A nő és a kora – látszólag ellenségek. Egy idős nő nem lehet szép, szól az előítélet. Pedig dehogyisnem! Tökéletes lehet, és gyönyörű szép, ahogy az ő lelkének derűje és élettapasztalata kiül az arcára. Lásd képeinket!
Mi történik, mikor egy nő elmúlik hatvan? A történet örök, mindannyiunk számára ismerős. Ez az a kor, amikor rádöbbenünk végességünkre, halandóságunkra. Sajnos, kultúránk, szemforgató erkölcsünk előírja a megrendítő élményre adott választ: illik fegyelmezetten tudomásul venni, hogy nekünk már nem jár boldogság, szerelem, szépség és az élet élvezete. Az álságos üzenet valami ilyesmi: fogadd méltósággal, hogy egy nulla vagy, bármit is hittél magadról, és ilyen öreg testtel törődj bele, hogy neked már csak az örömtelen tengődés és a lassú enyészet jár.
Pedig mindez nevetséges. Az a hatvanéves, aki nőnek – igazi nőnek – érzi magát, az életet teljességében éli. Vannak örök értékek, amelyek az igaz erkölcs alapjait jelentik, és vannak gyávaságból, szemforgatásból fakadó előítéletek. A hatvanéves, aki vállalja magát és nem adja fel az életet, hanem teljes gőzzel éli – a szaporodó évekkel nem sokat veszít értékéből, hanem akárhány évesen is gondolkodó ember és talpig szépséges nő. Tökéletes nő, aki értelmes, boldog életet akar magának. Egészen az utolsó percig!
Bartakovics Stefánia (65)
A komáromi Bartakovics Stefánia nyugalmazott tanárnő. Mindig tipp-topp, olyan, mintha skatulyából húzták volna elő. „Számomra igenis fontos a külső megjelenés. Reggelente, miután megmosakodtam, automatikusan nyúlok az alapozó, a szempillafesték és az arcpír után. Azt vallom, hogy egy nő legyen nő: használja ki a természet ajándékait, ami pedig kevésbé sikerült, azon javítson, ha lehet”– mondja mosolyogva...
Bartakovics Stefánia
– Hogyan lehet egy hatvanéves nő ápolt?
– Én nem azért szépítkezem, hogy másoknak megfeleljek – számomra ez belső igény. Én egyszerűen ilyen vagyok! Ettől pozitív az énképem, ezért tudom egészséges önbizalommal, jókedvűen élni a napjaimat. Az enyhe smink hozzátartozik az életemhez, e nélkül nem lépek ki az utcára. Még otthon is megválogatom, mit veszek föl. Nem bújok elnyűtt melegítőbe, csak akkor, ha tényleg „piszkos munkát” végzek, mondjuk, szőnyeget vagy parkettát tisztítok. Nincs sok ruhám, viszont egyik darab passzol a másikhoz. Két nap egymás után nem veszem fel ugyanazt a ruhát. Egyaránt szívesen viselem a nadrágot és a szoknyát. Ruhatáram alapszíne a fehér – fehérben mindig elegáns a nő, és beragyogja az arcot. Igyekszem úgy öltözni, hogy az arcom közelében legyen legalább egy icipici fehér. Kizárólag magas sarkú cipőben járok, otthon is magas sarkú papucsom van. Megszoktam, nekem ez a kényelmes. Nagy mínusz, ha egy nőnek nincs rendben a haja. Hetente járok fodrászhoz, háromhetente kozmetikushoz: arcmasszázsra és szemöldökfestésre.
– És a torna? Hatvan felett van helye a nő életében?
– A testi-lelki harmóniához az is hozzátartozik, hogy minden csütörtökön jógázni járok – ez fantasztikusan felfrissíti a testet és a lelket. Másnap (tehát minden pénteken) pedig nem eszem semmit, lénapot tartok. De nem csupán a jóga, hanem a napi ima is segít abban, hogy kiegyensúlyozott legyek. Hogy pozitívan gondolkodjam!
Örülök, hogy fantasztikus családom, gyerekeim, unokáim vannak. Talán a hitemnek köszönhető, de úgy érzem, az élet az én számomra még sok csodát tartogat.
Biricskai Erzsébet (71)
Nyugdíjas tisztviselő, özvegy, két gyermeke és három unokája van, Dunaszerdahelyen él. Harmónia és nyugalom sugárzik belőle. Életbölcsessége: „Nem szabad elhagyni magunkat (idősebb korunkban sem): kontaktusban kell lennünk másokkal, beszélgetnünk kell más emberekkel. Mindig azon kell igyekeznünk, hogy megtaláljuk a jót az életben, az emberekben, tehát inkább foglalkozzunk a dolgok jó oldalával, mint a rosszal! Ettől szép az élet. Nem várhatunk szeretetet és megbecsülést, ha mi nem adunk semmit. Ha odafigyelünk másokra – családta-gokra, rokonokra, ismerősökre, barátokra –, ők viszonozni fogják.”
– Egyedül élek. A férjem három éve meghalt, hiányát nem tudom megszokni, de azért nem vagyok magányos. A gyermekeim mindennap, az unokáim minden hétvégén eljönnek hozzám. A kertben kisegít a fiam és a vőm is. Minden rendben van a ház körül, a gyerekekre mindig számíthatok. Én is igyekszem kedveskedni nekik: ha mással nem, legalább finom pogácsával, süteményekkel.
Biricskai Erzsébet
– Hogyan telik egy napja?
– Reggel hatkor kelek, megiszom egy csésze mézes teát, aztán kimegyek a kertbe. Elrendezem a növényeket, a virágokat. Kilenc óra tájt bejövök, és nekifogok a főzésnek. (A családom nálam ebédel vagy uzsonnázik!) Télen, mikor odakint nincs tennivaló, rögtön reggel kezdem a főzést. Egyébként másnaponként főzök. Ebéd után lepihenek egy félórára. Utána iszom egy csésze kávét – ez és a félóra nyugalom mindig felfrissít. Mindennap elfogyasztok három szem dióbelet. A vérnyomásommal van egy kis gond, néha bizony alacsony. Ilyenkor rossz a közérzetem, és szédülök. Van rá egy jó receptem, amit az egyik orvos ismerősöm javasolt: minden reggel éhgyomorra meg kell inni fél-egy deci vörösbort, a legjobb a bikavér, s amikor a hétdecis üveg kiürül, a vérnyomás is rendbe jön. Utána legalább fél évig nincs semmi panaszom. Délután megint kimegyek az udvarra, kertbe. Ha rossz idő van, olvasok – az útikönyveket, az önéletrajzi regényeket kedvelem a leginkább. Érdekel a politika is. A férjemmel, aki történelemtanár volt, sokat beszélgettünk a világ dolgairól. Kézimunkázni is szeretek: terítőket, abroszokat hímzek, csipkét horgolok.
– Vajon mi a titka annak, hogy hetvenévesen is fiatalos és mindig csinos?
– Talán az, hogy én soha nem szenvedtem, nem kínlódtam. Harmonikus családi életben volt részem. A nyugodt családi háttér sokat nyújt az embernek, főleg a léleknek – ez aztán tükröződik az arcon is. Ami a külsőt illeti: a férjemmel szerettünk „megjelenni”, sok eseményen ott voltunk. S én mindig igyekeztem alkalomhoz illően felöltözni. Erre most is ügyelek. A lelki kondíció szempontjából pedig fontos, hogy mindig addig törekedtem, míg a kitűzött célomat sikerült elérnem. Szerettem intézkedni, nem ismertem lehetetlent, mert megtanultam, hogy aki meghátrál, az pórul jár. A véleményemet megmondtam, és kimondom most is.
Szeretem ápolni az emberi kapcsolataimat. Talán ennyi a titok. Mint már mondtam: nem vagyok magányos, a gyermekeim, unokáim mindig jönnek, és rengeteget beszélgetünk. A szomszédaimmal is törődünk egymással, viszünk egymásnak ezt-azt.
Papp Terézia (67)
Nyugdíjas pedagógus, két gyermeke és négy unokája van, Dunaszerdahelyen él. És szenzációsan néz ki. Életbölcsessége: „Egyszer azt olvastam valahol, hogy a becsület és a szorgalom olyan, mint a jó szél, amely előreviszi az embert. Én még hozzátenném a szerénységet és a szeretetet is. Sokat gondolkodom azon, vajon melyek az igazi értékek az életben? Szerintem a másokkal való törődés és az, hogy ha jót nem tehetünk másokkal, vagy nem mondhatunk másokról, akkor rosszat se tegyünk, se ne mondjunk. Ez az, ami kiegyensúlyozottá teszi az embert.”
– Pedagógusként éltem le az életemet, még nyugdíjasként is tanítottam. A gyerekeket mindig szerettem. Büszke vagyok a tanítványaimra, jó érzés találkozni velük. Őszinte öröm értesülni a sikereikről, és jó tudni, hogy megállják a helyüket az életben.
Papp Terézia
– Miként tudja ilyen jó kondícióban tartani magát?
– A napot tornával kezdem. 10-15 percig tartó izomnyújtó gyakorlatokkal. Ezután – télen és nyáron is – hideg (de nem jéghideg) vízzel lezuhanyozom. Ezt mindenkinek ajánlom. Nagyon jó hatással van a szervezetünkre. (Persze aki még nem próbálta, az fokozatosan szoktassa hozzá a testét. A lábnál kezdjük, és lassanként haladjunk felfelé!) Ezután elfogyasztok egy könnyű reggelit. Odafigyelek az étkezésemre, nem eszem fölöslegesen, vacsorára kizárólag gyümölcsöt fogyasztok. Telente szaunázom. Természetesen rendszeresen járok kozmetikushoz és fodrászhoz is. Semmire sem vagyok rest: szeretek mozogni, a kertben dolgozni. Kedvenceim a virágok. A zöldségek és a fák ápolása a férjem reszortja.
– Egyéb kedvtelései is vannak?
– Tévét nézni nem szeretek, inkább csak az ismeretterjesztő filmeket nézem meg. Viszont szeretek keresztrejtvényt fejteni és olvasni: felváltva olvasok magyar és szlovák nyelven, hogy szinten tartsam a nyelvtudásomat. Sok közös programot szervezünk a barátnőmmel. Télen hosszú sétákat teszünk a havas tájban, tavasszal és nyáron biciklizünk. Kirándulni is szoktunk a férjemmel vagy ismerős házaspárokkal. A nyugdíjasok az utószezonban kedvezményes kirándulásokon vehetnek részt – és ezt kihasználjuk. Nagyokat túrázunk a Tátrában. A barátnőmmel rendszeresen járunk hangversenyekre, kiállításokra, és színházbérletünk is van. Érdekelnek a környezetemben és a világban történő dolgok – szerintem ez is hozzátartozik ahhoz, hogy az ember hatvan után is friss maradjon.
– póda, dráfi –
