Egészséges akar lenni nyolcvanévesen? Akkor legyen boldog ötvenéves korában! Összegezve: ha jó egészségnek szeretnénk időskorunkban örvendeni, már fiatalon dolgoznunk kell rajta. Kiderült ugyanis, hogy öregkorukban nem azok a legegészségesebbek, akik jó géneket örököltek, van elég pénzük vagy magas az IQ-juk, hanem azok, akik nyugodt párkapcsolatban és barátokkal körülvéve élnek...
A fogorvosi rendelő előtt várakozva beszélgetésbe elegyedtünk egy asszonnyal. A hölgy, nevezzük Annának, halkan így szólt: „Tudja, nekem igazából egy jó barátom sincs.” Anna negyvenöt éves, és régen elvált. A munkájában sikeres, vannak gyerekei, akik szeretik. Látszólag semmi nem hiányzik az életéből. Mégis azt mondja, néha elviselhetetlen magány gyötri. „Rájöttem, hogy nekem nincs kire támaszkodnom. A volt férjemmel hűvös a viszonyom, a kollégáimmal csak szakmai kapcsolatban állok, a gyerekeimet nem akarom terhelni a gondjaimmal. A legjobb barátnőm pedig elköltözött Spanyolországba.”
Az egészség több, mint gének és pénz
Nemrég egy érdekes kutatás eredményeiről olvastam egy egészségügyi szaklapban. A kutatás még 1938-ban indult a Harvard Egyetemen, a nagy gazdasági válság idején, és az eredményei meggyőzőek: az, hogy egészségesen érjük-e meg az öregkort, nem függ sem a pénztől, sem az IQ-tól, még a társadalmi rangtól vagy a genetikától sem. Hanem a társas kapcsolatoktól. Ez a lelki és fizikai egészség alfája és omegája. „A legegészségesebbek azok az emberek voltak, akik ötvenéves korukban jó kapcsolatokban éltek” – foglalta össze a kutatás eredményét Robert Waldinger professzor, a Harvard Egyetem Orvosi Karán működő pszichiáter.
Az említett években a tudósok a résztvevők egészségének alakulását és életminőségét vizsgálták, beleértve a karriert és a házasságot is, és jól látható összefüggést fedeztek fel a jó emberi kapcsolatok és az egészség között. A jó társas kapcsolatok védték őket a megrázkódtatásoktól, kedvezően befolyásolták a stresszszintet és az immunrendszert, sőt csökkentették a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Röviden: elodázták a szellemi és fizikai leépülést, és egészében véve jobban hatottak az életminőségre, mint bármi más.
Mindez nem csupán elmélet. Ha végigtekintek az ismerősi körömön, gyakran találkozom azzal, hogy a mérgező kapcsolatok mennyire rossz hatással vannak az emberek lelkiállapotára. Ezzel szemben azok, akiknek erős pozitív társas kapcsolataik vannak, jobban viselik a krízishelyzeteket, a legfájdalmasabbakat is beleszámítva, mint amilyen egy haláleset vagy egy súlyos betegség.
Biztonság és határok
Tulajdonképpen mit jelent az, hogy „jó kapcsolat”? Egy egészséges kapcsolatban elsősorban biztonságban érezzük magunkat. Mind a ketten önmagunk lehetünk, és mindenről beszélhetünk, ami megfordul a fejünkben vagy nyomja a lelkünket. A jó barát azonban nem csak támogat bennünket, tisztel és bízik bennünk. Határt is szab, mégpedig akkor, amikor a kívánságunk meghaladja a lehetőségeit. A jó és egészséges kapcsolat tehát nem azt jelenti, hogy nincsenek benne konfliktusok.
A jó barát szól – tapintatosan, de határozottan –, amikor úgy látja, hogy nem helyes az, amit teszünk vagy tervezünk. Figyelmeztet, amikor olyan hibát készülünk elkövetni, ami nem méltó hozzánk. Az igaz barátság értelmet ad a napjainknak, és feltölt bennünket energiával. A jó barátság emellett szimmetrikus is. Ez azt jelenti, hogy a barátok ugyanazt nyújtják egymásnak: adnak és elfogadnak, segítenek egymásnak. A jó kapcsolat egyszerűen azt jelenti, hogy kölcsönösen érzelmi biztonságot nyújtunk egymásnak, és támogatjuk egymást, amikor arra szükség van.
A valódi barátság elfogadó. Az igaz barátok kölcsönösen elfogadják a másikat olyannak, amilyen, nem akarják megváltoztatni egymást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kellemetlen igazságokat nem mondják egymás szemébe. Az igaz barátok elismerik saját hibájukat, és bocsánatot is tudnak kérni. Támogatják egymást, örülnek a másik sikerének, és a bajban a másik mellé állnak. Éppen ez a barátság próbája.
Bármikor el lehet kezdeni
Anna elmondta, attól tart, hogy neki már késő barátságot kötni: „A gyerekeim felnőttek, a barátaim szétszéledtek a világban, a házasságomnak vége lett. Hol kezdjem el, ha barátkozni szeretnék?” – kérdezte. A válasz egyszerű: bárhol és bármikor el lehet kezdeni. Az öregedés már születésünkkor elkezdődik, éppen ezért soha nem késő átértékelni az életünket. A kis lépések is nagy eredményeket hozhatnak.
Meghívhatjuk a kolléganőnket egy kávéra, felhívhatjuk a gimnáziumi osztálytársnőnket, vagy valódi érdeklődéssel hallgathatjuk a szomszédasszonyunkat, amikor kutyasétáltatás közben beszédbe elegyedünk. Ezek a helyzetek egytől egyig kezdetei lehetnek egy barátságnak.
Miért nehéz barátkozni?
Mi lehet az oka annak, hogy bizonytalanok vagyunk a barátságot illetően? Megkérdeztünk egy pszichológust. „Az ok kétféle. Az egyik a saját kommunikációnk jellege, a másik az elvárás és a félelem a barátsággal szemben. Meg kell tanulnunk érthetően elmondani, milyen segítséget kérünk, és finoman, de világosan kifejezni a határainkat anélkül, hogy felemelnénk a hangunkat vagy hátat fordítanánk a másiknak.”
Kapcsolataink milyenségét nagyban meghatározza az otthonról hozott példa. Nagy vonalakban minden ember a hazai mintát követi abban, ahogyan a kapcsolatait felépíti. Biztonságosan kérhetek támogatást? Milyen formában fejezzem ki a közelséget? Rendben van az, ha teret kérek magamnak? – ezek mind fontos kérdések. „Ezért helyes, ha végiggondolom, mit is várok a másiktól, ha világosan elmondom, mire van szükségem, s hogy az mennyire fontos nekem. Ez abban is segít, hogy kimondjam, miért félek a barátságtól. Mindez nehéz és fájdalmas téma, de segít a pszichoterápiás kezelés közben” – mondja a pszichológus.
Mindenesetre, ha változtatni szeretnénk a kapcsolatainkon, ha bővíteni szeretnénk őket, egy kicsit mindig kockáztatnunk kell, és sajnos benne van a pakliban, hogy nem minden alakul az elvárásainknak megfelelően, de ez is a fejlődés része...
A pszichoterapeuta még hozzáteszi: „Talán különösen hangzik, de ahhoz, hogy nyitottak tudjunk lenni a másik emberrel szemben, fontos, hogy milyen kapcsolatban vagyunk saját magunkkal. Ha nem tiszteljük és nem szeretjük magunkat, nehezen tudjuk szeretni és tisztelni a másik embert. Ha bajunk van önmagunkkal, akkor vagy kerüljük a mélyebb kapcsolatot, vagy túl nagy elvárásaink vannak a másikkal szemben. A másik embertől várjuk, hogy megerősítsen bennünket az értékeinkről, féltékenyek és irigyek vagyunk, félünk megmutatni magunkat, mert ismerjük saját sérülékenységünket, és nem tudjuk elviselni az egészséges kritikát. S ha nem kapjuk meg a kapcsolatban azt, amit szeretnénk, akkor úgy érezzük, nem vagyunk elég fontosak a másik számára. Ezért egy egészséges kapcsolat kialakításához igencsak fontos az önbecsülés...”
