A gyerek belső képeket készít mesehallgatás közben. Ezért kell neki mindennap mesélni.
A gyermeknek az egészséges lelki fejlődéséhez a szabad játék mellett nagy szüksége van a mesékre. A fantázia vigasztal és gyógyít kisgyerekkorban, és segít a helyes érzelmi tájékozódásban. Szerepe van a belső biztonság megerősítésében, a képességek kifejlődésében.
Rendszeresen (mindennap) kellene mesélnünk a gyereknek az esti együttlétkor, elalvás előtt. Már az egészen pici gyereknek is mesélhetünk, miközben betakargatjuk, megsimogatjuk. Egy-másfél éves korban az is elég, ha néhány egyszerű mondatban felidézzük, hogyan telt a napja – saját magáról is mesélhetünk történeteket (ezt nagyon szeretik). Magunk is találhatunk ki történeteket. De jó mese lehet a saját gyermekkorunkból vett történet is. Ha könyvből mesélünk a kicsiknek, egyszerű történeteket válasszunk, amelyekben mindennapi dolgok esnek meg gyerekekkel vagy kis állatokkal.
A mesehallgatás során a gyerek belső képeket készít. A belső képkészítés feldolgozás: feldolgozza a hallottakat. A rajzfilm, képregény kész képeket ad a gyereknek – nem oldja a szorongását. Ezért van az, hogy a gyerek a sok tévézés hatására egyre feszültebbé válik. Mindig legyen túlsúlyban a hallott mese!
Legyen az esti szertartás eleme egy mese, ami után még következhet egy kis mondóka, vallásos családokban a rövid esti gyerekima. Ha napközben ráérünk, valahol várakozunk, vagy utazunk, akkor is mesélhetünk.
A két és fél éveseknek – mint afféle első könyv – megfelelő a leporelló. Nem szakad el hamar, és akár még építeni is lehet belőle. Az a jó, ha a képek olyasmit ábrázolnak, amivel a gyerek a valóságban is találkozik, és a képekhez rövid szövegek társulnak. Olvassunk bele a könyvecskébe, mielőtt megvesszük – a bugyuta, kínrímekkel megtűzdelt és képzavaros szöveg helyett a hangulatos (klasszikus vagy akár kortárs költő alkotta) gyermekverseket keressük. A népi mondókák ugyanúgy megfelelnek. Jó és rossz keverten kerül a könyvesboltok polcaira, nekünk kell válogatnunk!
A mai illusztrációk sokszor harsányak, színesek – és felszínesek. A tucatrajzfilmeket idéző illusztráció nem adja vissza a mesék hangulatát. A legkisebbeknek szóló könyvekbe is igényes képek kellenek, hisz ezek az első műalkotások, amelyekkel a gyerek találkozik. A szép, részletesen kidolgozott, hangulatos illusztráció segíti kibontani a gyerek fantáziáját.
A mese érzelemközlés: a mesélő és a mesehallgató között érzelmi kapcsolatot hoz létre, és ily módon érzelmi biztonságot ad. Lehetővé teszi a szorongások, vágyak és a düh feldolgozását, vagyis megnyugtatja és vigasztalja a gyereket. Biztonságos világot teremt köré. Többször is elmondhatjuk ugyanazt a mesét egy este, vagy máskor is visszatérhetünk rá. Az ismétlés megnyugtató hatású.
A hosszabb mesék, tündérmesék nagyobbaknak valók. A gyerek négy és fél ötéves korától kezdve mesélhetjük ezeket szép sorjában, többször is ismételve. A kis mesehallgató lassan rákap majd a mese ízére, megszokja stílusát. Ha ismeretlen szavak adódnak, rákérdez, ezáltal is gazdagodik a szókincse. A nyelvi fejlődés szempontjából a mindennapos mesehallgatás nagyon fontos, és ezt a mesenézés nem pótolhatja! A mesék dallama, ritmusa, a mesékben előforduló ismétlések („egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy“) mind-mind erősítik a belső képkészítést.
