Tisztelt Szerkesztőség! Régi előfizetője vagyok a lapnak, és általában az elejétől a végéig el szoktam olvasni. Ezúttal szeretnék hozzászólni a Levéltitok rovathoz.
Pontosabban szólva: válaszolnék annak az „elégedett” olvasónak, aki a februári számban osztotta meg velünk jó tanácsait a párválasztással kapcsolatban.
Hát, mint mondják, még végig sem olvastam a cikket, máris akkorára kerekedett a szemem a csodálkozástól, hogy na! Aztán arra gondoltam, hogy ez a levél minden bizonnyal legalább 200 évvel ezelőtt íródott, csak valami véletlen folytán most ért ide. Mert ez a „bölcs és előrelátó házasodási szokás” énszerintem orvosi kezelést igényelne.
Azon meg tényleg elcsodálkoztam, hogy a faluban ezért megbecsülik őket, és példaképnek számítanak.
Kérdem én, nem függ-e össze ez a „megbecsülés” azzal az anyagi jóléttel, ami által – állítólag – „mindent és mindenkit meg tudnak venni”?
Hát, ha erről a véleményemet leírnám, gondolom, nem is illene közölni. Lehet, hogy a kedves levélíró „elégedett”, és büszke magára, én viszont csak sajnálni tudom őt, őket. Mindazok ellenére, hogy én csak egy „idegen, jöttment, sehonnai” 55 éves családanya vagyok. Mindenesetre én sosem biztattam a fiaimat arra, hogy rokonságon belül nősüljenek. Sőt, le is beszéltem volna őket róla. Talán ez lenne az oka annak, hogy mi nem vagyunk olyan jó anyagi helyzetben, hogy „mindent és mindenkit meg tudjunk venni”?!
Mindenesetre azt sem bánom. Én így érzem jól magamat. Különben megnyugtathatom a kedves „elégedett olvasót”, nem kell attól tartania, hogy tolonganának bekerülni a családjukba a „jöttment, sehonnai idegenek”. Mert hihetetlen, hogy a 21. században így is gondolkodhat valaki. Hát ha még többen is, hát ez siralmas és „szektaillatú”. Nem is tudom eldönteni, a butasága vagy az önteltsége nagyobb-e. Az az érzésem, hogy erre a cikkre rekordmennyiségű hozzászólás fog érkezni a szerkesztőségbe.
Mielőbbi gyógyulást kívánva „egy jöttment, sehonnai idegen” családanya.
Ui.: Az esti hírekben: Terry Black háromgyermekes apuka Sugár Berci melegkapcsolatában gyermeket akar nevelni. Ezek után kétségeim vannak: lehet, hogy nem is én vagyok normális?
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
