A reneszánsz egyik legismertebb festője, Sandro Botticelli 1444-45 körül született Firenzében. Botticelli szinte ki sem mozdult Firenzéből: itt érett művésszé.
A nyolcvanas évek közepén keletkezett híres kép a Mediciek castellói villáját díszítette. A gazdag családok szívesen díszítették könnyed témájú festményekkel vidéki villáikat, ahova pihenni, a zajos városi élet elől vonultak vissza. A mű, címével ellentétben nem az istennő születését, hanem a tenger habjaiból való kiemelkedését ábrázolja. Kronosz isten, hogy megbosszulja apja, Uranosz kegyetlenségét, bosszúból levágta annak nemi szervét, és a tengerbe hajította. Ebből született a szépséges Vénusz, a szerelem istennője. Botticelli Vénusza mintha egy antik szobor lenne: teste márványfehéren csillog.
Először az akkoriban nagy tekintélynek örvendő ötvösmesterséget választotta – az itt megszokott aprólékosság festői technikáján mély nyomot hagy. 18 évesen meggondolta magát, és festőtanítványnak állt Fra Filippo Lippi műhelyébe. Lippi művészete nagy hatással volt Botticellire. 1470 körül saját műhelyt alapított. Hírnevét a Királyok imádása című festménnyel alapozta meg.
A mű egy gazdag pénzváltó megbízásából készült. A szegény sorból felkapaszkodott megrendelő bőkezűségével igyekezett bekerülni Firenze nemesi családjai közé: az egyik templomban kápolnát emeltetett, amelyet Botticelli festményével díszítettetett. A festmény érdekessége, hogy a Mária előtt hódolók között ismert arcok is felbukkannak. A művész a megrendelő del Lama mellett a Medici család tagjait, sőt saját magát is megörökítette.
Botticelli ismert portréfestő lett, a megrendelők általában Firenze magas rangú személyiségei közül kerültek ki.
Szomszédai, a gazdag Vespucci család is rendelésekkel halmozta el, és beajánlották a megrendelőknek, így a Firenzét uraló Medicieknek is. Neve hamarosan a város határain túl is ismertté vált. Tehetsége volt ahhoz, hogy megrendelőit „kiszolgálja”, ezért nagyon keresett festő lett. Az akkori pápa, IV. Sixtus Rómába hívatta, és három másik festővel egyetemben megbízta, hogy a pápaválasztási kápolna falait freskókkal díszítse. (Ez a híres Sixtus-kápolna, amelyet Michelangelo freskói tesznek híressé.)
Hazatérve egy sor mitológiai tárgyú képet festett, mai hírnevét ezeknek köszönheti: A Tavasz, Pallasz Athéné és a kentaur, Venus és Mars, Venus születése. Alakjainak bája és derűje mindenkit megragad.
Élete utolsó éveiben Botticelli Savonarolának, a domonkos-rendi San Marco-kolostor perjeljének híve lett. Az elvakult szerzetes apokaliptikus látomásaiban a hamarosan elkövetkező világvégét és a végítéletet látta, a firenzeieket világi életük megbánására, fényűző holmijaik elégetésére szólította fel. 1497 februárjában a Piazza della Signorián fellángolt a „hiúságok máglyája”, ahova egyes források szerint maga Botticelli is elvitte néhány alkotását.
A reneszánsz leáldozása után a művészt elfelejtették. Csak a 19. században, a reneszánsz újrafelfedezésével figyeltek fel rá újra. Elegáns vonalvezetése éppúgy lenyűgözte csodálóit, mint témái.
–szakács–
