Évente kétszer szokatlan jelenségre figyel föl Párizs éjféli látogatója. Az éjszakai órán nőni kezd a sor egy bizonyos üzlet előtt. Január vagy augusztus van, szezonvég, és a Hermes divatház a Faubourg Saint-Honoré 24. alatt kiárusítja évi kollekcióit bőrből, selyemből, de mindenekelőtt kendőből.
Hermes-kendőben és -táskával járni ma már presztízskérdés, ha az ember bizonyos társadalmi osztályhoz kíván tartozni. Ám ettől függetlenül a Hermes-táskák és -kendők gyönyörűek, könnyűek. És veszettül drágák.
Minden közel kétszáz éve kezdődött. 1828-ban tér vissza Párizsba a németországi száműzetésből Thierry Hermes szíjgyártó. Tíz évvel később saját műhelyt nyit Párizs leggyorsabban fejlődő iparosnegyedében, a Madeleine-ben.
Az első időkben csupán nyerget és lószerszámot gyártott, de ezt olyan jól csinálta, hogy megnyerte az 1867-es világkiállítás nagydíját. Akkor családi vállalkozást alapított, amely a mai napig virágzik.
A család második nemzedéke a rangos Champs-Elysées negyedbe költöztette át a boltot, ahol a párizsi előkelőségek kocsijai jártak. Az iparba csakhamar az összes fiú beletanult. Különleges üzleti érzékük volt, és jó szemmel követték az ízlés változásait.
Emile-Maurice, a legkisebb fiú volt a legügyesebb: nem egész harminc év alatt betört Németország, Hollandia, Belgium, Lengyelország és Oroszország piacaira. A Hermes cég lett II. Miklós cár udvari szíjgyártója!
1902-ben a cég szélesítette a kínálatot. Bőröveket, kesztyűket, ékszereket, táskákat, ruhaneműt, sportszereket és immár automobil-kiegészítőket kezdtek gyártani, s ezzel megnyerték maguknak a legelőkelőbb vásárlóközönséget, a román és a spanyol királyi udvart, valamint a japán császárt. Emile-Maurice elment Amerikába, és elhozta az Európában addig ismeretlen cipzárt. Az új nyílászárót hamar megkedvelte a gyorsaságot értékelő századelő!
Az első fétisértékű termék, a retikül a nagy gazdasági válság idején jelent meg a piacon. A cég századik születésnapján pedig a pultra került – a selyemkendő. 1931-ben meghalt Emile-Maurice, és a céget a vejei vették át. Az egyik, Robert tehetséges rajzoló és tervező volt. Az ő keze munkáját dicsérik a legendás selyemkendők. A másik vő, Jean-René alkotta meg másik híres terméküket, a selyem nyakkendőt. És megjelentek a különféle parfümök, hamutartók és zsebkendők. A vevőkör újabb hírességekkel bővült. Ide járt Grace Kelly monacói hercegné, Windsor hercegnője és hercege, Ingrid Bergman, Jackie Kennedy és mások. A hetvenes években a cég butikokat nyitott Nyugat- Európában, az Egyesült Államokban és Japánban.
Tanulságos a Hermes cég stratégiája. Üzletei helyét gondosan megválogatja. Nemcsak azt nézi, mennyi ott a lakosság, hanem anyagi helyzetét, tehát a bevételeit is felméri. New Yorkban például csak a Manhattan felelt meg neki. Egyedül a magához hasonlók közé települ. Mert ahol a Hermes bolt megjelenik, ott biztosak lehetünk, hogy sok pénz tud gazdát cserélni.
A Birkin-bag
A Kelly táska „továbbfejlesztett” változata. 1984-ben került bemutatásra – és Jane Birkinről, a neves színésznőről kapta a nevét. Jane Birkin egyszer repülőgépen utazott a Hermes igazgatójával, Dumas úrral, akinek elpanaszolta, hogy mennyire nem praktikusak a mai táskák, egy dolgozó nő nem tud bennük rendesen elrakodni. A következmény: kifejlesztették a Birkin-baget, melynek újabb változatai akár már a csecsemőholmik tárolására is alkalmasak lehetnek. (A képen Kate Moss a legújabb modellel.)
A Kelly-bag
Először Haut á Courrolet-nak hívták, ma Kellynek ismerik, és 1930-ban kezdték el gyártani. Azóta hívják Kellynek, mióta a Life magazin fotósa lencsevégre kapta Grace Kellyt, aki ezzel a táskával igyekezett eltakarni bimbózó terhességét. A Kelly a legeladottabb táska a Hermes cég történetében. Minden darab egyedi, egyetlen kézműves készíti két hét leforgása alatt. A hölgyek évekig várnak, hogy a várakozólistán sorra kerüljenek, s egy eredeti Hermes-táska tulajdonosai legyenek. (Ára 350 ezer koronánál kezdődik, a határ a csillagos ég.)
