Tisztelt Szerkesztőség! „A barátság aranyfonál, mely ha egyszer elszakad, össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad.”
Szerintem annak idején mindenki emlékkönyvébe belekerült ez a versike. Akkoriban még úgy tűnt, az ember lányának rengeteg barátnője van, akikkel megpusmoghatja a világ meg a szív dolgait.
A középiskolás évek alatt már világossá vált, hogy nem minden kapcsolat jelent automatikusan barátságot, s a titokban együtt elszívott cigaretták korántsem jelentenek belépőt az örök barátság birodalmába. A négy év alatt mégis kialakult egy szoros, összetartó körünk, és úgy gondoltuk, elválaszthatatlanok leszünk életünk végéig.
Az egyetemi évek alatt kiderült, hogy nem is olyan egyszerű a kapcsolattartás az egymásnak ellentmondó órarendek, vizsgabeosztások és komolynak látszó pasiügyek sűrűjében. De még meg tudtuk oldani a találkozást – volt közös nyaralás, diákmunka és egyéb lehetőségek a kapcsolattartásra. Az igazi próbatételek azonban még várattak magukra.
Az államvizsgákat követően ott álltunk friss diplomával a kezünkben: tele tettvággyal, lelkesedéssel, többen repülőjeggyel és tömött hátizsákkal. Elszakadtunk egymástól.
Egyikünk férjhez ment, és az ország másik végébe költözött. Hárman a világ három pontján telepedtek le, jó, ha évente egyszer hazalátogatnak. Hiába voltak a skype-os teadélutánok, egy idő után mintha idegenként ültünk volna a számítógépek kamerája előtt. A környezetünk hatására ugyanis mindannyian megváltoztunk – fejlődtünk, de nem együtt, hanem ahányan voltunk, annyifelé. Lassan, de biztosan elfogytak a közös pontok, három kérdés után kifulladtak a beszélgetések, és egyre ritkultak az online találkozásaink.
Elvesztettük egymást és a bizalom biztonságát. Magányos vagyok, pedig sokan vesznek körül. Ugyanakkor a munkahelyi kapcsolatok nem helyettesíthetik a bizalmas barátnőket, és a családtagok sem kíváncsiak az ember lelkivilágára. Jó lenne egy szerencsés találkozás valakivel, akivel megtalálhatnám a közös hangot, akivel kiépülhetne a bizalom. Igyekszem nyitott lenni, de a félelem folyamatosan bennem munkálkodik. Remélem, 2026 változást és őszinte barátságot hoz!
P. Klári
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
