Korunk új tempót diktál a divatnak. Hova mit vegyünk fel, mi az illő viselet? Némely munkahely bevezette a dress code-ot – vagyis benső szabályzatban írja elő, mit viseljenek az alkalmazottak.Tabuk omlanak le, szabályok vesztik érvényüket. Az alkalmi viseletek tekintetében legalább annyira körültekintőnek kell lenni, mint hétköznap. Emellett tartsuk szem előtt a régi bevált (amfórás) jelszót: Tartalomhoz a forma. Összeállításunkban azoknak szeretnénk segíteni, akik kissé határozatlanok. Mit viseljen az üzletasszony, a banktisztvelő, az ügynök? Mit tegyünk, mikor egy meghívón az áll: Dress code – Black – tie. Itt a báli szezon: kell a báli kesztyű, vagy nem?
Az öltözködés tekintetében, úgy általánosságban, a nőnek egyetlen nagy szabályt érdemes betartania: ne öltözzön úgy, hogy egyből ágyra vagy színpadra képzelje az, aki meglátja! Csak, ha ez a nő szándéka. Akkor viszont ne csodálkozzék, ha közönségesen beszélnek vele. „Úrinő” az, akit annak tartanak. És a szoknya hossza nem a divattól, hanem az alaktól függ. Sok nő betegsége az agyonékszerezés: egy lógós, jó nagy meg köves arany fülbevaló, négy-öt lánc meg kitűző, meg egy jó nagy gyűrű. Borzalmas látvány! A kevés az elegáns. Sok ilyen aranyszabály van, amit érdemes betartani. A nevetségesség a legszörnyűbb élethelyzet: rosszindulatú, negatív érzelmeket keltünk, minden más benső értékünk elhalványul. És a legfontosabb: csakis saját magunk tehetünk róla.
Kaskó Renáta (32), Kassa, menedzser
Nagykapos mellől, Abaráról származik. Először a munkaügyi hivatalban dolgozott, majd a vámügyi hivatalban volt adóellenőr. Közben öt évig otthon volt a lányaival (ma már 6 és 8 évesek). Jelenleg egy biztosítónál dolgozik, novemberben pedig vált: egy befektetési társaság kereskedelmi igazgatója lesz.
Kaskó Renáta
– Az eddigi munkahelyeimen – a vámhivatal kivételével, ahol egyenruhában dolgoztam – nagyjából ugyanaz volt az elvárás: szolid elegancia és visszafogottság. Talpig kosztümben járok, hiszen ügyfelekkel találkozom nap mint nap, és fontos, hogy jó benyomást keltsek. A nadrágkosztümöt szeretem, szoknyát nem nagyon viselek, s ha igen, kizárólag testszínű harisnyával. (A protokollszakértőkkel együtt vallom: a harisnya csak akkor legyen mintás, ha szántszándékkal villogni akarunk.) A márka nem fontos, inkább a minőség. A sötétebb színek között válogatok, és a fekete vagy sötétkék kosztümöket fehér kiegészítőkkel hordom. Ez a kombináció állítólag jellemző a Bak jegyűekre (december végén születtem), és nálam tényleg bejött.
Általában magas sarkú cipőt viselek, mert az a nőies. Szeretem a fülbevalót, ami nálam ezüst vagy fekete, színeset itt sem hordok. A smink is kötelező. Bár régen alig hordtam, mára megkedveltem a sportosabb öltözéket is. Persze, kizárólag a szabadidőmben!
Lukačovič Éva (41) bankár
Éva Szencen lakik, az OTP szenci bankfiókjának az igazgatója. Két szép, nagy gyereke van, igazi energiabomba: a munkát és a családot is „ezerrel” győzi.
– Soha nem álltam hosszú perceken át a szekrényem előtt, hogy mit vegyek fel: a divat soha nem volt nálam központi kérdés. Ezért aztán, mikor hat évvel ezelőtt kineveztek, és kézhez kaptam az írásos dress code-ot, nem omlott össze bennem a világ. Azóta szigorú előírások szerint öltözködöm. És én jól érzem magam a fekete, illetve sötétkék kosztümökben! Ezeket a legtöbbször varratom, mivel magas vagyok, és nehezen kapok magamra konfekciót.
Lukačovič Éva
– Blúzból nálunk csak a fehér a megengedett, és az átlátszó anyagoktól, mély dekoltázstól is búcsút kellett vennem. Mindez abban segít, hogy ügyfeleink ne a nőt, hanem a tárgyalóképes banki szakembert lássák bennem és a kolléganőimben. A bankban a cég imázsát kell kommunikálnunk a külvilág felé, nem pedig a saját egyéniségünket, ezért még a télen-nyáron kötelező harisnya sem lehet extravagáns. A vállalati összejöveteleken, partikon már mindenki a saját ízlése szerint öltözködhet. Én személy szerint az Audrey Hepburn-féle „kis feketére” esküszöm. A partikon már feltűnőbb ékszereket, erősebb sminket is használhatunk, sőt, ilyenkor a szinte már második „bőrömmé” vált Versace parfümmel sem kell csínján bánnom.
Este megkönnyebbülve lépek ki a kötelező zárt, magas sarkú cipőből, és ugrom bele a farmeromba, és hogy kiszellőztessem a fejem, nagyot sétálok a gyerekeimmel és kanári dogunkkal, Meggyvel.
Melecsky Beáta (42) tévés
Beáta a szőgyéni televízió szerkesztő-riportere. Egy tizenhét éves lánya van, és imádja a munkáját: nem adná semmiért.
– A média világában fontos a megjelenés, hiszen az öltözéknek is üzenete van. Nálunk mindenki a saját jó ízlésére van utalva, hiszen egy kis helyi televízió, mint a miénk, nem tud stylistot alkalmazni. És minden felvételhez másképp kell öltözködni!
Melecsky Beáta
– Mikor kinti riportokat készítünk, a praktikus viselet a kívánatos: tűsarkú cipőben nehezen mozognék a terepen (márpedig mifelénk sok és sokféle a domb). A stúdiófelvételeknél mindig az adott téma a meghatározó – egy gyémántlakodalomas vagy szüreti bálos híranyaghoz nem igazán illik a sötét kiskosztüm. Nem vagyok a szigorúan klasszikus elegancia híve: szeretem feldobni a fekete kisruhát valamivel, egy feltűnőbb ékszerrrel, mintás kendővel. A képernyőn persze a színekkel óvatosan kell bánnunk: ott kedvezőbbek a sötétebb színek, hiszen a kamera vagy öt kilóval „ducibbnak” mutatja az embert. Ennek ellenére én felveszem a narancssárgát, terrakottát, pirosat is, főleg most, ősszel, amikor alapjáraton melankolikusabb az ember. A harsányabb, erőteljes színek feltöltenek, lendületet adnak. Nincs nagy ruhatáram, igyekszem jól kombinálható darabokat választani.
Ösztönös vásárló vagyok, és ha beleszeretek egy holmiba, utána hosszú évekig hordom, más-más kiegészítővel feldobva. A trendis cuccokkal kicsit úgy vagyok, ahogyan II. Erzsébet: „Ha nem rohansz a divat után, nem tudsz kimenni belőle.” A márkákat sem szeretem, mert feleslegesen sok pénzt vesznek ki az ember zsebéből.
Godár Ivett (29) munkatárs
Ivett a Magyar Köztársaság Nagykövetsége Külgazdasági Irodájának turisztikai munkatársa Pozsonyban, amúgy Dunaszerdahelyen él a párjával.
– Amikor idekerültem, eleinte biztosan segített volna, ha írásos dress code áll a rendelkezésemre. Kezdetben a munkatársaimtól lestem el a szabályokat. Kezdetben túlzásba vittem az eleganciát, de mára rájöttem, kosztümből a sportos változat vagy a szoknya-blúz is elfogadott, nem csupán a konzervatív angol szabásvonal.
Godár Ivett
– Természetesen, ha megnyitókon, nyilvános rendezvényeken veszek részt, akkor szigorúan elegáns vagyok. Gyakran utazom, és ilyenkor körül szoktam nézni a helyi üzletekben, és bizony nem mindig tudok ellenállni a csábításnak. Az őszi-téli hónapokban egyébként sokkal könnyebb megfelelni az elvárásoknak, mint nyáron, amikor a rekkenő hőségben ránk olvad a harisnya. Ilyenkor legtöbbször könnyű kis szandálban, vidám színű felsőben indulok el otthonról, majd a munkahelyemen átöltözöm.
A magánéletemben jobban kedvelem a sportosabb holmikat, valamint a farmernadrágot. Hetente kétszer pedig, amikor fitneszterembe megyek, kilazulok, és szabadidőruhába bújok.
Tóth Szilvia (31) tanár
Szilvia a tardoskeddi alapiskola igazgatónője, egy tündéri ötéves kisfiú anyukája.
– Édesanyám veleszületett eleganciája mindig nagy hatással volt rám. Korán megtanultam, hiába mondják, hogy nem a ruha számít, ez azért nem teljesen igaz. Az első benyomásnál igenis sokat nyom a latba! Ezért is vagyok a klasszikus öltözködés híve. Annak ellenére, hogy az iskolaügyben nincsenek írott (csupán íratlan, az viszont jó pár) öltözködési szabályok, kizárólag kosztümökben járok.
Tóth Szilvia
– Arra törekszem, hogy kevés szín és minta legyen rajtam, s az összhang érdekében „áldozatokra” is képes vagyok: például körömcipőben dolgozom végig a napot. Fontosnak tartom, hogy megjelenésemmel is példát mutassak a tanulóinknak. Egyébként a maximalizmus mindenben jellemző rám. Szeretek és tudok vásárolni: kedvenc üzleteimben (Promod, Mangó) biztos kézzel nyúlok a hozzám illő darabokhoz. Nemegyszer anyu véleményét is kikérem, főleg, ha a bankigazgató férjem oldalán kell megjelennem, s nem csupán „magamat” képviselem.
White tie
Ha NAGYESTÉLYI (WHITE TIE), akkor rögtön az operabálra gondolunk: krinolinos, kesztyűs, keppes meg frakkos „kiszereléssel”. Ez a legmagasabb szintű elegancia, ilyenben nem sokszor van részünk életünk folyamán. Az ilyen eleganciához a megfelelő helyszín az operabál. Az úr itt fekete frakkot visel, keményített inget, fehér mellényt, fehér, kézzel kötött csokornyakkendőt, kezében fehér kesztyűt tart, a lábán papucscipő (escarpens).
A hölgy számára kötelező a nagyestélyi, a kesztyű, a 7 centinél magasabb sarkú cipő, belépéskor a fedett váll (kepp, bunda) és kis kézitáska. Kétségkívül ez a legméltóságteljesebb megjelenés!
Black tie
A bálok többsége a kisestélyi öltözéket pártolja. Schiffer Miklós így ír erről: „Ilyenkor a szmoking fekete vagy éjkék, a férfi fekete csokornyakkendővel, állógalléros inggel, mellénnyel és lakkcipővel viseli. A hölgyek hosszú kisestélyijéhez nem kötelező a kesztyű, de a magas sarkú cipő, a nyaklánc és a kis táska (akár vállon is) annál inkább! Black tie-ban bálba indulhatunk, szigorúan este 6 óra után!” Megjegyzésünk: Schiffer úrhoz kapcsolódva meg kell jegyeznünk, amit kevesen tudnak: a szmoking zakóujja alól 1 cm-re ki kell, hogy kandikáljon az ingujj! Ez aranyszabály. Az urak cipőtalpa meg véletlenül se legyen gumi, kizárólag a bőrtalp jön számításba. Amit másképp csinálhatunk: Hogy a zenés-táncos rendezvényt ne kelljen az uraknak kötözött sonkaként végigizzadniuk, elhagyhatják a mellényt. Az ingujjra vetkőzés azonban teljességében ki van zárva. Úriember ilyen hibát nem követ el!
A hölgyek kisestélyije lazább szerkesztésű (krinolinmentes) is lehet, korzet, ill. hosszú tubusruha. A ruhahossz miatt a zárt orrú báli cipőből nem engedhetünk! A nyitott orr befejezetlen, alulöltözött hatást kelt. (Majd a rövidebb koktélruháknál alkalmazhatjuk!) Bizsu helyett a báli belépő kiegészítője a míves ékszer.
Officiel
Az OFFICIEL az öltönyös megjelenést jelenti, és ha nem akarunk olyan szigorúak lenni, mint Schiffer Miklós (márpedig nem akarunk), elegáns selyem nyakkendővel kevésbé elegáns bálokba, esti alkalmakra is viselhetjük. Schiffer Miklós szerint „... öltönyös megjelenés: az úriember sötét öltönyben van, elegáns nyakkendővel viseli kötelezően fehér ingét, míg a hölgy alkalmi ruhában, koktélruhában vagy kisestélyiben kíséri, amelynél nem kötelező eltakarni a vállakat. Ez az öltözék a színházi esték, nem báljellegű események ruházata.”
Öltönyös úr mellé mi koktélruhás hölgypartnert képzeltünk el. Képünkön pont az a bizonyos „kis fekete“ viszi a prímet: mini kivitelben, szaténmasnival, prémszegéllyel. A koktélruhát fehér gyöngysorral koronáztuk meg. (Nem szükséges, hogy eredeti legyen.)
