Tisztelt Szerkesztőség! Elnézést, hogy gondommal Önökhöz fordulok, de a családtagjaimnak, barátnőimnek képtelen lennék elmondani a gondomat. Szégyelleném.
De már magamban sem bírom tartani, mert úgy érzem, megfulladok a lelki teher súlya alatt. Pedig nem is olyan régen még boldog és elégedett voltam.
Hat éve házasodtunk össze a férjemmel, és azóta kisebb-nagyobb súrlódásoktól eltekintve, ami nélkül egy házasság sincs, megértettük egymást. Nem mondhatom, hogy Ő volt életem nagy szerelme, de szerettem Őt. Ráadásul a négyéves kislányunkat is rajongásig szereti, ritka jó apa.
Egyetlen hibája, hogy ha (szerencsére csak hébe-hóba fordul elő ) egy kicsit többet iszik, akkor teljesen kifordul önmagából. Megváltozik a jelleme és az addig kedves, türelmes emberből egy agresszív, dühöngő őrült lesz. Eddig engem nem bántott, legfeljebb a berendezés szenvedte kárát kicsapongásainak.
Másnap aztán bűntudattól és fejfájástól szenvedve esdekelt, hogy bocsássak meg neki, többet nem fordul vele elő. Ilyenkor aztán pár hónapig általában kerülte is a kocsmát.
Két héttel ezelőtt azonban szombat este az egyik barátja születésnapját „ünnepelték”. Késő éjszaka érkezett haza. Részegen és igencsak „harcra készen”. Próbáltam kedvesen elmagyarázni neki, hogy fáradt vagyok, álmos. Hiába volt minden szó, könyörgés. A végén erőszakkal magáévá tett. Soha nem gondoltam volna róla, hogy képes megerőszakolni egy nőt! Azóta teljesen megváltozott az életem. Nem bírom elviselni még azt sem, ha csak hozzám ér! Hogy éljek így vele?
Ha csak ránézek, eszembe jut a borgőzös lehelete, durvasága. Undorban és lelki mocsokban éljem le az életemet? Vajon hol rontottam el? Nem kellett volna elutasítanom? Egyfolytában azon gondolkodom, hogy mit rontottam el? Ha beadom a válópert, és ki tudódik az egész falu a mi magánéletünkön fog csámcsogni. Mit tegyek? Mi a megoldás? Hogy lehet ezt elfelejteni, megbocsátani?
Egy elkeseredett olvasó
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
