Ki ne szeretne változtatni az életén? Ahhoz, hogy változtatni tudjunk, ismernünk kell önmagunkat és a körülöttünk élő embereket, akikkel valamilyen viszonyban állunk.
Nem mindegy például, milyen viszonyban vagyunk a testvéreinkkel. Hányadik gyereke vagyok a szüleimnek? Első, második, sokadik? A sorszám kitörölhetetlen nyomot hagy személyiségünkön.
Az elsőszülöttek lendülete
Minden nép történelmében nagy szerepe van az elsőszülötti státusznak. Gondoljunk csak a bibliai Jákobra, aki elsőként világra jött ikertestvérétől, Ézsautól egy tál lencséért megvette az elsőszülöttséget, s elnyerte atyja áldását. Az elsőszülötteknek kivételes helyzetük van a családban. A szülők legtöbbször rájuk ruházzák át teljesületlen vágyaikat, s mértéktelenül buzdítják és támogatják őket. Ugyanakkor az elsőszülött gyermek hallja a legtöbbször, hogy nem szabad csalódást okoznia.
A legidősebb gyermek gyakran átvállalja a szülőktől a fiatalabb testvérek nevelését. A nagyobb gyermektől ez megköveteli a hagyományőzést, és részben a szülői viselkedési minták utánzását. Így a legidősebb gyermekek tipikus tulajdonsága a felelősségérzet és a céltudatosság. Szívesen kísérleteznek új és nehéz feladatokkal, tökéletességre törekednek, jó érzékük van a részletekhez. Ezek a tulajdonságok az egykékre is jellemzőek. Az elsőszülöttek kemények a környezetükkel szemben. A tökéletességre törekvés azonban szorongásos tünetekhez, néha depresszióhoz vezet.
– Az elsőszülöttekről közismert, hogy szeretnek iskolába járni. A jó jegyekkel viszonylag könnyen ki lehet elégíteni a szülők elvárásait. Ezért az elsőszülöttek általában jól tanulnak, természetesen azért, mert erős bennük a motiváció – mondja Kevin Leman amerikai pszichológus.
Minden teleírt papírlap, minden rajz vagy hazavitt kézimunka az apa és anya lelkes ovációjával találkozik, a nagymamáról és nagypapáról nem is beszélve.
Nehéz a másodszülöttek élete
Az ókori Japánban az első gyerek után született testvéreket „hideg rizs”-nek nevezték, utalva arra az ősi szokásra, miszerint a fiatalabb gyerekek csak a szülők és a nagyobb testvérek után vehettek ételt a tálból. Ez a ragadványnév pontosan kifejezi a később született gyerekek helyét a családban. A másodszülöttek, mondhatjuk úgy is, középső gyerekek nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Példaként szüntelen maguk előtt látják az elsőszülöttet, akit szinte lehetetlen utolérni. Viszont el lehet határolódni tőle! Ez az egyik út, amelyet a középső gyermek járhat. A dacé. A második gyermek foggal-körömmel harcol, hogy ő is egyéniség – egészen más emberke, mint az előtte született testvér. Érthető oka vannak ennek a szembenállásnak. Például ha a második gyerek ugyanabba az iskolába jár, mint az első, már kész elvárások fogadják (Bezzeg a testvéred, ő imádta a matekot!).
Ha az idősebb gyermeket szüntelen példaképül állítják a fiatalabb elé, akkor idővel feladja a harcot, nem törekszik saját énképre, visszavonul saját belső világába. Könnyen válhat belőle befelé forduló, félénk, könnyen befolyásolható gyerek.
Nem törvényszerű viszont, hogy a középső gyermek teherként élje meg sorrendbeli helyét. A középső gyerekek között kiváló tárgyalófelek, diplomaták vannak, akik bele tudják élni magukat mások helyzetébe. Megtanulták ugyanis, hogy villámhárítóként szerepeljenek a nagyobb és kisebb testvérek párharcaiban. A középső gyerekek sokszor alkalmazkodók, nagyvonalúak, társaságkedvelők, békülékenyek, ugyanakkor szeretnek versenyezni. Rengeteg barátjuk van, sokszor kortársaik társasága az igazi otthonuk.
A legkisebbek magamutogatása
A Benjáminoknak egyedülálló helyzetük van a családban. Azt az átkot cipelik egész életükben, hogy senki se veszi őket komolyan. Ezért aztán vágynak rá, hogy valami fontosat vigyenek véghez, amire mások felfigyelnek. A legkisebbeket minden családtag pátyolgatja, kezdve a szülőktől, a nagyszülőkön keresztül az összes nagynéniig és idősebb testvérekig. Ez az oka annak, hogy a legkisebbeknek problémát jelent a felnőtté válás – sok Benjámin élete végéig kicsit gyerek marad. Ezek az emberek elvárják, hogy a figyelem középpontjában álljanak, és szívesen produkálják magukat. Ők szórakoztatják a társaságot. Nemritkán még erőszakos eszközökhöz is folyamodnak, hogy a többiek figyelmét magukra vonják.
A legkisebb gyermekek nyitottak, alkotó elmék, szeretnek kockáztatni, és tele vannak ötletekkel. Érzelmeik nagyon erősek, és képesek motiválni a többieket. Kitűnően helytállnak olyan beosztásokban, ahol emberekkel kell foglalkozni. A kitartás viszont nem erősségük, és amilyen gyorsan felbuzdulnak, olyan gyorsan le is lohad a lelkesedésük.
Az egykék figyelme önmagukra irányul
Ne engedjük át magunkat a sztereotípiáknak. Nem minden egyke magányos, elkényeztetett és kiállhatatlan. A kutatások megállapították, hogy előnyeik is vannak azokkal a gyerekekkel szemben, akik sokgyerekes családban nőttek fel: kreatívabbak, gazdagabb a szókincsük, mert mindig a felnőttek beszélgetéseit hallgatják. S mivel hozzászoktak a felnőttek társaságához, könnyebben szót is értenek velük. Viselkedésükön kétségkívül meglátszik, hogy mindent maguknak akarnak, hiszen nem kell osztozkodniuk senkivel. Másrészt viszont megbízhatóak és lelkiismeretesek, mert gyerekkorukban csak magukra támaszkodhattak.
Minden helyzetből a maximumot igyekeznek kihozni. Problémát jelent számukra az érzelmek kifejezése, és minden helyzetben azt gondolják, hogy minden az ő elképzeléseik szerint fog történni. Ha nem így van, nagyon kellemetlenek tudnak lenni.
Nem szabad abszolutizálni!
Fogalmazzunk érthetően: nem minden jellembeli tulajdonságot magyarázhatunk meg a születési sorrenddel. A sorrendben elfogalalt hely inkább csak támpont lehet annak megállapításában, hogy valaki miért olyan, amilyen.
Részben a születési sorrend határozza meg, ki milyen házastársat választ, milyen szülő válik belőle, vagy milyen foglalkozása lesz felnőttkorában. De csak részben! A pszichológus ennyit tesz hozzá: „Igaz, hogy van jelentősége annak, hányadik gyerekként születtünk a családban. Viszont nem szabad általánosítani.”
Milyenek az...
... elsőszülöttek
- Pluszok: Jobban tudnak koncentrálni, toleránsak, türelmesek, rendszeretők, lelkiismeretesek, óvatosak, felelősségteljesek, sikeresek, szívesen próbálnak ki új és nehéz feladatokat, van érzékük a részletekhez.
- Mínuszok: Mindenki túl sokat vár tőlük, konzervatívak, komolyak, stresszesek, neurotikusak, frusztráltak, bűntudatuk van.
... középső gyerekek
- Pluszok: Társaságkedvelők, barátkozók, nyitottak, könnyen legyőzik az akadályokat, nem aggodalmaskodnak, toleránsak, alkalmazkodók, nem versengenek, békülékenyek, kiegyezők, kerülik a konfliktusokat.
- Mínuszok: Magányosak, csendesek, bátortalanok, türelmetlenek, gyakran depresszióba esnek, lázadók, a család fekete bárányai, agresszívak, harcosak.
... legkisebb gyerekek
- Pluszok: Nyitottak, szórakoztatók, vidámak, szellemesek, szívesen szerepelnek, szeretnek kockáztatni, motiválják társaikat, elbűvölőek, szívélyesek, nem bonyolult a lelkük.
- Mínuszok: Nehezen nőnek fel, rendetlenek, manipulálják a környezetüket, éretlenek, lázadók, kritikusak, temperamentumosak, elkényeztetettek, robbanékonyak, türelmetlenek.
... egyetlenkék
- Pluszok: Szívósak, kreatívak, jó a nyelvkészségük, lelkiismeretesek, megbízhatóak, rendszerező elmék, perfekcionisták, készségesek, érettek, óvatosak, konzervatívak, társaiknál fejlettebb értelmi képességűek, makacsak, önállóak.
- Mínuszok: Kritikusak, túlérzékenyek, kisebbrendűségi érzésük van, önzőek, nem toleránsak, magukba fordulók.
Híres egykék: Kolumbusz Kristóf, Leonardo da Vinci, Indira Gandhi, F. D. Roosevelt, Albert Einstein, Elvis Presley, Oscar Wilde, Marilyn Monroe, Charles Lindbergh, Ringo Starr
Miért van egyre több egyke?
A családban élő gyerekek száma egyre csökken, főleg a fejlett országokban. „Ennek több oka van – írta 2001-ben a Newsweek. – A kimerült, agyondolgozott szülők egy gyereket még képesek vállalni. S főleg: egy gyerek olcsóbb. Jean-Claude Kauffman francia szociológus szerint ennek a tendenciának fő oka az, hogy terjed az individualizmus. Az egygyerekes családmodell – egyfajta kompromisszum a férfi és a nő közéleti ambíciói és az ideális családról szőtt álmok között. Egy gyerek jobb, mint az egy se, ugyanakkor kényelmesebb és elfogadhatóbb, mint a sok gyerek. Egy gyerek nem borítja fel a családi költségvetést. Az egyetlenkének sokkal nagyobb az esélye arra, hogy jó minőségű képzést kap egy magániskolákban.
Ezenkívül egyre növekszik azoknak a nőknek a száma, akik házasság nélkül vállalnak gyereket. Ehhez kapcsolódik az a jelenség is, hogy a nők a fejlett államokban mind magasabb életkorban szülnek.
