A probléma nem a nyár beköszöntével kezdődik. A vezető tünet a küllem valamilyen képzelt hiányosságával való állandó foglalkozás. A sasorrtól kezdve a nem megfelelő formájú tarkón át a lefittyedt ajkakig bármi képezhet problémát. Az olvasónak persze nem a pszichológus ugrik be először mint lehetséges segítség: kopogtasson be az illető egy plasztikai sebészhez – így a „jó tanács” –, ő majd egy életre szólóan megoldja a gondokat.
Nos, amennyiben valóban testképzavarral állunk szemben, a sebészkés hasznavehetetlen. Sok beteg a sikeres műtét után két héttel ismét jelentkezik a sebészénél. Vagyis ha sikerül is megszüntetni az egyik panaszt, az elégedetlenség kis idő elteltével áttevődik egy másik területre. Aki például kipipálta a zsírleszívást, rövidesen az orrával folytat szélmalomharcot. A probléma: az önmagunkkal való belső elégedetlenség.
Ha 48 kilósan is Miss Röfi kacag vissza ránk a tükörből, érdemes a lelkünk mélyére nézni: képesek vagyunk-e önmagunkat a környezetünk ítéletétől függetlenül észlelni? Vállaljuk-e a gyengeségeinket, meghalljuk-e egyáltalán a többiek bókjait, vagy azzal töltjük életünket, hogy másoknak szerepelünk, és arra használjuk fel a külsőnket, hogy eltereljük a figyelmet a nemkívánatos vagy magunk előtt is szégyellt tulajdonságainkról?
Az önéheztetéssel járó anorexia egyik tünete ugyancsak a testképzavar. A kórosan soványak nem egyszerűen véznák, hanem torzul önmaguk észlelése is. Amikor anorexiás betegeknek egy olyan eszközt adunk, amivel egy nőt ábrázoló fénykép szélességét tetszés szerint változtathatják, és megkérjük őket, hogy állítsák be a nő méretét akkorára, amekkorák ők maguk, jóval szélesebbre, azaz kövérebbre állítják a képet, mint ahogy a valóságban kinéznek.
A pszichiátriában testdiszmorfiás zavarként ismert jelenség különösen „fertőző”. Legyenek bár a külső szemlélő szerint karcsúak, csokibarnák és kívánatosak, a testképzavartól szenvedők számára mást mutat a tükör.
- Írd fel egy kettéhajtott lapra, melyek azok a tulajdonságaid, amelyeket kedvelsz magadban, valamint hogy melyikeken szeretnél változtatni. Beszélj erről valakivel, akiben megbízol. Talán azok a vonásaid, melyeket nem értékelsz, más megvilágításba, új kontextusba helyezve kedvezőnek is tűnhetnek. Ehhez hasonló gyakorlatokon keresztül sikerülhet a legnehezebb feladat: önmagad megismerése és elfogadása.
- Állandó mérlegen állás és tükörmustra helyett nézz meg egy magadról készült fotót vagy egy olyan videót, amelyen szerepelsz. Mivel a felvételek elkészülte és a megtekintésük közötti idő jóval hosszabb, mint amikor a tükör előtt állva azonnal eléd tárul a látvány, kevesebb lehetőség nyílik arra, hogy a belső, magaddal kapcsolatos hiedelmeid torzítsák a látványt. Magyarán: egy jóval reálisabb és objektívebb képet kapsz önmagadról.
- Elemezd a külsőddel kapcsolatos gondolkodásmódod: a tökéletességre való törekvés, a „mindent vagy semmit” típusú gondolkodás helyett próbálj odafigyelni az apróbb eredményeidre is. A kudarcok állandó hangsúlyozása, illetve a sikereid elbagatellizálása és leértékelése tartós elégedetlenséghez, és közvetve a testképzavar fennmaradásához vezethet!
- Próbáld meg végiggondolni, mi az, amit a külsőd előtérbe helyezésével el akarsz rejteni önmagad elől. Miért fontos, hogy makulátlan és tökéletes legyél? És fordítva: mit veszítesz azzal, hogy nem vagy hibátlan? Milyen kockázatokkal jár jellegzetességeid felvállalása?
