Sok helyütt már ünnepváró hangulat uralkodik, a lakásokat finom fenyőillat lengi be, a piacon, üzletben vásárolt vagy saját kezűleg készített adventi koszorúnak köszönhetően. Az adventi időszak a november 26-át követő első vasárnappal kezdődik. Ezen a napon gyújtják meg az adventi koszorún az első gyertyát, majd minden vasárnap még egyet.
A gyertyák a fény, az Úr közelgő eljövetelére utalnak. A szokás Hamburgból származik, 1838 telén Johann Wichern evangélikus teológus vezette be. Az ő idejében tűnt fel az első adventi koszorú, amely akkoriban még csak egy csilláron lógó faváz volt, 24 gyertyával. Pár évvel később a koszorút fenyőágakkal tekerték körbe. A szokás gyorsan terjedt, idővel a katolikusok is átvették. Katolikus templomban először Kölnben függött a koszorú, 1925-ben. Ennek azonban már csak négy gyertyája volt.
Az advent egyik öröme – főleg a gyerekek, de a felnőttek is örülnek neki! – az adventi naptár, amely a múlt század elején Bajorországból terjedt el. Bár a boltokban is kapható ez a 24 ablakocskás, édességet rejtő naptár, akár magunk is elkészíthetjük. Az apró ajándékokat deszkára vagy koszorúra is felerősíthetjük, kis zsákocskákba vagy pici dobozokba csomagolva. De akár kis házikót is barkácsolhatunk, csinos ablakocskákkal. Csak a fantáziánk szab határt.
A gyerekek nagyon várják december 6-át, Miklós napját is. Az egyik elképzelés szerint Szent Miklós a kis-ázsiai Pattarában született a IV. században. Égi jel hatására választották meg a Lycia tartománybeli Myra püspökének. Jóságáról számtalan legenda mesél. Az egyik szerint püspöksége idején Lyciában hatalmas éhínség tombolt. Szicíliában (ahol bőséges volt a termés) egy kereskedő álmot látott. Mikor felébredt, tenyerében három aranyat talált.
Elhajózott hát Myrába, ahol a város püspöke felvásárolta rakományát, s szétosztotta a szegények között. A legismertebb legenda három szegény leányról szól, akiknek ablakán három zacskó aranyat dobott be a püspök, hogy apjuk tisztességgel kiházasíthassa őket.
December 13-án van Luca napja. A Luca név a latin „lux”, azaz „fény” szóból származik. A legendák szerint Lúcia egy fiatal szűz volt az ókeresztény időkben. Mikor édesanyja megbetegedett, Szent Ágota sírjához ment, segítséget remélve. Ott álmot látott, amelynek hatására elhatározta, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meggyógyult, de mégis férjhez akarta adni a lányát egy pogány vőlegényhez. Lúcia kitartott elhatározása mellett, ezért megégették. (Egy másik legenda szerint a lány kiszúrta a szemét, hogy ne tetsszen a kérőjének. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok és vakok védelmezője.)
Az 1582-es Gergely-féle naptárreform előtt ez volt az év legrövidebb napja. Sok helyütt innen számították a nappalok meghosszabbodását. E napon nem szabadott fonni, mert Luca sok orsót dobott volna be az ablakon, és addig nem feküdhetett volna le a gazdasszony, amíg teli nem fonja az orsókat. Volt olyan falu, ahol azt tartották, hogy aki ezen a napon fon, annak meggyűlik az ujja hegye. Mosni, takarítani viszont lehetett, hisz a rend és a tisztaság Luca kedvére való volt. Volt, ahol a tyúkok fenekét mézzel kenték meg, hogy sokat tojjanak. Nem szabadott ilyenkor varrni, mert azt mondták, hogy ezzel a háziasszony bevarrja a fenekét tyúkoknak, s azok nem fognak tojni.
December 13-át gonoszjáró napként tartották számon. Az ólakat és a ház ajtaját fokhagymával jelölték meg, hogy a rontás, a gonosz szellem ellen védekezzenek. A férfiak e napon láttak hozzá a lucaszék készítéséhez, amelynek egyes darabjait más-más fából kellett kifaragni, és karácsonyra kellett elkészülnie. A babona szerint a karácsonyi misén e székre állva látni lehet a boszorkányokat. Luca napján jósolni is szoktak, és sokáig élt a lucázás szokása is. A fehér lepelbe öltözött lányok házról házra jártak, ahol általában különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni.
Ma már szinte mindenütt díszruhába öltözött fenyőfával várják az ünnepeket. Karácsonyfát először a nagy reformátor, Luther Márton állított a gyermekeinek (sokáig külön fácskát állítottak a lányoknak, külön fácskát a fiúknak). Tehát ez a szokás is Németországból terjedt el a világba. Volt ugyanis egy germán hiedelem, mely szerint a téli napforduló idején kiszabadulnak a gonosz szellemek, és csak az véd meg ellenük, ha az élet örökzöldje, a fenyőfa alá húzódunk.
