapján készült (a képen).
A monarchista időkben, a Sisi-kultusz idején épülhetett az 1800-as évek végén, mindenesetre 1891-ben már állt (bár sokan későbbre datálják az építését).
S hogy mire szolgált ez a filagória? 1891-ben a Nyugatmagyarországi Híradó azt írta, hogy kivonultak a népek a Pomlé erdőbe, mert táncmulatság lesz. Belépődíj az uraknak 50 krajcár, a hölgyeknek nem kell fizetni.
Hinnénk-e, hogy a hallgatag fák között egykor muzsika szólt, daliák táncoltak, kisasszonyok illegették magukat? Olyan társasági élet folyt itt, ami a mai világban elképzelhetetlen...
A millenniumi ünnepségek is itt zajlottak, 1904-ben pedig a Toldi-kör jött le Pozsonyból a Pomléban és a tánckörben szórakozni... Hajóval érkeztek, Körtvélyesen kötöttek ki a gőzhajóállomáson.
Sokszor olyan jól érezték magukat a Pomléban a népek, hogy csak másnap sikerült hazajutniuk. Voltak itt aratóünnepségek, majálisok és juniálisok, tűzoltómulatságok. Szerelemtündér suhant a fák között... A tánckör mellett nem volt kocsma, csak italkimérés a városi kertész házának végében. Mögötte működött ugyanis a híres-neves somorjai kertészet, mely környékén – miután az enyészeté lett – apró kiskertek jöttek létre.
Kner Izidor gyomai nyomdász nyomtatta a meghívót. Volt itt kugli, de más szórakozás is. Somorját tisztes iparosok lakták, akiknek volt módjuk (és pénzük) jót szórakozni.
A pad és a fája
A pomléi vadgesztenyefák között van egy különleges fajta, amelynek rózsaszín a virága. Egy újkori pad felett hajladoznak az ágai: ezeket az emlékpadokat már egy helybéli lokálpatrióta állíttatta 2014-ben. (Szép kezdeményezés, hisz Somorja nagyjainak nevei olvashatók a padokon.)
A rózsaszín virágú vadgesztenyefa alatt Kranzinger Nándor bácsi padja található, aki nemcsak fotográfus volt, ahogy az a padon olvasható, hanem főleg könyvkötő és papírkereskedő. Az általa kiadott képeslapok eljutottak szerte a világba. „Én még az ő régi bécsi könyvkötő gépein tanultam meg könyvet kötni” – jegyzi meg Méry Erzsike, aki harminc éve könyvkiadót működtet, többek között egyetemi jegyzeteket ad ki.
A szelíd szent, Nepomuki János szobra (állna itt, ha megvolna)
Ma már csak egy talp árválkodik a szobor helyén. A honismereti házban megvan még az alsó oszloprész a latin feliratokkal. „Korábban nem értettem, hogyan került a parkba Nepomuki János, hisz ő a vizeknek, az utazóknak és az utaknak a védőszentje. Gyerekként is már úgy emlékeztem a szobrá-a, hogy hiányzik a feje. Egy idős barátnőmtől hallottam, hogy a második világháború után a kommunista csőcselék kijött ide, és tört-zúzott, elpusztított mindent, ami nem fért bele a világképébe.”
Valószínűleg ennek esett áldozatul a szobor, akárcsak a mellette lévő tisztáson a díszes virágkaspó. A megmentett oszlop latin felirata arról tanúskodik, hogy hálából állíttatták 1775-ben. S heuréka! Ezzel meg is van Nepomuki Jánoska szobrának a magyarázata: abban az időben itt még víz folyt, s ő a folyók, hajósok, halászok védőszentje is.
A Csallóköz akkoriban még igazi sziget volt, halászokkal, holtágakkal és nagy vizekkel; Duna-ágak kanyarogtak errefelé is...
Pomléi úti fák
Hármas hársfasorával ez Somorja legszebb és leghosszabb utcája: párjanincs nevezetesség.
A Pomléba vezető út a huszadik század elejéig csak kigyúrt földút volt, nem voltak még itt házak, csak szántók... A százéves, hatalmas hársakat anno még a háborús hadifoglyok ültették. Festmények, fotográfiák, versek is megörökítették a látványát, hisz oly szép!
Juhász Tibor helyi festő (de mások is) a Pomlé szerelmese, évszakonként megfesti a ligeterdőt és a Pomlé utat.
Kis pótlással gyönyörűen megmaradtak az eredeti fák, s mint írtuk, itt vannak a város nagyjainak emlékpadjai, ezeken üldögélve emlékezhet és megpihenhet a fáradt sétáló. Ma már megmosolyogjuk az 1930-as évek elején megjelent felháborodott olvasói leveleket, melyek írói nehezményezik, hogy közveszélyes biciklisták (!) száguldoznak a Pomléban és a Pomléba vezető úton. Az autósok pedig legyenek szívesek lassabban hajtani, mert a járókelők fuldokolnak a portól...
Színpad
A város úgy kötötte meg a bérleti szerződését, hogy aki a Korona vendéglőt bérli, az üzemelteti a pomléi táncteret és a kimérést is. A Korona sokáig színházként és társasági helyként működött, a nyári rendezvények színhelye pedig a pomléi tánckör volt. Mígnem aztán 1957-ben megépült az első szabadtéri színpad a Pomléban! Mégpedig egy kiszáradt Duna-ág helyére: egykori napos partjára került a színpad, a nézőtér pedig a szemközti lejtős folyómederbe.
Itt daloltak, táncoltak a szocialista éra előadóművészei, majálisokat tartottak, megünnepelték május elsejét és a nagy szocialista ünnepeket. Fergeteges szüreti mulatságok is zajlottak, ezekből nőtte ki magát a mai borfesztivál.
Ötven fenyőfa
A nézőtérrel szemben úgy állnak a szép szál fenyőfák, mint a cövek. „Az ő történetüket kedves idős barátnőm elbeszéléséből ismerem – meséli Erzsike. – Az ő nagybácsija Bruckban élt, onnan hozott a harmincas évek elején ötven facsemetét hátizsákban, vonaton. Mindenesetre jól megkapaszkodtak a Pomléban, a hosszú tűlevelek pedig arra utalnak, hogy nem őshonos fajták.”
A híres 50 fenyőfa
Sportoljunk a Pomléban!
A Pomléhoz mindig hozzátartozott a sport. A polgári iskolások ide jártak kirándulni, focizni, játszani, labdázni. 1914-ben alakult meg a Somorjai Testgyakorlók Köre, az STK. A Pomléban építették ki a klubjukat, az elején nehézségekbe ütköztek, hisz a fiatalokat elvitték a frontra. „Vannak régi fotográfiáink a pomléi futballistákról, teniszezőkről, de a tekézésnek is nagy hagyománya volt Somorján. Mindenesetre a tradíciókra építkezve innen indult a Pomlé Run futóverseny, s a parkerdő szélén ott van a focipálya is.”
A rét
A kilátogatók kedvenc piknikezőhelye. A somorjai iskolák diákjai minden évben kijöttek, hoztak magukkal ennivalót, sőt időnként meghívták a szerdahelyi gimnazistákat is egy barátságos focimeccsre.
Mellesleg a Pomlé különleges növények és gyógynövények hazája: 140 növényfaj él itt, ebből 105 gyógynövény. A helyi flóráról ismertető táblák vannak kihelyezve.
Van itt például egzotikus narancseper: ez egy nálunk nem őshonos fa, terménye kemény gumó, amelytől sokáig ragacsos lesz az ember keze.
Haldoklik a Pomlé
Mitől? Jó kérdés. Valószínűleg a madarak hozták ide a csőrükben a borostyán magját. Ez a növény nem úgy élősködik, hogy elszívja a vizet, a tápanyagot a másik növény elől. Kúszó indái és hatalmas levelei inkább leárnyékolják a fák leveleit, amelyek így nem kapnak elegendő fényt, és elszáradnak. A fa pedig azért szárad ki, mert a fotoszintézis nem tud végbemenni. Rengeteg a borostyán a Pomlé fáin – ezzel mindenképp kellene kezdeni valamit, mert így előbb-utóbb kipusztulnak a fák.
Méry Erzsébet meséli
Volt egy nagynéném, akit fiatal lány korában Csehországba deportáltak, és ott férjhez is ment egy jóságos cseh kovácsmesterhez. Valahányszor hazalátogatott, kiment a Pomléba, mindig megállt egy fánál, és lehunyt szemmel hosszasan ölelgette. Mit ad Isten, halála után én rendeztem a levelezését, és akkor tudtam meg, hogy ahhoz a fához szerelmi emléke fűződik. Szívfájdalmas, mert sosem lehetett azé, akit szeretett. Ott a távolban is örökké vele volt a Pomlé, Somorja, az ifjúság és a szerelem emléke. Hát ilyen a mi Pomlénk!
Érdekesség
A hárs szedéséről városi rendelet döntött: a lakosokat kidobolás útján értesítették, hogy mikor lehet hársvirágot és hársfalevelet szedni. (Aki nem tudná: a virág mellett a levelet is használhatjuk teának.)
