Tisztelt szerkesztőség! Közel hatvanéves özvegyasszony vagyok. Sze-retem és kedvelem az okos, tanulságos cikkeket, amelyeket az önök lapjában olvasok.
De vannak témák, melyek felháborítanak. Ilyenek például az anyósokról és a férfiideálról szóló cikkek, meg amelyekben a feleségek a férjeiket szapulják.
Én is voltam menyecske, a férjem pedig vő. Voltak konfliktusaink is. Az anyósomnak, míg egészséges volt, mindig szálka voltam a szemében. Mindaddig, amíg meg nem betegedett. A kedvenc menyében nagyot csalódott, tőlem pedig a halálos ágyán bocsánatot kért. Igaz, akkor megmondtam neki a magamét. Most a kedvenc menye mind több rosszat mond róla, én pedig elfelejtettem minden rosszat. Ugyanakkor én is anyós vagyok.
Egyformán „szeretem” a menyeimet. Ha szükség lenne a segítségükre, egymásra mutogatnak, miért nem a másiknak szólok. Amiben tudtam, segítettem őket, de tavaly kijelentettem, hogy befejeztem. Fiaim rémülten kérdezték: akkor mi lesz? A gyerekeim, ha kérem, segítenek nekem, de nekik is van elég dolguk.
Otthon állatokat nevelek, a kertben, amit bírok, segítek nekik, de már nem megyek hozzájuk. Azt mondták, menjek férjhez, ne legyek a terhükre, nekik megvan a saját életük.
Férjem az én szüleimet nagyon szerette, mindent megtett értük. Szüleim halála után azonban a testvéreim, sógornőim elfordultak tőlünk az örökség miatt. Hogy a férfiideálról mi a véleményem? Az én férjemmel is voltak gondjaim kezdetben, gondolom, én se voltam tökéletes. A mostani fiatalokat azonban elrontja a televíziózás meg a számítógépezés. A sok fiatal feleséget pedig, aki a férjéről lekezelően beszél, fél évre odatenném egy özvegy mellé, tudja meg, milyen nehéz magányosnak lenni!
Most még sok a büszke fiatal – nem értékelik a múltat (szüleiket) és a jelent (család, férj, feleség) sem. Ugyanakkor sok idősebb is van, aki nem becsüli a párját. Pedig idősebb korban az embernek már gyötrelmesek az éjszakák: itt fáj, ott fáj, fájnak az emlékek is. Ki segít? Barátok, barátnők? A legtöbben csak kihasználnák az embert. Kíváncsiak mi van, aztán csak pletykáznak.
Tisztelettel:
M. K
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
