Szülni vagy nem szülni? Ez itt a kérdés! És a kissé kicsavart hamleti aforizma cseppet sem túlzás.
A demográfusok szerint korunk legnagyobb problémája a népességcsökkenés – a nők nem szülnek. Egy, legfeljebb két gyermeket vállalnak, a három gyermek már ritkaságszámba megy.
Az okok sokfélék: veszett munkatempó, önmegvalósítás (ha egy nő nem akar egész életében alulfizetett munkákat végezni, s valami pici karrierben gondolkodik, huszonhat-huszonhét éves lesz, mire iskoláit elvégzi, s elindulhat a szamárlétrán: dolgozni kezd), anyagi gondok (a női munka nem luxus, a család egy keresetből nem tud megélni), kiszolgáltatottság (gyereket szülni azt jelenti, hogy az anya azonnal hátrányos helyzetbe kerül, hiszen megszűnik az önálló keresete – s ma már kevés nő mellett áll erős férfi, aki ha megunja konyhaszagú nejét, akkor sem válik ) és a többi.
Eleget tenni az általános elvárásnak, miszerint az igazi nő karcsú, fiatal és már-már természetellenesen ápolt (heti szőrtelenítő hadjárat, manikűr és pedikűr, haj- és arcápolás, nappali smink, rendszeres mozgás) – lehetetlen egy követelődző, síró csecsemő mellett. S a legfőbb érv: egy gyermekeit nevelő, „nem dolgozó”, mindennapi családanyának nincs semmi becsülete. Pontosabban annyi, amennyi a gyermekgondozási segély összege. Mindenkinek igaza van, és minden érv mögött ott a hétköznapi valóság.
Én – körülnézve – egyvalamit látok: bizonytalanságot. Az én generációm és a tőlem fiatalabbak (huszonévesek) többsége úgy érzi, egyetlen lehetősége van: a mának élni.
A múlt megkérdőjelezhető, a jövő kilátástalan. Csak a jelen a biztos. Ha most lettem szerelmes, most kell boldognak lennem, kihörpinteni a mézédes poharat. Mert a szerelem elmúlik, a férfi pedig lekophat, és én még nem voltam boldog… Most kell táncolnom, mert holnap már nem lehet. Anyám is azt mondja: jaj, lányom, addig élvezd az életet, amíg nincs gyerek! Ha megkapom az álomállást (és megkapom, mert ma csak a fiatal munkaerő a perspektivikus), most kell dolgoznom, most kell oroszlánként harcolnom a pozícióért, mert holnapra elszalad a nagy lehetőség. És aki kimarad, az lemarad. S ha most kell dolgoznom, nem vállalhatok gyereket.
Persze, ettől később még vállalhatnék gyereket, ha ott állna mellettem a férj, aki százszázalékosan megbízható, akire támaszkodhatok. Igen ám, de hol vannak a férfiak? Hol van a mi Napunk, aki körül passzív Holdként nyugodtan keringhetünk? Hol van a Vadász, aki beszerzi a szükséges élelmet? Egy átlagos férfi keresete nem elég arra, hogy eltartson egy átlagos családot. Arról nem beszélve, hogy a mai férfiak általában nem akarnak nősülni – ami a nő számára egyértelmű üzenet: nem akarok felelősséget vállalni érted. A férfi manapság bármikor leléphet, magyarázkodás és gyerektartás nélkül… A nő önbizalma sérül – a férfi, akit szeret, nem vállalta fel teljes valójában ország-világ előtt, nem akarja fogni a kezét a nehéz pillanatokban.
És mi a helyzet azokkal a férfiakkal, akik megnősülnek? Sajnos, a holtomiglan-holtodiglan semmire sem biztosíték. A hűség a „balek férj” sajátossága, a nő bármikor egyedül maradhat a gyerektartás, a lakásfenntartás és a mindennapi élet gondjaival.
Persze, gyerek nélkül nem élet az élet… Ő a mi legnagyobb sikerélményünk, a legnagyobb boldogságunk. És egyáltalán: nélküle nem lenne értelme semminek. Ezért szülünk még akkor is, mikor a józan ész mást diktál. De már csak harminc felé, és legfeljebb egyet-kettőt.
