Sokan még nem is hallották az endometriózis nevét, pedig igen fájdalmas tünetei számos asszony életét keserítik meg. A furcsa név mögött a méhnyálkahártya kóros helyen történő növekedésével járó megbetegedés húzódik meg, amelynek jobb felismerésére, kíméletes sebészi kezelésére ma már lehetőséget ad az endoszkópos technika.
Az endometriózist hormonális tényezők is befolyásolják, például a terhesség alatt vagy a klimax után nem jelentkezik. Azok a nyálkahártyaszigetek, amelyek érzékenyek a hormonokra, gyógyszeresen is kezelhetőek, amelyek viszont nem, azoknál csak a sebészi megoldás jöhet szóba.
A gyógyszerek leállítják a petefészek hormontermelését, ezért a panaszok csökkennek, de a gyógyulás nem végleges. A készítmények csak három-hat hónapon át szedhetőek, és ha adagolásukat abbahagyják, a szigetek újra kifejlődhetnek. Ezért legjobb őket eltávolítani.
A laparoszkópos beavatkozáskor mindössze két-három apró, fél-egy centiméteres metszést ejtenek a páciens hasán, ezeken keresztül vezetik be azt az optikai rendszerből álló vékony csövet, amely a hasi szervek képét kivetíti egy monitorra, valamint az ehhez az operációs technikához kifejlesztett műszereket.
A különleges videorendszernek köszönhetően az orvos a műtét közben nem a beteg felnyitott hasát nézi, hanem a képernyőt, ahol olyan részletgazdag képet lát, amelyet szabad szemmel soha. A kamerával áttekintik a hasat, és az elváltozásokat kimetszik.
A méh üregét borító nyálkahártya (latin nevén endometrium) a menstruációs ciklus során fokozatosan megvastagodik, és felkészül a megtermékenyült petesejt befogadására. Ha nem következik be a fogamzás, a méh nyálkahártyája elhal, lelökődik, és vérzéssel kísérve kiürül a méhből; ez a menstruáció. Néha azonban a méhnyálkahártya kis szigetek formájában a hasüregben is megtapad, és kialakul az endometriózisként emlegetett megbetegedés.
Oka ismeretlen. A nyálkahártyaszigetek a leggyakrabban a kismedencében telepednek meg: a petefészekben, a hashártyán és a méh tartószalagjain, de előfordulhatnak a hólyagban, a végbélben, sőt, találkoztak már endometriózissal a szem ideghártyáján is. A kis szigetecskék hasonlóan reagálnak a női szervezet hormonváltozásaira, mint a méhnyálkahártya: megduzzadnak és véreznek. A panaszok a ciklus közepén kezdődnek, a vége felé éles fájdalommá fokozódnak, a menstruáció alatt görcsössé válnak.
Az endometriózis következtében összenövések alakulhatnak ki a hasüregben, a petevezetékben, a petefészkekben. Ezért a megbetegedés egyik tünete a meddőség. Ha pedig az endometriózis a hüvely falát érinti, a nő számára fájdalmassá válik a szexuális élet.
A „kulcslyuksebészetként” emlegetett nőgyógyászati laparoszkópos technika mind a diagnózisban, mind a gyógyításban áttörést hozott.
Segítségével ugyanis az elváltozás korán felismerhető, és a szervezet nagyobb megterhelése nélkül meg is operálható. Az endometriózisban szenvedő betegről a sikeres műtét ellenére sem állítható bizonyosan, hogy meggyógyult, mert a sebész csak azokat az elváltozásokat tudja eltávolítani, amelyeket lát.
Egyes felmérések szerint minden tizedik, nőgyógyászhoz forduló asszony panaszait ez a baj okozza. Ám a hagyományos eljárásokkal ritkán találhat ó meg az elváltozás, az ultrahang pedig csak a durva elváltozásokat mutatja ki. Egészen a közelmúltig az endometriózis gyógyítása csak hagyományos sebészi úton történhetett: a hasat felnyitották, és kioperálták az érintett részeket.
