Mióta világ a világ, egy-egy új emberke megjelenése e világban nemcsak örömmel jár, de fájdalommal is. Ez utóbbit természetesen a szülőnő szenvedi el.
Régi törekvése a szülésben segítőknek, hogy e fájdalmat enyhítsék. A 21. század elején azonban már többre is van igény: a szülési fájdalom teljes kiiktatására. S az igény teljesítéséhez megvan a lehetőség is: az ún. epidurális analgézia (EA).
A szülőutak idegei a hátgerinc üregében futó gerincvelőbe vezetik a fájdalmat, amely innen a gerincvelő idegpályáin jut el a fájdalmat „érző” agyba. Az EA lényege: a gerinccsatorna és a gerincvelőt védő burok – ez a „dura” – közé adott érzéstelenítő oldat megakadályozza a fájdalomingerek továbbítását az agy felé.
A módszer már a 20. század elejétől ismeretes, ám a szülészetben való terjedése csak az utóbbi években figyelhető meg. S nem kis szakmai vitákat vált ki – elsősorban a leginkább érintett szülész-nőgyógyászok körében. A vita nem az EA „technikai” részét érinti – hova, hogyan és mennyi érzéstelenítőt szúrni –, hanem magát a beavatkozás lényegét: szabad-e, kell-e teljesen kiiktatni a fájdalmat a szülés folyamatából?
Az EA mellett kardoskodók érvei a következők: A hippokratészi orvosi eskü arra kötelezi az orvost, hogy segítsen, fájdalmat szüntessen – tehát a szülési fájdalom megszüntetése is orvosi kötelesség.
Halmozódnak az adatok arra nézve, hogy az ún. anyaméh-méhlepény keringési elégtelenség esetén – ilyenkor a magzat oxigénhiányban szenved – az EA javítja a magzat túlélési esélyeit. S végül, a mai egyre anyagiasabban orientált világunkban a „fájdalommentes” szülés ígérete forgalomnövelő tényező az illető szülészet számára.
Az EA általános bevezetését ellenzők viszont így érvelnek: A fájdalom – beleértve a szülésit is – elsősorban vészjelzés. A szülési fájdalom bizonyos esetekben vészhelyzetet, pl. fenyegető méhrepedést is jelezhet. Jogos a feltételezés, hogy az emberi szervezet élettani, azaz „normális” folyamataiban mindennek, így a fájdalomnak is megvan a maga értelme. Szabad-e tehát ilyen radikálisan – a vészjelző teljes kikapcsolásával – beavatkozni a természet által kialakított rendbe?
Ugyanakkor a szülési fájdalom más, mint a többi fájdalom. A mellkasi fájdalom ijedelmet és félelmet kelt. Nem tudni mit „jelez”: izomlázat vagy szívinfarktust? Ezzel szemben a szülési fájdalomnak a laikus által is könnyen felismerhető értelme, célja van. A fájdalommal járó méhösszehúzódások egy új élet megszületését szolgálják. A szüléssel a fájdalom elmúlik, és az édesanya már csak boldogságot és anyai büszkeséget érez: igen, kibírtam, megcsináltam, mint annyi más nő előttem. Az átélt szenvedés, különösen ha ez az egyre gyakrabban jelenlevő apa szeme láttára történt, egy életre szóló pozitív élmény. Szabad-e ettől, a kismama lelki világát gazdagító fájdalomélménytől megfosztani valakit csak azért, mert létezik az EA?
A vita ma még eldöntetlen. Az etikus szakmai álláspont jelenleg a következő: az EA csak akkor alkalmazandó, ha azt a korrektül felvilágosított kismama határozottan igényli, és/vagy az érzéstelenítés orvosi szempontból indokolt.
