Nána község Szlovákia legdélebbi csücskében helyezkedik el, a Garam és Duna torkolatánál, Párkány mellett. Évszázadokon keresztül az esztergomi káptalan birtoka volt. 1960-tól Párkányhoz csatolták, majd a fordulat után önállósodott. Nána ekkor kezdett csak igazán fejlődni, mert addig, ahogy a helyiek mondják, nem túl sok minden jutott el idáig.
Nána községben olyan jelenségre figyelhettünk föl, ami meglehetősen ritka tájainkon: az embereket itt nem kell noszogatni. Megszervezik magukat, hogy színessé tegyék falujuk életét – amivel kiszínesítik a maguk életét is. Van itt szervezete a nyugdíjasoknak, a fiataloknak, az énekelni szeretőknek, a színjátszóknak, a hagyományőrzőknek, a sportolóknak – mi több, még az amatőr rádiósoknak is.
A Hegyfarok arról híres, hogy itt terem a szőlő, amely valamikor oly jellemző volt Nánára. – Sajnos a borosgazdák mára már kihaltak – mondja a polgármester asszony. – S a fiatal generáció nem akar ezzel vesződni. Talán majd húsz-harminc év múlva ismét becses lesz a szőlő leve. Mert erre vár az egész Hegyfarok: hogy ismét feléledjen a nánaiakban a földhöz való ragaszkodás.
Lakossága 1180 fő, 75%-a magyar anyanyelvű.
A község infrastruktúrájának 80%-a teljesen ellátott Párkány közelsége miatt, ám a fejlődés csak 1991-ben indult be. Ma már van vezetékes víz és gáz, a közvilágítást tavaly újították fel. Jelenleg a kanalizáció tervdokumentációján dolgoznak.
Mivel Nánán sokan (főleg párkányiak) keresnek építkezési telket, valószínűleg új utcát nyitnak. A közelmúltig laktanya is működött a faluban, és az épületre az állam nem tart igényt. Nána önkormányzata egyelőre morfondírozik, hogyan lehetne kihasználni a hatalmas komplexumot. Mivel a környéken nincs munkalehetőség, szeretnének ipari parkot kialakítani: idecsábítani egy beruházót.
A templom és a falu védőszentje, Szent Vendel.
Az itt található élővilág miatt természetvédelmi területté nyilvánították a Hegyfarokot. Nagyon ritka növény, az árvalányhaj terem meg itt. Nyáron pedig különleges bogarakkal, rovarokkal és lepkékkel telik meg a domboldal. Mi sem bogarat, sem lepkét nem találtunk, viszont lencsevégre kaptunk egy kíváncsi gyíkot, amely vidáman sütkérezett a tavaszi napfényben.
A helyi Csemadok létrehozott egy gyermek-hagyományőrző csoportot, Dörmögő néven. Minden év augusztusában megszervezik a Dörmögő Kézműves Alkotótábort, amelynek programjaira a környékbeli gyerkőcök is kíváncsiak. Ilyenkor kopjafát állítanak: a gyerekek faragják ki egy faluból elszármazott fafaragó, Nemes László irányításával.
Igazi kuriózum, hogy a nánai kisiskola (két kilométerre fekszik Párkánytól, összesen 15 tanulója van) még mindig működik. És mind a községi hivatal, mind a pedagógusok és a szülők (!) ragaszkodnak hozzá. A tanulók összevont, hetes létszámú osztályokban tanulnak.
– Minden gyerek személyes figyelmet kap – mondja a fiatal igazgatónő, Szúnyogh Anita. – Mivel a kicsik együtt tanulnak a nagyokkal, a felsőbb tananyag sok esetben csak ismétlést jelent számukra.
Az is jó, hogy egy épületben vagyunk az óvodásokkal. Így nem jelent törést a gyerek életében, amikor elsőbe lép: bennünket, tanítónőket is ismer, és beköszönhet odahagyott óvodás barátainak is.
– Hét számítógépünk van, így minden gyereknek jut egy. Kivesszük a részünket a falu életéből. Van egy faliújságunk a községházán, és jeles napokon műsort adunk. Azt vesszük észre, hogy mikor gyerekeink ötödikes korukban átlépnek a városi iskolába, nagyobb önbizalommal rendelkeznek, mint a többiek. És hogy nagyon ragaszkodnak Nánához, mert mi itt megismertetjük őket szülőfalujuk hagyományaival, viseletével.
A szülők is elégedettek (van, aki Párkányból idehordja a csemetéjét!), lehetőségükhöz mérten támogatják az iskolát, így a gyerekek nem maradnak ki semmi jóból: kirándulásokra, színházba járnak, akárcsak a városi iskolások.
– Büszke vagyok arra – mondja a polgármester asszony, – hogy tavaly nagyon megdicsérték tanítóink munkáját. A tanfelügyelő a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak a kisiskolánkra, és becsüljem meg a pedagógusainkat, mert rátermettségük kincset ér. És ha ezt egy komoly tanfelügyelő mondja, akkor abban lehet valami!
Ez az 1791-ben épült szép kis katolikus templom a kilencvenes években lett felújítva, kívül-belül. A község több mint nyolcvan százaléka római katolikus.
A templom orgonájára nagyon büszkék a nánaiak: 64 év után tavaly lett felújítva, elsősorban községi költségvetésből és kis részben adakozásból. A munka három hónapig tartott, és 180 ezer koronába került.
EmZé perX, EmZé perX, jelentkezz, jelentkezz!
Valahogy kedvenc mesefilmem szereplői, Mézga Aladár és Köbüki jutottak eszembe, amikor találkoztam Seszták Lászlóval, a rádió-klub vezetőjével. Seszták László többszörösen díjazott rádióamatőr, a legmagasabb frekvenciafokozat használata engedélyezett számára. Az éteren keresztül a világ számos pontjával érintkezik – például a római pápa embereivel, hogy csak a legérdekesebbeket említsem. Ez olyasmi, mint a chatelés, nem lehet abbahagyni: Laci bácsi tagja a „bagolyklubnak” (korán kelők), a „kakasklubnak” (későn fekvők), sőt, a „rongyrázóklubnak” is.
A világ különböző pontjain élő barátaival a greenwichi középidőt tartják mérvadónak. Icipici rádióját – amely alig valamivel nagyobb, mint a régebbi mobiltelefonok –, mindenhová magával viszi.
Ha fel akarja csörgetni a nejét, akkor nem a mobilját kapja elő, mint más földi halandó, hanem a rádióját, és ezen keresztül kérdezi meg, mit hozzon az üzletből. Az UR3 KLM hívójelű klubnak jelenleg 5 tagja van. A jó barátok Seszták László családi házában gyűlnek össze. Ottjártamkor éppen egy jászberényi „kollégájával”, Tónival beszélgetett – és mi tagadás, társalgásukból szinte egy kukkot sem értettem. Ugyanis saját, „titkos” nyelvükön beszéltek, valahogy így: EmZé perX, EmZé perX ...
A falubeliek egybehangzó véleménye szerint a polgármester asszony, Matuska Zsuzsanna minden egyes szervezetet támogat.
– A nánaiak igyekeznek, hogy valami mozduljon. Én ezért hálás vagyok. Mert egy-egy rendezvény megszervezése bizony nem kevés munkával és anyagi áldozattal jár. Tudom, sok munka áll még előttünk – de azért haladunk előre.
A polgármester asszony, Matuska Zsuzsanna
A nyugdíjasklubnak kilencven tagja van. A többség alig várja a kedd délutánt. Ilyenkor gondosan megborotválkoznak, szépen felöltözködnek, kiillatosítják magukat, és irány a klub – ahol igazi pezsgő élet folyik. Megünneplik a születés- és névnapokat, a jeles alkalmakra műsorral készülnek (például ők állítják fel a májfát), kirándulni járnak, és évente két „igazi” bált is rendeznek.
Emellett 18 tagú vegyes kórust működtetnek, a saját népdalaikat elevenítik fel. A kórus nemrégiben fellépőruhának elkészíttette a falu viseletét. Sőt, készül hozzá a cipellő: egy esztergomi cipész varrja. Képünkön: Száraz Marika, lapelődünk, a Dolgozó Nő egykori munkatársa, háttérben Kosztolányi Margit, a klub vezetője.
Nánán nyáron megélénkül az élet: az itteni autókemping 400 férőhelyes. A Csehországból, Szlovákiából és Lengyelországból érkező turistákat a párkányi Vadas fürdő vonzza.
– Mi azonban magunkat is szeretnénk megmutatni. Arra gondoltunk, hogy a kempinget kibővítjük egy medencével – sorolja terveiket a polgármesterasszony. – Sőt, a Garam és a Duna holtágaiból halastavakat lehetne kialakítani, és igazi turistacsalogató a község dombocskája, a Hegyfarok is.
