Tisztelt Szerkesztőség! A Pató Pálok ma is köztünk élnek! Az én szűk családomban rögtön kettő is akad. A férjem és a fiam a halogatás nagymesterei.
Mindig mindenre ráérnek, mindig minden elég lesz holnap, hétvégén, a jövő héten, esetleg a jövő hónapban vagy egyenesen jövőre. Kedvenc szavuk is van: majd. Ez menetrendszerűen csúszik ki a szájukon abban a minutumban, ahogy valamit kérek tőlük.
Majd megcsinálom, ha a videónak vége, ha ettem, ha ittam, ha megírom, ha szusszanok, ha sütni fog a nap, ha már nem fúj a szél, ha esik, ha... A végtelenségig sorolhatnám az odázgatást! A lényeg, hogy egyikük sem fogja kivinni a szemetet vagy elmosogatni sem a negyedik videó, sem a pihenés, sem az evés-ivás után, mert akkor jön egy újabb ha...
Ettől pedig a falra mászom, és nemcsak én, hanem a lányom is. A fiúk arra játszanak, hogy semmit se kelljen csinálniuk, hiszen itt vannak a csajok, ők majd mindent elintéznek. Mert tényleg elintézünk. Tudunk füvet nyírni, villanykörtét cserélni, csavart behúzni – az élet ugyanis rákényszerített minket arra, hogy nekünk kelljen megcsinálni a feladatokat.
De ez így egyáltalán nincs rendjén, hogy mi a lányommal ketten végezzünk el minden házimunkát, míg a fiúk a lábukat felpolcolva meresztegetik a szemeiket a képernyőre.
Szó sincs arról, hogy türelmetlenek lennénk. Egyszer tettünk egy próbát: egy egész héten keresztül nem mosogattunk, mostunk és vasaltunk. Szó szerint kiszőrösödtek a tányérok a mosogatóban, de a fiúknak a szemük se rebbent. Nem hatotta meg őket sem a penész, sem a szag. Minket annál inkább. Azóta ilyesmivel inkább nem kísérletezünk.
A halasztgatás azonban jelen van náluk az élet minden területén: odáznak, ha le kéne cserélni a lyukas alsógatyát, ha be kéne menni a bankba, meg kéne borotválkozni vagy műszakira vinni a kocsit. Bezzeg a sörözés, a foci meg a haverok nem tűrnek halasztást! Amikor meg véletlenül megcsinálnak valamit, akkor rögtön vörös szőnyeget várnak, meg imádatot. És minket, nőket, anyákat, feleségeket ki fog imádni?
N.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
