Miben ütnek egymásra? Mit örökölünk édesanyánktól?
Sok mindent örökölhetünk. A genetikai adottságokat erősen befolyásolják a lelki tényezők, az egyéni változékonyság, illetve a környezeti hatások. A belső nemi szervek – méh, petevezeték – milyensége, elhelyezkedése, a kötőszöveti állomány, a vázrendszer, a szülőcsatorna, a reproduktív hormonrendszer szabályos vagy rendszertelen működése lehet hasonló anyában és lányában.
Azt is tudjuk, hogy az ikerterhesség örökölhető. De például a szexuális szabadsággal együtt járnak a nemi úton terjedő betegségek, amelyek nehezíthetik a teherbe esést. Ettől kezdve nehéz megmondani, mi a genetika szerepe annál a nőnél, akinek az anyja ötöt szült, ő pedig egyet sem. Hiszen könnyen lehet, hogy stressz hatására egy időre leállt a peteérés, vagy egy elhanyagolt és ki nem kezelt fertőzés a magyarázat. És van, mikor a meddőség a természet bölcsességét dicséri. Gyakori ugyanis, hogy akinek nincs gyereke, annak a genetikai állományában valami nem stimmel – és a természet azt a hibát nem akarja továbbvinni. Régebben például az, akinek a hormonszintje alacsonyabb volt, azt nem örökíthette tovább, hiszen nem lett gyereke. Ma már ezeknek az asszonyoknak a többségét terhességhez lehet segíteni.
Manapság örvendetesen nagy kultusza van a szoptatásnak. Az már kevésbé jó, hogy azoknak a nőknek, akik viszont nem tudnak szoptatni, ez súlyos teher. Hiszen a közhiedelem szerint aki akar, az képes rá.
A tejmirigyek nagysága és „funkcióképessége” határozza meg, ki mennyire tud szoptatni. Illetve az, hogy a hormonális kör, amely a tejelválasztást szabályozza, hogyan működik. Tévhit, hogy a nagy mellű nőknek több az anyateje. Az viszont megint csak félrevezető, ha a kismama azt hiszi, hogy saját édesanyja nem tudott szoptatni, akkor ő sem fog, hiszen az előző generációban nem volt divat.
„Van, amiben azonban nem hasonlítunk: Kati lányomnak nincs rendben a hormonháztartása. Mindig is negyven-ötven naponként menstruált, és keveset. Mégis nagyon könnyen esett teherbe mind a háromszor. A mamámnak is, nekem is teljesen szabályos volt a havi vérzésünk, igaz – egészen a szülésig –, erős görcsök és fejfájás kísérte.”
A jó orvos megkérdezi a kismamától, hogyan született ő maga. Akit az anyukája nehezen szült, annak a szülésére kicsit jobban oda kell figyelni. Mert ha a testalkatot az édesanyjától örökölte, akkor a szülőcsatornája hasonló, és várhatóan szintén nehezen fog rajta átférni a gyerek. Persze a „nehéz szülés” is részben pszichés kategória, sok függ a fájdalomtűrő képességtől, ami nagyrészt szociálisan meghatározott. Ha az anya gyerekkora óta stresszeli a lányát, hogy fáj a szülés, akkor az merev izomcsomó lesz, mire beér a kórházba, és valóban fájdalmas lesz számára a tágulás. A szülés körüli helyzetben általában megismerjük az asszonyok igazi természetét.
A női működésünket átvivő gének azért átjutnak belénk. Ám a nőiességünkben való kiteljesedés, a harmónia átvitele mintha akadozna. Anyáink nem voltak szebbek sem, jobbak sem, de mintha kevesebb bajuk lett volna magukkal.
„Anyu tökéletes öntudattal viseli a nőiességét, bennem pedig ezen a téren nincs semmi önbizalom. Talán, mert olyan nagyon szép volt, vagy mert sokkal jobban szeretett annál, minthogy rivalizáljon velem, sosem volt köztünk vetélkedés. Tehát nem állíthatom, hogy elnyomott volna e téren. Talán amiatt rekedt meg bennem a nőiesség, hogy – úgy nyolcéves korom körül – elváltak a szüleim, és az én rajongva szeretett apám, akinek én voltam a tündérkirálylánya, elkerült a családból. Onnantól sokáig nem volt senki, aki engem nőnek nézett volna.” (Krisztina)
Bizonyos rákfajták kockázata klinikailag igazoltan öröklődik. Ilyenek a mellrák vagy a vastagbélrák bizonyos fajtái.
A méhnyakrák rizikója nem öröklődik, hiszen a mai tudásunk szerint 99 százalékban a HPV felelős érte.
Bizonyos környezeti hatásokra, bizonyos szöveti adottságokkal alakulhat ki a vírusfertőzésből méhnyakrák. Így tehát mégis nehéz azt mondani, hogy az öröklésnek nincs egyáltalán szerepe, hiszen nem minden nőnél okoz bajt a HPV. Azok a javító mechanizmusok, amelyek a rákkeltő hatást kivédik, az egyik nőnél gyengébbek, a másiknál erősebbek.
A méhtestráknál a hajlamosító tényezőket lehet örökölni. Ilyen tényező a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a kövérség – ezek teszik kiszolgáltatottá a nőket a méhtestrákkal szemben, azzal, hogy megváltoztatják a hormonháztartást.
