A kállai dióbirtok

Régen szinte minden családnak volt gyümölcsöse. A diófa, a mogyoró, a gesztenyefa a falusi udvarok büszkesége volt. Nyaranként terebélyes lombkoronájuk adott árnyékot a családi ejtőzéshez, termésük pedig – legyen az roppanós mogyoró, édes mandula vagy parázson sült gesztenye – a házi süteményekbe került.

Nem kellett velük sokat bíbelődni, a régi öregek úgy tartották, hogy ezekre a fákra mindig számíthatunk. Míg a mandula 70 évet, a dió 150-et, addig a szelídgesztenye akár ezer évet is megél a kert végében, vastagon begyökerezve. Ezért is mondjuk rájuk, hogy többgenerációs fák. (Fotó: Papp Viki)

Szép rajzolatú fájukból később bútort, hangszert készítettek, a diót pedig ma is luxusautók belsejének burkolásához használják. Élnek, tehát szerepük van, s helyük a nap alatt. Mégis, miért ültetünk egyre kevesebb gesztenye- és mandulafát?

Ahol bio a dió!

A Losonci-medence szívében bújik meg a Kállai Dióbirtok. A völgy lankáin zöld hullámokban hömpölyög a táj. A végeláthatatlan dióligetekből érkezik a ropogós dió a persei feldolgozóba, hogy aztán finom bio dió vagy épp zölddiólekvár formájában az üzletek polcaira kerüljön.

Itt sorakoznak az ég felé nyújtozkodó, zsenge facsemeték is: a Kállai család ugyanis több ezer dió, mogyoró, mandula, szelídgesztenye csemetét nevel, s árulja konténerekben, bambuszkarókhoz rögzítve. Ebben a faneveldében néztünk körül, s tettük fel kérdéseinket.

A Dióbirtok több mint gyümölcsöskert vagy faiskola: a két Tóth testvér, László és Csaba egymás iránti bizalmára épülő családi vállalkozás. Nevét a nagyszülőkről kapta.

– A gyökerek mélyre nyúlnak az időben. Történetünk idestova száz esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor nagyapánk, Kállai Lajos elültette az első diófát gyümölcsösünk egyik szegletébe. Terebélyes koronája alatt generációk nőttek fel, árnyékában fontos családi döntések születtek, nagy álmok szövődtek. Ez a vén diófa megtanított bennünket arra, hogy egy gyümölcsfa nem szimplán egy fa. Nem csupán termést ad nekünk, hanem irányt is mutathat, hogy mit kezdhetünk az életünkkel! Egy idő után megértettük, hogy a természet ritmusát nem szabad siettetni, hanem együtt kell vele lélegezni.

Tóth László

A családi örökség végül utat tört magának, a nagyapa fája köré egész dióligetet álmodtak meg. Ma már több mint háromszáz hektáron gondozzák ültetvényeiket, és nevelik facsemetéiket.

– Ahhoz, hogy unokáink is élvezzék a diófa hűs árnyékát, nem elég a jó szándék. A siker nyolcvan százalékban az alapanyagon, az oltványon múlik – hangsúlyozza László. Szerinte úgy kell tekinteni a facsemetére, mint a főzésnél az alapanyagra: ha az nem egészséges, a végeredmény sem lesz az.

S hogy mitől bio itt a dió?

Ebben a csendes ligetben a diófák a zöldellő fűben sorakoznak, a zöld takaró egyszerre védi a termőföldet és segít megtartani a nedvességet a gyökereknél. A gazdák kerülik a vegyszeres gyomirtást, a füvet kaszálják, majd helyben hagyják, hogy zöldtrágyaként visszatáplálja a földet. (A dióburok-fúrólégy ellen is biológiailag védekeznek.) Igazából ez a körforgás teszi a Kállai birtokot bio minősítésűvé.

Így ültess fát!

– Hogyan tehetünk szert bizton termő facsemetére? – hangzott második kérdésünk.

– A legfontosabb, hogy minden esetben ellenőrzött forrásból származó, minőségi oltványt vásároljunk, valamint ne dőljünk be a jól hangzó latin megnevezéseknek – mondja Tóth László, a fanevelde vezetője. – A dió esetében például a „Juglans regia*” csupán a közönséges diófa latin neve. (*Juglans regia fordítása királyi dió, a köznyelv viszont csak diófaként ismeri.) Ha csupán magoncként vásároljuk, a tulajdonságai teljesen ismeretlenek maradnak, és bizony leghamarabb csak tizenöt év múlva derül ki, hogy mit ültettünk el... Ezzel szemben a nemesített, oltott fák biztosítják a kiszámítható minőséget, ezért vásárláskor mindig keressük a hivatalos címkét, amely igazolja a fajtát és az alany származását.

Az oltvány két növény mesterséges egyesítésével jön létre: egy gyökérzet (az alany) és egy nemes rész (oltóág) összeillesztésével.

– Amit most elültetünk egy Bonifác diófacsemete, amely gyengébb adottságú termőhelyeken is jól teljesít – mutat meg vezetőnk egy saját nevelésű facsemetét. A csemetékhez termésmintát is adnak, hogy megmutassák, mit várhat a vásárló.

Miért jobb a konténeres?

A szakirodalom szerint érdemes a konténeres csemetéket előnyben részesíteni a szabadgyökerűekkel szemben. Míg utóbbiak a kitermelés és szállítás során rengeteg mikrosérülést szerezhetnek, amelyek utat nyitnak a betegségeknek, a konténeres növények gyökérzete sértetlen marad. Az ültetési időszak is kitolódik, ami annyit jelent, hogy tavasztól őszig bármikor kiültethetőek.

A magonctól a biztos termésig

A magonc olyan növény, amely magból csírázott ki. Nem másolja pontosan az anyanövényt, a termés minősége bizonytalan. (Sokszor vadabb, mint az anyanövényé.) Lassan fordul termőre, gyakran csak 7-10 év múlva. Ellenállóbb viszont a betegségekkel szemben, mint az oltvány.

Az oltvány két növény mesterséges egyesítésével jön létre – egy gyökérzet (alany) és egy nemes rész (oltóág) összeillesztésével. Fajtaazonos, tehát olyan minőségű, mennyiségű gyümölcsöt fog teremni, mint az anyanövény, amelyről az oltóág származik. 3-4 év után már kóstolható a termése. Hátránya, hogy drágább.

Kétszer fontos

A beültetésnél két apró, de sorsdöntő részletre hívja fel Tóth László a figyelmünket. Az egyik, hogy az oltás helye mindenképpen a talajszint felett maradjon, megakadályozva ezzel a nemes rész legyökerezését.

A másik a tájolás! Az oltási csonk lehetőleg dél vagy délnyugat felé nézzen, mert így a nap folyamatosan szárítja, megelőzve a bemohásodást és a rohadást. A beiszapolás és a föld alapos tömörítése után érdemes mikorrhiza gombákkal* is kezelni a gyökeret. (*Mikorrhiza gombák A fák gyökereivel szimbiózisban, kölcsönhatásban élő hasznos talajgombák, melyek növelik az ellenállóképességet a kártevőkkel, szárazsággal szemben, s fokozzák a terméshozamot.) Ezek felgyorsítják a növekedést, mivel a gombafonalak messzebbről is a növényhez szállítják a tápanyagokat.

Trükkök!

Ezekből is megoszt velünk párat a vezetőnk. Hogyan ültessünk fát? Az ültetés folyamata során törekedni kell a minél nagyobb ültetőgödör kialakítására. Különösen agyagos talajnál fontos, hogy ne gödörfúróval, hanem ásóval dolgozzunk, mert a fúró simára keni a gödör falát. (Ami aztán betongyűrűként megfojthatja a gyökereket.) A gödör aljára hányt istállótrágya kiváló tápanyagforrás, de azárt válasszuk el egy réteg földdel a gyökérzettől, nehogy megégesse.

Mi lesz a vadkárral?

A kísérletező kedvű fivérek – Tóth László és Csaba – a vadvédő hálót javasolják. A minőségi háló nem csupán a rágcsálóktól óvja meg a törzset, hanem egy párásabb mikroklímát is biztosít a csemete számára a kezdeti években.

Amennyiben az alapelveket betartjuk, nem csupán egy botot szúrunk le a földbe, hanem egy életképes örökséget indítunk útjára. a faültetés olyan, mint a gyereknevelés. az elején rengeteg figyelmet igényel, de ha türelemmel nevelgetjük csemeténket, akkor megerősödik.