Ismert népszokás volt a Csallóközben a pünkösdi* sortáncjárás, de mára csak Gútán maradt fenn. Ott viszont buzgón járják, és az összes helyszínen finomságokkal várják a táncolókat.
*Pünkösdkor született az egyház: kétezer évvel ezelőtt a Szentlélek zúgó szél formájában leszállt Jézus Krisztus követőire. A kereszténység utána a legnagyobb világvallássá vált. (Fotók: Dömötör Ede)
Kevés olyan lelkes patrióta van ma Gútán, aki egykor nem járta a sortáncot. A fiatalok viseletbe öltöznek, s a templomból indulva végigtáncolják a várost. Az állomásokon egy legény szól a jelenlévőkhöz, és engedélyt kér a táncra – a végén persze a vendéglátókat is megtáncoltatják. A szép hagyományt az ötvenes évektől hagyományőrzésként művelik.
A szokásba ősi pogány elemek is keverednek, a párválasztáshoz kötődik, ezért régen csak hajadon lányok járhatták.
Pár évtizede kikérdezték róla az időseket, s a gyűjtés ekképp összegezte a teendőket:
„A neve /sortáncjárás/ onnan származik, hogy a fiatalság felkeresi és felköszönti a falu vezető embereit. Pünkösdhétfőn, ebéd után, a korcsmában gyülekeznek a lányok és a legények. Néha három helyen is gyülekeznek. Egy csoportban legkevesebb nyolc pár táncolt. Cigány- vagy fúvószenére járták. A zene csárdással kezdte, közepes gyorsasággal, de aztán fokozódott a tempó. A csoportok párosával, egymás után állnak fel, egymás kisujját fogják. Rendes lépésekkel haladnak a zene ritmusára. Pár lépés után az első pár kezdi a forgást: a legény felemeli a jobb karját, és alatta egyszer megforgatja a lányt.
Utána mindjárt kezdi ezt a forgást a második, harmadik és a többi pár. Így haladnak állandóan forogva az első házhoz, ahol már várják őket, mert egy lovas küldönc előre bejelenti a sortáncosok érkezését. Ez a lovas küldönc egy feldíszített vőfélybotot tart a kezében. A háznál kis köszöntőt mond az első legény. Utána megkínálják őket borral. Az első legény zsebébe pénzt dugnak. Ezután az első pár legénye felkéri a háziasszonyt, a legénynek a párja meg a házigazdát. Mindenki táncra perdül. Kétlépéses csárdást járnak, közben forognak is. Két-három percig tart ez a tánc. Utána megint sorba állnak, és mennek a következő házhoz.”
A képen Markovics Dávid és Mészáros Dóra néptáncosok a gútai tájházban, akik az idei sortáncjárás szervezésben részt vállaltak.
