Kosár Kinga (51) gyermekorvos Dunaszerdahelyen. Most női minőségében szólal meg, ugyanis hat hosszú évig gyötörte a perimenopauza. S hiába volt orvos, maga sem tudta, s a nőgyógyásza sem jelezte, hogy mi történik a testével.
Címünk története: Iványi Orsolya menopauza-aktivista, első cikkét Akit a menopauza szele megcsapott címmel írta. Ma is rendszeresen ír, érdemes követni YouTube-csatornáját, ahol a hormonterápiájáról mesél. (Fotók: Cséfalvay Á. András)
Kosár Kinga Prágában kezdte, majd várandóssága után Pozsonyban fejezte be az orvosi egyetemet. Egy 29 éves fiú és egy 22 éves lány édesanyja. Tíz évig a dunaszerdahelyi kórház gyermekosztályán dolgozott. Harmincnyolc évesen indította saját rendelőjét. Szabadidejében olvas, és férjével minden évben körbetekerik a Balatont, illetve a Duna menti távolsági kerékpártúrát is bejárják.
Kosár Kinga neve hívószó, lakóhelyén nincs kisgyerekes anyuka, aki ne ismerné őt. A negyvenedik születésnapjához közel nyitotta meg magánrendelőjét. Nem úgy beszél arról, ami a testével történt, ahogyan az orvosi könyvek szoktak. Segíteni szeretne a többi nőnek, akik nem tudják, hogy olyan is van, hogy perimenopauza – és hogy az még nem a változókor.
– Sosem felejtem el, autóval utaztunk a kolléganőmmel, aki percenként lehúzta az ablakot – kezdi az interjút. – Nevetve kérdeztem tőle: Évi, te mit csinálsz? Eltelt egy-két év, majd a negyvenedik szülinapom előtt az idősebb nővérke szeme láttára letéptem magamról a blúzomat, olyan hőhullám öntött el. Akkor már tudtam, hogy megérkeztem én is – kezdi Kinga.
Hőhullámok, fáradtság, alvászavarok, szorongás, cikluszavarok? Lehet, hogy a perimenopauzában vagyunk, és még csak nem is tudunk róla. Ez az időszak akár 5-10 évvel is megelőzheti a menopauzát (mikor végleg elmarad a menzesz), és rengeteg nő érez zavaró tüneteket anélkül, hogy felismerné, mi áll a háttérben. A perimenopauza az a rejtélyes időszak, amiről alig beszélünk, pedig nők ezreinek életét változtatja meg. Szó szerint megváltoztatja, hisz ez már a változókor előszobája.
– Változókor mint születésnapi ajándék?
– Életem legmegrázóbb kerek születésnapja volt a negyvenesem. Akkor már testi tüneteket produkáltam, a szédüléstől kezdve a nehézlégzésen át egészen a krónikus fáradékonyságig. Egyrészt azt gondoltam, biztosan azért, mert a negyvenedik születésnap minden nő életében egy mérföldkő – és szépen lassan majd a hormonok is kifáradnak. Másrészt nálam a tüneteket egy gyakori elváltozás, a mióma számlájára írták. Orvos létemre meg sem fordult a fejemben, hogy már változókorban vagyok.
– Mikor lépte át a változókor küszöbét?
– Negyvenhat éves voltam. Az utolsó három év volt a legkeményebb. Nagyon sokszor, havonta kétszer is borzasztó erős vérzés jelentkezett nálam, nem tudtam hosszabb távon előre tervezni. Megindultak a hangulatingadozások, váratlan dührohamok törtek rám, elsilányult fő büszkeségem, az én szép hajam, és megmagyarázhatatlan módon mindig fáradt voltam. Ha valaki rám nézett, biztosan úgy látta, hogy ez a nő menthetetlenül öregszik. A gyerekeim fiatal felnőtt korukba értek, mindketten gimibe jártak; mit ne mondjak, ezt az időszakot eléggé megsínylették. Nem éreztem jól magam a bőrömben, de így visszanézve örülök, hogy a változókor nálam a vártnál korábban köszöntött be.
– Ilyet eddig még senkitől nem hallottunk...
– Onnantól kezdve, hogy megszűnt a menstruációm, végre szebb lett a hajam, kitisztult a bőröm, és visszatért az életkedvem. Én tényleg fellélegeztem! Kivirultam – annak ellenére, hogy utána gyakoribbá váltak a migrénes fejfájásaim, és az is megviselt, hogy leromlott a látásom. Ha ez a két tünet nincs, akkor én ma a világ legboldogabb nője vagyok.
– Azóta újabb kerek születésnapot ünnepelt. Tapasztalt bármilyen más tünetet?
– Mostanában kezdett jelentkezni az agyi köd. Biztos megtörtént már mindenkivel, hogy mondani szeretett volna valamit, koncentrált, koncentrált, és nem jutott az eszébe egy név, egy szó. Éjszakai alvászavarom is van, és a változókor a húgyúti ferőzéstől sem kímél, pedig sosem volt ilyen panaszom. Nagyon sok nőtől hallom még a libidó csökkenését és a hüvelyszárazságot. Ebben az esetben fontosnak tartom, hogy olyan partnerünk legyen, akivel mindent meg tudunk beszélni.
A menopauza azt az egy napot jelöli, amikor kerek 12 hónapig elmarad a menstruáció.
– Ön szerint miért szégyelljük ennyire ezt az időszakot?
– Bevallom, először én magam is azt éreztem, hogy eljött a vég. A kozmetikusom külön felhívta a figyelmemet arra, hogy olyan helyen is szőr fog nőni, ahol soha nem számítottam volna rá. Kemény dolgokkal kell egy csapára szembenézni. Meggyőződésem, hogy sokkal több menopauzás specialistára és aktivistára lenne szükségünk, mert általuk nyíltabbá válhatna erről a diskurzus. Ma ritkán vagy későn küldik a nőket csontsűrű-ségmérésre, alig csinálnak egy-egy hormonpanelt, és a csalá-di anamnézis alapján a kardiológust is illene időben meglátogatni. Gondoljunk bele, olyan ez, mint a második pubertáskor, csak épp hormondömping nélkül.
– Honnan lehet erőt meríteni, ha megjelennek ezek a nagyon új és frusztráló tünetek? Önnek mi segített?
– Egy idő után a nő elfogadja, hogy változókorba ért. Én tudatosabb lettem az étkezésben, és visszafogottabbá váltam az öltözködésben. Már nem hordok miniszoknyát, mert a térdem nem a régi. Önkritikus vagyok, tudom, lesz ez még rosszabb is. (Nevet.) Odafigyelek az alvásra, a bőrápolásra. Ha bálba megyek, biztos, hogy nem veszek fel hosszú ujjú ruhát, napközben garbót, sálat, kesztyűt, mert úgy érzem, megfulladok. A férjek számára ezek mind vicces dolgok, főleg, ha először nyakig húzzuk a takarót, majd egy perc múlva ledobjuk magunkról. Csukd be az ablakot! Miért ég a villany? Nem jó a párna! Hová is tettem a telefonom? És hol van a szemüvegem? (Ismét nevet.)
– A férje hogyan élte meg a változást?
– A férjem észrevette, hogy a kisugárzásom jó irányban változik. Mérhetetlenül büszke rám, és mivel látja, hogy én most vagyok a karrierem csúcsán, ő is jobban figyel magára. Nálunk most a közelmúltban egy második szerelembe esés történt. Kirepültek a gyerekek, ezzel egy új fejezet kezdődött a közös életünkben. A változókor a párkapcsolatba is új lendületet vihet, mert sokáig jóformán minden a gyerekek körül forog.
– Nem viselte meg a megüresedett fészek?
– Jaj, de, nagyon! Pedig nem lehet elvárni, hogy egy 29 éves gyerek együtt lakjon a szüleivel.
Tartjuk a kapcsolatot, imádom, szeretem őket, ha jönnek, sokat főzök, és minden vasárnap anyukámnál ebédel a család.
– Milyen pozitívumai vannak az Ön számára a változókornak?
– Sokkal higgadtabb vagyok. Már tudok nemet mondani. Felesleges dolgokon nem rágódom. Családtagjaim szerint túlzott rendmániám van, de ebből is engedtem. Mostanában imádok úgy elmenni üzletbe, hogy nincs rajtam smink. Azelőtt nem vettem fel melegítőt, most kifejezetten szeretem a laza szetteket. Apropó! Vettem egy anti-aging vánkost, mert azt írták, hogy nem gyűrődik tőle az arc. Majdnem visszaküldtem! Alig bírtam rajta aludni, mire végre megszoktam. Már a nyakam se fáj. Viszont ha letérdelek, nehezebben állok fel: de egyelőre csak ennyi. Sok előnye van a változókornak, bár meg-megfordult már a fejemben: Vajon mennyi van még hátra...?
– Ezen töri a fejét?
– Persze. Már a B oldalra kerültem. Nem csoda, hogy ezzel is foglalkozunk, nemcsak negyven-, de hatvanévesen is. Addig jó esetben plusz izgalmakat keresünk. Olyan elfoglaltságokat, melyek kitöltik az életünket.
– Önnek melyek ezek?
– Legutóbb Lackfi János előtt olvastam fel a meséjét. Egy éve rendszeresen járok piláteszre. Igaz, itt még van restanciám, még azért lesem a telefonom, nem mondják-e vissza az órát. (Nevet.)
– Mit üzenne a nőtársainak?
– Azt, hogy olvassanak, és készüljenek. A változókor egyszer mindenkinél bekövetkezik. Nem kell pánikolni. Az, hogy most milyen minőségben élünk, kivetítődik a későbbi éveinkre. Hormonjaink már visszavonulóban, de ez nem jelenti azt, hogy mindennek vége.
– Egy korszak mégis lezárul.
– Igaz, de attól mi még jóban lehetünk önmagunkkal. Ha az ember belenéz a tükörbe, a mennyei mannát is az arcára kenheti, akkor is látni fogja, hogy nem a régi. De nem is baj, mert a ráncok az életesemények lenyomatai, egytől egyig hozzánk tartoznak. A múltkor találtam egy fényképet, amelyen a húgom volt az újszülött kislányával, én pedig a 17 éves lányommal. A lányom akkoriban nyílt ki a női létre, a húgom reproduktív évei csúcsán járt a babájával, én pedig már a menopauzát tapostam. Hormonális kavalkád: én mégis csak a tömény, túláradó nőiség fokozatait láttam. Mennyi nehéz és szép időszakon megyünk keresztül mi, nők az életünk során! Támogató és szerető család nélkül azonban ez mit sem érne.
