A Pozsonyt Komárommal összekötő úton haladva, Hegyéte és Alistál közt megbújva Albár község fogad bennünket. A főút mentén haladva kikerüljük a templomot, mely illemtudó és szívélyes házigazdaként köszönt bennünket, hátrakulcsolt kézzel biccent felénk. Az utcák tiszták, rendezettek. Körbetekintve feltesszük a kérdést: vajon mi rejlik a nagy összeszedettség mögött? Milyen hétköznapokat rejtenek a sima házfalak? Milyen titkos kincsei vannak a falucskának, amiért nem hagyhatjuk ki turistaútvonalunkból? Mert már első látásra paradicsomnak tűnik, ha a lakótelepről menekülni akarunk a természetbe.
Albár 630 lakosával az alacsonyabb lélekszámú csallóközi falvak közé sorolható. Nevét már a 13. században említik hivatalos iratok. Később is gyakorta esik szó róla, főként a birtokösszeírásokban, vízrajzi térképeken, hiszen földjeit számtalanszor felosztották, bérelték – azaz használták – a környék vallási nemesei, mivel közvetlenül az esztergomi érsek birtokaihoz tartozott. (© Fotó: Dömötör Ede)
A középkorban Kis-Bár (a jelenlegi falu területének nyugati része), és Maád (vagyis Mad) községek is Albár részét képezték. Noha a Csallóköz nem volt a törökök adófizetője, azok szívesen portyáztak a környéken. A különböző járványok mindig is gyakoriak voltak eme mocsárvilágban, így nem csoda, ha a falu a 16. sz. közepére elnéptelenedett. 1600 körül már ismét megemlítik mint nemesek lakta községet 8 házzal, mely később, a Rákóczi-szabadságharc időszakában a felkelők oldalára állt.
A vereség után olyan helyzet alakult ki, mely nem kedvezett az új, változásokat hirdető eszméknek, így a falu ismét az érsekség uralma alá került. 1848-ban néhány albári beállt a pozsonyi ezredbe. A század második felében a helyi lakosság felvásárolta a telkeket, de új földesurak is érkeztek.
Bár Trianon drámai változást jelentett, Albár élete a régi mederben folydogált tovább. A lakosság mezőgazdasággal foglalkozott, de érkeztek iparosok is a faluba: ezek közül legtöbben ma is a kovácsokat emlegetik.
A II. világháborút követően a tragikus szlovák-magyar lakosságcsere következtében 36 magyar családot – a tehetősebbeket – áttelepítettek Magyarországra, csehországi kényszermunkára pedig 5 családot deportáltak. 1948 után Albár is „szocialista faluvá” változott. Az elterjedt séma szerint megalakult a Csemadok, felfejlődött az infrastruktúra, a szövetkezet, a helyi vendéglátó-ipari egység, az üzlet. A lakosság egy része dunaszerdahelyi, illetve pozsonyi ipari létesítményekben talált munkát. 1989 után a változások az albári élet részévé váltak… Hogyan fest a 21.század Albáron? Képeinken ezt próbáljuk bemutatni.
Bereck Oszkár, Albár polgármestere 18 éve:
– Mindig is fontosnak tartottam a hagyományápolást. Az iskolát, a templomot igyekszem fenntartani, a polgárok ügyeit, bajait is próbálom érdemben megítélni. Arra törekszem, hogy ez a kicsi falu ne sorvadjon el, sőt! Hogy a lakosság ne vándoroljon el, hanem szeressen itt élni. Nagy örömömre azt tapasztalom, hogy egyre többen települnek be hozzánk a városból, illetve sokan visszaköltöznek szülőfalujukba. Sok az új ház, még többen kezdenek felújításba, azaz örökölt házukat átépítik. Van 39 bérlakásunk, és újakat is szeretnénk építeni. Mint említettem, igyekszünk megtartani az iskolát.
Bereck Oszkár, Albár polgármestere
– Az iskola az infrastruktúra része, hiszen ha a gyereket iskolai, pajtási élmények kötik Albárhoz, kialakul egy erős kötődése. Ráadásul iskolánk a 18. században létesült, és azóta mindig voltak diákjai. Az osztályok egyébként a felújított paplakban működnek. Szeretnénk azt is, ha Albárnak lenne saját plébániája, mely már épülőben van. A lakosság túlnyomórészt katolikus. Jelenleg Pozsonyból jár ki szentmisét tartani a plébános úr. Ami a fejlesztési terveket illeti, elkészült az ipari park tervezete. A lakosság nagy része még mindig a környező váro- sokban dolgozik, de páran a helyi konténergyárban találtak munkát. Jellemző, hogy sokan kertészkednek, főként karfiolt, paradicsomot termelnek.
A falu határában fekszenek a tőzegtavak, melyek turisztikai szempontból ígéretesek, bár hatalmas befektetést igényelnének. Meg kell említeni még a járási hulladékgyűjtőt, mely szintén községünk határában található.
A Szent Anna-templom, a település legértékesebb műemléke. Alapjait egy barokk kápolna képezi, melyet az 1772-ben elhunyt Mészáros Katalin emlékére emeltek. A falu nemesei időről időre felújították, magasabbra emelték: „kiépítették”. Sajnos az eredeti oltárt 1980-ban meggondolatlanul eltávolították. A padok a barokk-klasszicista időket idézik, 1880 táján készültek. A keresztelőmedence, fedelén Jézus Krisztus szoborcsoportjával a templom építésének idejéből származik.
A toronyban két rézharang lakik. Az egyiket 1808-ban készítették Budapesten. A nagyobbik harangot az albári római katolikus hívők adományaiból öntötték 1926-ban Nagyszombatban. (Az I. világháború idején hadi célokra elkobzott harang helyett.)
A tőzegkitermelés helyén létrejött tó egy része. Célszerűbb lenne használni a tórendszer megnevezést, mivel közel 60 ha kiterjedésű vízfelületről van szó. A horgászok kedvelt helye. Vigyázat, a lubickolás csak jó úszóknak ajánlott!
Ollé József, 65 éves:
– Jómagam a hatvanas években Pozsonyban kaptam munkát, a postahivatalban. Egyébként sok albári dolgozott ott akkoriban, a vasút teljes gőzzel működött: hozta-vitte az embereket Pozsonyba, Komáromba. Aztán a hetvenes években elkezdtek épülni a szövetkezet épületei. Mi népiesen csak „Ki mit tud?” cégnek hívtuk, mivel akinek munka kellett, csak odament, s ha éppen ácsra volt szükség, akkor ácsnak mondta magát, ha kőművesre, akkor kőművesnek. Valamikor sokféle vallás képviseltette magát a faluban: voltak katolikusok, zsidók, reformátusok, pár kisebb vallási felekezet, és a lakosságcserét követően még evangélikusok is akadtak. Egyébként az utóbbi években sok „idegen” települt meg a faluban, ők rendszerint ingáznak: eljárnak dolgozni. A régi mesterségek közül a kovácsság jut eszembe, egészen a hatvanas évekig volt kovács a faluban, akinek érdekesmód a vezetékneve is Kovács volt...
Ollé József
1896-ban épült meg a Dunaszerdahely–Komárom vasútvonal, és az egyik állomása Albár lett. A vonal a mai napig működik, de a faluban már nincs jegykiadás. Ez a kép egyébként sok más csallóközi falucskában készülhetett volna. Az állomás tipikus, apró barna épülete sok-sok éven át szolgálta az utasokat, de miután a jegykiadás leállt, helyiségei pillanatok alatt megteltek szeméttel.
Rétessütés: Bereck Mária néni megmutatja, hogyan is készül az igazi albári házi túrós rétes, melynek fortélyait egykor édesanyjától tanulta, és ma próbálja átadni unokáinak.
Recept
H. a tésztához: 60 dkg liszt (szigorúan gútai, rétesliszt), 1 tojás, fél kiskanál só, 3 dl langyos víz, 15-20 percig kézzel kell megdolgozni, hogy a tészta „hólyagos” legyen, közben állandóan csapkodjuk a tálhoz. 20 perc dolgozás után 20 perc pihenés jár a tésztának. Ezután kezdhetjük nyújtani, vagyis kihúzni, szögletes asztalon, egy szép tiszta abroszra. Ha kihúztuk, hagyjuk száradni, hogy pergamenszerű legyen.
H. a töltelékhez: 75 dkg túró, 1 tejföl, 5 tojássárgája és -fehérje, 1 cs. vaníliás cukor, 9 evőkanál porcukor. A felsoroltakat összekeverjük, kivéve a fehérjét, mert azt felverve adjuk hozzá a legvégén. Majd ha mindez elkészült, a tölteléket a kinyújtott tésztára kanalazzuk, és mazsolával meghintjük. Ekkor következik a feltekerés, ami a rétessütés legkényesebb része, úgyhogy csak óvatosan...Ha ez sikerült, a rétest 20 percre a sütőbe tesszük.
Bögi Margit, aki férjével együtt kertészkedik, éppen „szüretel”. Üvegházban, fóliasátor alatt paradicsomot termelnek. Sok munkájuk fekszik benne, hiszen a szép zöldes udvaron, a hatalmas kerten és a paradicsomtöveken is látszik, hogy ápolva vannak.
„A tavirózsa halászállással” című idill valakinek a teremtő munkáját dicséri.
Tóparti csendélet náddal, szitakötővel és halászállással egy forró délelőttön.
Pornoki Bertalanffy János síremléke a helyi temetőben. Betelepülő földesúrként került Albárra. Az 1848-as események kapcsán merült fel a neve. 1867-ben törvényszéki táblalbíró és földbirtokos. Mint főhadnagy tagja a Pozsony vármegyei Honvéd Egyletnek, később törvényszéki jegyzőkönyvvezető, végül királyi járásbíró. Sírját március 15. alkalmából évente megkoszorúzzák.
Horgászok a városból.
A polgármester halastava a horgászok, piknikezők körében egyre ismertebbé válik. Alistál irányában található, közvetlenül a főút mellett. Egy kisebb összeg fejében szabad a halászat! A környező vizek jellegzetes halai fordulnak itt elő. A tó partján nyaralók szolgálják a turistaforgalmat.
